A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-10-04 / 40. szám

KERESZTREJTVENY Vízszintes: 1. Rejtvényünk első része, folytatva a függ. 11. sz. sorban. 12 .Nem recés. 13. Ketté szel. 14. Münöhen része. 15. Keres­kedelmi vállalat rövidítése. 17. Ásvány. 18. B-vel az elején vá­ros Svájcban. 19. Papírra vet. 20. Az ügynök. 22. Kicsinyítő képző. 23. Soha németül. 25. Természeti. 26. Torna szerszám. 27. Folyó Szovjetunióban. 29. Német névelő. 31. Sportot üz. 33. Vissza: növény, főz'ete üdí­tő ital. 35. Alba betűi. 37. Mu­tatószó. 38. Nevet. 41. A fa ré­sze. 42. Mondatrész. 44. Ének­hang. 45. Ak. 46. Híres német zeneszerző. 49. N-betűvel cseh költő. 51. Kém. 53. Dara kever­ve. 54. Határozószó. 56. Dal ze­nekari kísérettel, ékezet fel­cserélendő. 57. Női becenév. 58. Remél peremei. 59. Nemzet. 61. Vállalat. 62. Francia névelő. 63. Nemzet. 66. Indulatszó. 67. Fo­lyó spanyolul. 68. Csomó. 70. M. B. A. 72. Lapszél. 75. Arkan­sas eleje. 77. Ragadozó, 78. Ale keverve. 79. A vízsz. 56. néme­tül. 80. S-el a végén görög is­ten. 81. Vissza: időszak. 83. Pont szlovákul. 84. Vagy néme­tül. 86. Vissza: egy angolul. 88. Beszéd. 90. Angol írónő ne­ve (Jane Eyre). 92. béke jelké­pe. 94. Bizonyíték. 95. Kínai pénzegység. 98. Éneklő madár. 100. K-va! a végén átok. 102. Megolvadt kőzet. 104. Híres ma­gyar költő. 105. A vízsz. 104. költő keresztneve. 106. Vissza: szörnyeteg. Függőleges: 2. Bíráló bizottság. 3. K-val bibliai név, ékez. felesleges. 4. Lám mássalhangzói. 5. Dán író. 6. Indok. 7. Idegen férfinév. 8. Igekötő. 9. Régi római köszön­tés. 10. Fogda. 11. Rejtvényünk első részének folytatása. 14. Rejtvényünk második része. 16. Edény. 17. Tagadó szó. 21. Egri Viktor színmüve. 24. Férfinév. 26. Aradi vértanú. 28. Hoz be­tűi. 30. ILZ. 32. Folyadék. 33. Magyar hetilap ékezettel. 34. Ot­tó betűi. 36. Azonos magárihang­zók. 39. Ital névelővel. 40. Elvesz­tette szüleit. 43 .Budapesthez tartozik. 45. Értékes szőrme, névelővel. 47. Női becenév. 48. L betűvel a végén mindegy, németül. 50. Részlet németül. 52. Néni betűi. 54. Alpesi legelő. 55. Égy németül, ékez. felesle­ges. 58. Szoba angolul. 60. Azo­nos a vízsz. 98-al. 63. Sír. 64. Álmodozás. 65. Adó peremei. 67. Vasutaknál az áruk ki- és berakására szolgáló építmény. 69. Szén. 71. italbolt, ékez. fe­lesleges. 73. S-betűvel Sellye szlovákul. 74. Föld görögül. 76. Azonos a vízsz. 67-el. 81. Euró­pai főváros. 82. Női becenév. 85. Elárusító. 87. Híres svéd technikus - feltaláló. 89. Ör­dög héberül. 90. Ulan . .. Mon­gólia fővárosa. 91. Személyes névmás. 93. Menyasszony. 94. A közép idegrendszer központ­ja. 96. A-val a végén buddhista pap. 97. Sebhely. 99. Idea ré­sze. 101. T. D. 103. Betű kiejt­ve. Tudnivalók: A vízszintes 1 és folytatóla­gosan a függőleges 11. és 14. sz. sorokban elrejtettük egy híres magyar költő költemé­nyének egy verszakát. A víz­szintes 104. és 105. sorokban pedig a költő nevét rejtettük el. Beküldendő e sorok meg­fejtése. A 37. szám nyertesei: Simkó József, Udvarnok; Drái'y Mária, Érsekújvár; dr. Jeviczky Jolán, Lőcse; Őszi Irma, Kamocsa; Kédek Béla, Madar. mmmmmmm'mmm'm'mmmmmm'mmmmmmmmmm'mmmmmmmm'mmmmimm'm Ismerik kérem ... azt az embertípust, aki lépten-nyomon fel­sóhajt, mondván: — Hja, mikor én még