A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-10-11 / 41. szám

• iB 2 El Halil-i csatorna jobb part^•A^H ján El Maharik falu szomszédsá^m^k^M gában van egy mecset. Szegényes ff éi kicsiny ez a templom, de mindig tömve van emberekkel. Mindez azért van, mert élvezni akarják Nairn imámnak, a mecset jámbor életű papjának csodálatos prédikációját, s vele együtt akarják imádni Allahot. Nincs abban semmi csodálatos, hogy ennek a papnak ilyen nagy a népszerűsége: hiszen egész életét Allah szolgáinak szentelte, annak a célnak, hogy elvesse lelkükbe a hit magvát. Beszédének minden mondatában idézi a Koránt, vagy a Prófétát, vagy valamelyik híres szentéletű ember halhatatlan, bölcs kinyilatkoztatását. Még jártában is az olvasót morzsolgatja és imádkozik - ilyenkor magával az istennel beszél: számára a világot a mecset és otthona jelenti, csak itt lehet megtalálni. Egyébként a sejk jámbor és kissé félénk természetű ember, akár egy ma született bárány. Finoman beszél, szelíd a tekintete, nyugodt a mozgása. S már jó harminc éve látja el ezt a szent feladatot, s mindig állhatatos volt vallási dolgokban és rendíthetetlen hitében. Így éldegél Nairn sejk elégedetten, egyszerűen, egyetlen feleségével - rajta kívül más nőt nem ismer. Szilárdan hiszi, hogy 5 a próféta etfyik utóda, s hogy Allah öt szemelte ki faluja, s még néhány falu és város vezetőjévé és tanítómesterévé. Ébren is, álmában is furcsa prófétai gondolatokkal van tele elhivatottágáröl ezen és a másvilágon, szent küldetésről,' amelyre Allah öt kiszemelte s amelyet eredményesen csak az igazán szent életű emberek tudnak teljesíteni. Péntek volt, s az ima után Nairn sejk kilépett a mecset ajtaján. Most is az olvasót morzsolta és gondolataiba volt merülve. leségéhez, és odahozta az imámhoz, hogy az feleségül vegye. * * • A házasságkötés és elválás szertartása sikeresen lezajlott. De Abd-at-Tavvab felesége kellemes nyomot hagyott a sejk szívében, s úgy érezte, hogy a lelke mélyén valami új, édes, ismeretlen érzés támadt, s ez forró hullámként ömlött el egész testén. El Maharik faluban és környékén híre ment Abd-at-Tavvab és az imám esetének. Azóta szinte tódultak htzzá az emberek, őszinte szándékkal jöttek. Allah áldását érezve ügyükön, s felajánlották, hogy vegye feleségül elvált asszonyaikat, hogy azok így visszatérhessenek hozzájuk. A sejk egyetlen házassági tervet sem utasított el, készséggel beleegyezett mindegyikbe. Teltek, múltak a hónapok. Nairn sejk olyan tenyészbikajéle lett a falujában: még fel sem bontotta egyik házasságát, máris egy másikat kellett megkötnie. Éjszakái a legteljesebb gyönyörben teltek. Külsején valami új, eddig ismeretlen vonás jelent meg. Kiegyenesedve járt, akár egy sudár fa, és lopva a szép nőkre pillantott. Szakállát - amelyet eddig elhanyagolt — most megnyírta és henna-főzettel befestette. Nagy gonddal csavarta fel turbánját és szagosította magát. Egyszer egy városi fiatalember jelent meg az imám házában, ruhája is elárulta, hogy nem falusi ember: fezben és kabátban járt. ö is elvált feleségét hozta el, és ott akarta hagyni néhány napra a papnál, hogy azuffih ismét elvehesse. Nairn sejk aznap éppen a háza előtt üldögélt, s az asszonyokkal tereferélt, akik a csatornához mentek korsóikat megtölteni. A fiatalember odament hozzá, kezet csókolt neki, majd egészen