A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-10-18 / 42. szám

Aromái olimpiászra készül egy lengyel kisfiú Hét nap Mint filmtekercsről, pergett szakadatlan az ismeretien táj hét napon át A Garam és a Vág mellett robogtunk, és megjártuk a Tátra magasát. A hűvös tavak arcunkat mutatták, hallgattuk heg.yipatak moraját, a hegytetőkön várromok figyelték, megértjük-e múlt idűk szavát. Jégbarlang kékes, szikrázó fehére hívott, s kitárultak jégcsarnokok. Majd lazac-szín páfrányban, zsigerekben s orgonasíp alatt patak csobog. Nyirkos, éhes szakadék boltozódik, a föld mélyében munkál és farag évszázadok makacs, konok szeszélye, s a cseppkőből nő sok Buddha-alak. Ódon városok, megkövült regények ... Krúdy. Jókai, Mikszáth járt velünk, s a fenyvesek Tóth Árpád vers-zenékke! úgy jajongtak, hogy könnyel telt szemünk. A repceföldek aranyló virágát szél ölelgette, s új házak sorát a vad folyó tükre körülrag.vogta s énekelte a jelen eposzát Múlt és jelen egymás szavába vágva, villogva beszélt hozzám s nevetett, kincseit elém szórt3 garmadával: — Ha elbírod — szóit —, a tiéd lehet. De érted-e, de tudod-e a fényben hán.y könny ragyog feléd, hány kar feszül, hány kihunyó és lángoló igazság fájdalmas akarása hegedül. Magyar és szlovák sors összefonódva bujdosott át a századok során, együtt hullt vérünk, és újjászületve egymás mellett vágtat táltoslován új célok felé. S együtt tán kiállja a nagv próbákat, miket kiszabott a rideg apa: a történelem, hogy örökül kapják, mit rájuk hagyott, e földet, hegyet, egész birodalmát, hol a Vág. Duna. Tisza s a Garam zúgatja közös múltjuk a jelenbe, s hai közös életük ring parttalan. Gyerekszáj Mindnyájan tudjuk, ugye kedves szülők, hogy tisztában kell lenni azzal, mit mond­hatunk el a gyermek előtt és mit nem. A gyermeknek nincs helyes ítélőképessége, nem tud különbséget tenni a dolgok kö­zött, tehát minden elejtett szóra vigyáz­zunk. Magam is szülő vagyok, méghozzá közel féltucat jólsikerült, de a szokásosnál kissé életrevalóbb gyermek szülője, és rendsze­rint a saját káromon jövök rá, ha többet mondtam előttük a kelleténél. Mindenki ismeri azt a már-már unalmassá váló történetet az egyszeri emberről, aki gye­rekei előtt mondja a feleségének, mennyi­re ki nem állhatja a szomszédját; s aztán, amikor jön a szomszéd, a gyerek első dolga, hogy mindenről felvilágosítsa. Ha nem is ilyen kellemetlen, de nagyon el­gondolkoztató esetet szeretnék elmesélni. A gyerekekhez türelem kell, és ahány szülő, annyiféleképpen viselkedik, ha — elfogy a türelme. Én, ha már úgy érzem, hogy nem bírom tovább hallgatni lármá­jukat, veszekedésüket, felugróm s halán­tékomhoz szorítom a két kezem, és a szo­kottnál jóval erösebb hangon moríHom — felnőttek közt maradjon - üvöltöm: Hagyjátok már abba! Ezt nem lehet ki­bírni. Inkább megyek a bolondok házá­ba! A napokban ketten voltunk otthon; a legkisebb, négyéves leányka - és én. Kávét kapott vacsorára egy szelet vajas kenyérrel, s miután nem szereti, ideg­tépő lassúsággal eszegette. — Edd már meg, édes fiam - nógat­tam szelíden, de ö rendíthetetlen nyuga­lommal piszmogott tovább — Siess már egy kicsit azzal a kenyér­rel — türelmetlenkedtem —, nem lehet kivárni, amíg megeszed. Felnézett rám szelíden, de kissé cso­dálkozva idegességemen és megszólalt: — Akkor menj el: — Hová menjek — csodálkoztam — hi­szen kint már sötét van Üjból rámnézett. Ártatlan tekintetében a szemtelenség leghalványabb árnyalatát sem lehetett felfedezni, csak mintha egy parányi huncutság villant volna fel a sze­mében, amikor komolyan azt mondta: — Inkább, most menj a bolondok há­zába! Amit szabad Jupiternek, nem szabad az ökörnek. Régi közmondás, és igaz, de meg lehet ezt egy gyereknek magyarázni? N. 1. A lovassport Lengyelországban igen népszerű és közkedvelt. Már a háború előtt is sok lengyel lovas aratott babért a nemzetközi lovasversenyeken. Üjabban ismét nagyon fellendült ez a sportág, ami elsősorban a lengye! lótenyésztés magas színvonalával van kapcsolatban. A lengyel lótenyésztés kiváló eredményeiből Svájc, Belgium, a Német Szövetségi Köztársaság, l Olaszország sőt Kanada és Egyiptom is sokat vásárol. A lengyel lovassport leg­kiválóbb képviselői, akik az idén a római, nápolyi, sopoti, lipcsei, aacheni és lon­doni lovasversenyeken képviselték szép eredménnyel hazájuk színeit, már a ró­mai olimpiászra készülődnek. Az olimpiai előkészületek központjában, Poznanban gyűltek össze a lovassport legjobb versenyzői. Munkájuk nem mond­ható könnyűnek, mert a napi meglehető­sen fárasztó tréningen kívül a lovak ápo­lása, gondozása is az ő feladatuk. A len­gyel lovassport képviselői a legnagyobb reményekkei néznek a római olimpiász elébe: a lengyel szakemberek különösen az utánpótlástól várnak sokat, melyben olyan kiváló tehetségek szerepelnek, mint például a 15 éves Anton Pacynski, akit — több sfkíres nemzetközi szereplése után — talán már a római olimpiászon is indítanak. (z) Kétféle számvetés A statisztikát mindig érdemes tanul­mányozni. Érdekes dolgokat tudhat meg belőle az ember. A Délafrikai Unióban közzétett hivatalos adatok például köz­lik, hogy 1958-ban 18 542 esetben rendelték el az ottani bíróságok a botbüntetést és elítéltekre összesen 93 755 botütést mér­tek ki. A dél-afrikai statisztika tehát akkurá­tus pontossággal számon tartja a botüté­seket. Ami, persze, természetes, hiszen jogállamról van szó. Mi lenne, ha csak amúgy, számolatlanul csattanna a bot a delikvensek hátári. Akiknek, egyébként, szörnyű a bűnük. Az, hogy feketének születtek. Mert azt, ugye, mondani sem kell, hogy a bot csak négerek felett suhog Hiszen, mint már az előbb utaltunk rá, jogállamról van szó. Ahol a gyarmatosítóknak joguk van a husángot forgatni, a bennszülötteknek pedig joguk van alázatosan a deresre fe­küdni. Különös dolog a statisztika. Nálunk és a többi szocialista országban a termelés növekvő grafikonját, az emelkedő jólét derű adatait tartják számon. A Délafri-i kai Unióban a botütéseket. Nálunk azt számolják, mennyivel több a szén, a vas, a szövet, a bútor, a tele­vízióskészülék, a cukor, a zsír, a hús, Johannesburgban azt könyvelik szorgos igyekezettel, hányszor csapott le a bot az engedetlenkedő, lázongó négerekre. Mindkét számvetés önmagáért beszél. (G. P.)" HAJNALI GÁBOR: 9

Next

/
Thumbnails
Contents