A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)
1959-10-18 / 42. szám
Aquincum múzeuma Aquincum kövei beszéláek Látogatás Űtban Karcag felé ösz elején, de nyári nap csak azt tanulta meg, hogyan lista kultúra terjesztői állnak alatt jártuk a tanulmányi út nőnek a fikuszok, azáliák, de a dobogón, és hirdetik a válösvényeit, beton és aszfalt út- azt is, mit jelent egy Beet- tozó élet igazságát. A tihanyi jait, szőlőhegyek barázdáit: hoven-szimfónia. domb tetején a régi apátsági utcákat, tereket. Jaromír Tomeeek, brnói Író kolostor. Királyi sír őrzője. Könyvtárak és kukoricaföl- kollégám nagy beszédbe keve- I. Endre 1055. Lent a Balaton dek. Múzeumok és kohászati re t jik a múzeumalapító ker- partján a híres Motel szálló, üzemek. Terek és szobrok kö- t gssz e i és a Macocháról tár- a brüsszeli világkiállítás moszöntötték az utazókat bár- salogv a elfelejtenének min- delije valóságban. Folyosóin merre is jártunk. den t ^a nem sürgetne az hegesztők, mérnökök, diákok, A kései nyár üdvözölt az id ő parasztok járkálnak, hogy né-Aquincum kétezer éves kövei utak j ösvények! hanapján felballagjanak kipróközött, a Balaton partján, a Balatonfüred, Tihany, Készt- bálni a híres visszhangot, ami debreceni Nagyerdőben, a mar- hel y . hordőürítő borhetek, nyi- már csak elvétve válaszol a gitszigeti hullámfürdőben, ahol tott pré s házak, karóra akasz- kérdezőknek. Mi véletlenül elcsak szemünk tükre verte visz- tott perm e tező kabátok, ka- találtuk a jó időt, mert Ansza a hullámok játékát: szép- lapo k _ jelek itt a Bala- tonín Jelinek barátom ismetemberi nap, szeptemberi víz. ton par t jS n . rősre akadt, és elbeszélgettek Autóbuszkaravánokkal talál- Keszthelyen a hagyományos a Százává és a Moldva folyókoztunk Kecskeméten, Bala- Helikon ünnenséaek: a szocia- ról, mert mindketten odavalók, tonfüreden, Hajdúszoboszlón, Szegeden; és lengyel, bolgár, az eve z ös és a szigonyos halász szobra Balatonfüreden német, cseh, szlovák szavakat kapdosott a dunai szél fönt a Gellérthegyen, a Halászbástyán és lent messze a komlói bányászünnepségen. Az állomáshelyek fél napjai, órái vagy percei sorra bizonygatták a népek, nemzetek ismerkedési vágyát: nem a paprikával, bő gatyával és csárdással, de túl ezen egy nép kultúrájával, mely azonos és közös az európai népek ipari, mezőgazdasági, művészeti törekvéseivel... Tanulmányút! Állunk a martonvásárhelyi hajdani Brunswich kastély udvarán, és idézzük a múltat. 1806. év. Beethoven a kis Terézt tanítgatja Martonvásárhelyen, és az első szimfóniák hangjegyei, mint fényes jelek jelennek meg az ötsoros kottavonalakon. Itt áll Tessedik Sámuel fehér kőszobra, kí Peredről indult el, hogy a mezőgazdaság haladó formáit iskolapadokban ülő hallgatóknak tolmácsolja. Ki gondol ma ezzel Pereden? És azzal ugyan ki gondol, hogy a Beethoven-múzeum kezdeményezője Waimert Ferenc kertész, aki Benesovban nem-