fiatal voltam . . . Ennél a kijelentésnél arcán titokzatos, sokatmondó mosoly sulián át, szeme a rnesz­szesegbe réved, kezével a levegőbe legyint, jelezve, hogy mit tudtok ti, mi voltam én, mit végeztem én, milyen hódító, milyen zse­niális voltam én, félkézzel jelkaptam öt tö­rököt, Kinizsi Pál hozzám képest kismiska. Szegény fiatalok ilyenkor lesütik szemü­ket és magukat egyszeriben ügyefogott in­yyenélöknek tartják, akiknek kár is bele­fogni valamibe, mert úgy sem tudnak a sóhajtó színvonalára jelemelkedni. Az ilyen sóhajtozó ember nekem mindig ellenszenves, sót gyanús is. Miért mondja ezt? Ma jóformán nem csinál semmit, ami­ből ifjúkori tetteire következtetni lehetne. Most, hogy elmúltak első viharzüsai, már csak fiatalkori emlékeiből él. Fantáziám ilyenkor akcióba lép és elképzelem, vajon mit művelhetett ez a múltban? Néhányszor utánanéztem a sóhajtó életrajzának, és mondhatom, igen szomorú adatokra bukkan­tam. Legtöbbször kisül az ilyen emberről, hogy nem is csinált semmi maradandót, és amit visszasír, nem más, mint az az idő, mi­kor egyszerre öt liter bort tudott leeresz­teni a garatján, három éjjel egyfolytában rúgni a kocsma padlóját; egy csinos lányért megbicskázni a legjobb barátját is. Hát igen, erre ma már nem képes, mert a bortól el­tiltja a mája, az éjjelezésektöl a magas vér­nyomása, a lányoktól meg éppen fiatalkori kerítésátugrásoktól kifáradt, reszkető lába. Hiszen nem mondom, a fiatalság jó dolog, de nem is olyan boldog dolog, mint ahogy az ilyen sóhajtozók azt regélik. Ezernyi vi­harzás, nekilendülés, megbicsaklás. Az egye­nesnek vélt sugárút hányszor torkollik zsák­utcába, hányszor indul az ember újra és újra neki, míg megszerzi az élet érettségi bizo­nyitványát. Ha az óbor beszélni tudna, vajon legyintene-e az is, hogy: — Hja, murci koromban szétrobbantot­tam még a demizsont is! Nem hiszem. Hiszen annyi zamatot, annyi • igazi tüzet, annyi gyógyító erőt rejt mayá­ban, hogy arról újbor korában nem is álmo­dolt. Az, hogy valakinek elmúlt a fiatalsága, még nem jogosítja fel, hogy öregségében csuk sóhajokból éljen; mert, aki meglett korában nem cselekszik semmit, az fiatal­korában is csak egy nulla volt. Ha teszem fel egy követ kell elhengeríteni, ára tegyék a fiatalok, hiszen karjaikban, ott van az el­használatlan erő, de hogy • hogyan kell azt a követ könnyen és minden különösebb erő­feszítés nélkül elhengeríteni, arra tanít meg idővel az élettapasztalat — és ez az idős kor pótolhatatlan ereje. Szerencsére többségben vannak az olyan emberek, akiknek arcán ott a mosoly, de nem a rezignált, a titokzatos, hanem az el­néző, a bátorító, az örökké napsugaras. Aki mint a szántóvető a vihar után boldogan állapítja meg, hogy eljött az igazi munka ideje, és derűs kedvvel segít összeszedni a termést, amiből kenyeret juttat minden éhezőnek. Akinek nem kell panaszkodni, hogy a fiatalok nem becsülik meg. Éppen ellenkezőleg, aki leszűrt tapasztalatai alap­ján tovább is részt vesz a közös munkában, tudásával és okosan beosztott erejével. És ha fiatalokkal találkozik, akik pillanat­nyilag megtorpannak, így kiált fel: — Gyerekek, fel a fejjel! Nem olyan ne­héz fiatalnak lenni. Fiatalnak maradni — ez itt a kérdés! Simkó Margit 12

Next

/
Thumbnails
Contents