melléje lépve így szólt: - Urunk, szolgád Tihami van itt. alatt otthon volt az istennője mellett, szépségében és szavaiban gyönyörködött. Tihami azonban újra megjelent, és követelte, hogy a sejk váltsa be igéretét. A pap magához tért az ábránd-világból, és éles hangon felelt neki: - Nem megmondtam, hogy ne siess annyira? ... Effendi, Allah a türelmeseket szereti. De hát mekkora türelemre volt még szüksége az imámnak? Hiszen már több mint két hét telt el új házasságkötése óta, s annak idején csak néhány napról volt szó! Tihami dühbe gurult, de haragját le kellett nyelnie, megígérte, hogy a kővetkező héten újra eljön, és házament. Egy hét múlva, egy pénteki napon, a vetélytársak a mecset ajtajában találkoztak össze, imádság után, s elsőnek a sejk támadt ellenfelére: - Már megint itt vagy? Micsoda szemtelenség! Tihami majd kővé meredt e szuvak hallatára a szörnyülködéstől. Egy darabig szóhoz sem jutott az elképedéstől. Majd elfutotta a méreg, s nem bírván türtőztetni magát, ráordított a papra: - Ki a szemtelen? Én csak a tulajdon feleségemet jöttem visszakövetelni! Azt akarom, hogy azonnal add vissza! MAHMUD TEUMUR AfömAfUfy Hallota, hogy valaki nyomon követi es tisztelettudóan, szelíden a nevén szólítja. Megfordult és Abd-at-Tavvabot, a csőszt látta bátortalanul közeledni. A sejk szíves, megértő hangon kérdezte: - Mi történt veled? A csősz félrevonta és nagy hévvel kezdte mesélni, hogy elvált a feleségétől, de most vissza akarja venni. - Erre csak egy mód van, Abd-at-Tavvab. A törvény szerint ehhez az kell, hogy előbb valaki más elvegye, s csak miután ettől a másiktól elvalt, akkor lesz újra szabad a számodra. - Más mód nincs, szentéletű imám? - Így szól a törvény, édes fiam. Ne is törd máson a fejed, mert felesleges. A csősz búsan horgasztotta le a fejét. Sokáig álldogált így, majd hirtelen öröm ült ki az arcára. Felkapta a fejét, és minden teketória nélkül megkérdezte a sejket: - S te, jó uram, nem vállalnád, hogy szabaddá tedd őt a számomra? Hisz én megbízok benned. No, mondd, hogy elvállalod! -s hízelgő könyörgéssel nézett a papra. A kérés váratlanul érte Nairn sejket: azt se tudta, mit feleljen, s hogy zavarát leplezze, az olvasót morzsolta tovább. Abd-at-Tavvab még néhányszor megismételte a kérdést, kitartóan kérlelte a sejket, hogy segítsen a baján. Az imám végül így felelt: - Abd-at-Tavvab! Ma éjjel felütöm a Koránt, és abból látom majd meg a feleletet. Kikérem Allah áldását, s ha ő beleegyezik, úgy lesz, ahogy kérted, de ha nem, akkor nem teljesíthetem a kívánságodat. Tehát várj holnapig, édes fiam! Allah segíti az igaz ügyet! Nairn sejknek csodálatos éjszakája volt: álmában kristályosan fényes testű mennyei hurikat látott - aminők a másvilágon várják az igazhitűeket. Pirkadatkor örömmel kelt fel, elmondta a reggeli imát, aztán felütötte egy helyen a Koránt, hogy - mohamedán szokás szerint - az első szemébe ötlö szövegből olvassa ki a választ a kérdésére. A válasz helyeslő volt, s ezért hálát mondott Allahnak. Reggel megjelent nála Abd-at-Tavvab, a csősz és a pap közölte vele az eredményt. Amaz megörült, nyomban elrohant eivátt fe- Hallgatlak, effendi, hallgatlak, Mi az ohajod? Tihami elmondta, hogy mi járatban van, s a sejk azonnal beleegyezett a dologba. így azután Szitt-el-Kull bevonult Nairn imám otthonába, volt hitvese pedig visszatért a városba, hogy ott várja meg a kiszabott idő leteltét. Szitt-el-Kull szép, fiStal és kacér teremtés volt, Még csak néhány napja élt a sejk házában, éi máris szilárd helyet foglalt el a pap szívében. Az imám napról napra jobban beleszeretett. Még a mecsetet is elhanyagolta -kivéve, természetesen az ima idejét —, hogy minél többet lehessen a fiatal asszonyka társaságában. Naponta kijárt a piacra, édességet és gyümölcsöt vett, ruhát és csecsebecséket hozott neki, mindazt, amit előzőleg Allah sugallt neki. A sejk mindennel ellátta újdonsült teleségét, amit csak szeme-szája megkívánt. Szitt-el-Kull látta, hogy férje alázatos - akár egy fejős tehén, akitől mindent megkap, amit akar —' s ezért kegyeiben részesítette. Minden éjjel szerelmes dalokat énekelt a sejknek, csörgődob kísérettel, vagy félmeztelenül táncolt neki, miközben csábítóan, kihívóan csilingeltek lábén a fémkarikák. A sejk ott Tűt előtte, mohó pillantással tapadt a nőre, ajka érzéki mosolyra nyílt, szakálla remegett az izgalomtól. s testét ide-oda ringatta a tánc ütemére. Amikor aztán hevülése a tetőfokra hágott, felállt, ledobta magáról a kaftánt, letekerte turbánját, a derekára csavarta és táncra perdült. Olyan extázisba jött, hogy a világon mindenről megfeledkezett, csak róla nem, erről a tündérről, aki elvette a józan eszét. Tihami megérkezett El Maharikba, és nyomban az imám házába indult. Az ejjendi láttán a sejk elkomorodott és meghagyta neki, hogy várjon még néftány napot: az asszony még nem töltötte ki a megszabott időt. Tihami elégedetlenkedett, de azé-l visszatért a városba. Másnap Nairn sejk betegnek tetette magát, és közölte, hogy néhány nap pihenésre va-i szüksége. A mecsetbe sem ment el - először azóta, amióta pappá választották. Egész idő Az imám hátrált néhány lépést. Kíváncsiskodva fogták őket körül a hívek. S ekkor a sejk csodálatos erőt érzett magában. Szélesre nyitott tekintettel végignézett a jelenlevőkön, szeme lángokat lövellt, amelyek szinte perzselték a szíveket. Felkapta a fejét, arca tűzbeborult. Sietve visszatért a mecsetbe, felment a s'zószékre, és teli torokból kiáltott: - Oh, Allah szolgái! ... Oh, Allah szolgái! ... Az emberek visszatolongtak a mecsetbe, körülállták a szöszéket, és nagy figyelemmel hallgatták a pap hívó szavát, dörgő hangját. Teljes csend borult a templomra. A fellahok engedelmes szíve összerezzent. Egyszerre hangzott a szavuk: - Csak neked hiszünk! ... Csak neked hiszszünk!.. . - Hatalmas és dicső urunk azt parancsolta nekem, hogy mentsem meg ennek az embernek a jeleségét, védjem meg az ő gonoszságától! Ellene szegülhetek-e én ennek a parancsnak? - Nem! Nem! - Én a híveim javának szenteltem életemet. Még ha belepusztulok, akkor is teljesítenem kell Allah megbízását. Hisztek-e nekem? - Csak neked hiszünk! . .. - Akkor kergessétek el innen ezt az arcátlan embert! Kergessétek el a gonoszt! Érje utói Allah haragja! A sejk még be sem fejezte szavait, máris mind rárontottak Tihamira, ütötték, rugdalták. Kikergették a falu határából, és 'megfenyegették, hogy megölik, ha még egyszer vissza mer jönni és meg meri sérteni szent papjukat. Nairn sejk pedig kijött a mecsetből, keble dagadt a büszkeségtől, s elindult otthona felé, melyet hőséges tanítványainak tisztelete és a dicsőség fénye övezett. Fordította: HERNÁDI LÁSZLÓ 19