A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-07-12 / 28. szám

Kényelmes, nyugodt foglalatossága van a telepfelügyelőnek — különösen Udvardon. Tolvaj, azt mondják, nemigen akad errefelé, s meg vigyázni valókat megvigyázza elégséges módon a jóravaló drótkerítés is. Így — ha minden körülményt szémbaveszünk — a telepfelügyeióség valóságos gyógykúra lehet. Éppenséggel az, ha olyan emberről van szó, mint a rendes, becsületes Szlávik István. Azt mondja, volt 6 már alelnök is. csoportvezető is — már mint a szövetkezetben —, mostanában meg telepfelügyelő. Akarattal vállalta az apró, de nyugodalmas tisztséget, mert belebetegedett az emberekkel való küszködésbe. Hirtelen haragú ember lévén, aki ráadásul kedveli a füstölt húst, főleg a sonkát, nincs semmi fennakadni való azon, hogy beteg szive és az orvos tanácsa szerint cselekedett. Ara senki ne higgye, hogy a telepfelügyelöség mindamellett valami tétlen időtöltést jelentene. A felügyelésen kívül kötelességei közé tartozik a mázsakezelés, s hogy ideje végképp kárba ne vesszen, komoly funkciója is van: azaz tűzoltóparancsnok. Mint ilyen alárt már egy sor jegyzökönyvet, s funkciójából kifolyóan ő szervezi a' tüzőrséget. Ez azt jelenti, hogy aratás és cséplés idején különféle rendszabályokat kell foganatosítania, hogy a termés meg ne égjen akár Jábon van még. akár asztag ban fill, akár cséplik. Udvardon ilyesmit válialni nem éppen kis dolog. Képzeljük el, hogy a szövetkezet maga négyezerkétszáz hektáron gazdálkodik, s ebből a fele gabonaféle. Van a falúban egy sereg magángazda is, s ezek is termelnek kalászos terményeket, azaz könnyen gyulladó és jól égő szalmát. . . Azonfelül van a faluban több mint ezernégyszáz ház és pontosan annyi padlás. Az ember sosem tudhatja, milyen veszedelmes, tűzokozó lomot rejtenek. Jó kánikulában elég egy szikrét pattantó alattomos kémény, s odavan az egész falu. Azért minden tisztességes ember és gazda kötelessége, hogy csáklyát, csákányt, létrát, vizet és homokot tartson készenlétben. Aratás-cséplés idején a jóravaló nagyobb diákok is Szlávik István komandója alá tartoznak majd. Beosztja őket párosával, hogy minden dűlőre jusson belőlük?. Az ó kötelességük lesz nappal megvigyázni a határt a véletlen vagy szándékolt tűzkártól. Éjszaka a tűzoltók őrködnek a falu és a határ biztonsága felett. Tehát így van ez. Hiába vállalt Szlávik István n.'.ugcKialmas foglalkozást, az emberekkel való viStödség újra csak nyakába szakad, bármit is tanácsolt neki az orvos. Mennyivel boldogabb ember Mackó Ferenc, a kertész. Pedig bizony mostanában ő a szövetkezet alelnöke. Azonfelül egy akkora kertészetnek viseli gondját, hogy alig akad párja az országban. Negyvenöt hektáron termeli a káposztát, kelkáposztát, karfiolt, paradicsomot, paprikát meg egyebeket, de még virágot is. Mindezzel még nem sokat mondtam. A tizenkét üvegház se kismiska. Hatvan ár területet építettek be velük a múlt esztendőben. Kora tavasszal tprem alattuk a paradicsom, uborka, saláta, paprika, terem tavaszszal, de decemberben is. Az uborka például megnő akkorára, mint a karom vagy egy vékonyra sikerült de hoszú spárgatök. Itt nemhogy meg nem ég semmi, de még fűteni kell, mégpedig jóféle szénnel. A legenyhébb téli napokon is legalább harminc mázsát nyel el a kazán. Igaz, nem jó párhuzamot vontam a két ember gondja, baja közt, mert — bár mindkettőnek dolga van a tűzzel, az egyiknek csak nyáron, a másiknak pedig télen. Az üvegházak mostanában sivár képet nyújtanak. A korai paradicsomot és paprikát eladták már, s csak a magnak való uborka lógatja magát alá a forrő üvegtetők alól. A szabad ég alatt termelt zöldségféle most Inkább a vizet áhító-zá. Kilencven ember dolgozik Mackó Ferenc keze alatt, de nem esett meg vele eddig, hogy belebetegedett volna az emberekkel való küszködésbe. Igaz, hogy áldott jő természete van, s még az sem hozza ki sodrából, hogy a kertészet szomszédságában épült tyúkfarmról a csibék a tök, káposzta, paradicsom és egyéb termeivények level közt kalandoznak. Emlékszem apámra, aki ugyancsak kertész volt, s ha tyúkféle tévedt a gyenge - spárgatök közé, különféle gyengéd és haragos Indulatszóval próbálta távozásra bírni. Ezért úgy véltem, hogy a kertészek mindnyájan rossz szemmel nézik a baromfit. Tévedtem, mert Mackó Ferenc nem a tököt, inkább a csibéket félti, mondván, hogy elkeveredhetnek benne, s nem találnak vissza a farm drótkerítése mögé. Én bizony ilyen veszedelmes szomszédság tudatában egy pillanatig sem nyugodhatnék, s folyvást arra kellene gondolnom, mi történne, ha egy nap mind a hétezer tyúk a kerti veteményekre szabadulna. Ráadásul még a birkalegelő ls alig egy hajltsára van ide. Mondom, Mackő Ferencnek áldott jő természete van Nyugalmát nem zavarja semmiféle aggodalom. Tesz-vesz, intézkedik. Olykor végigjárja a nyár következtében dísztelenné vált üvégházakat. Egy pillantásra se méltatja a hervadozó paradicsomot, sem a szomjas paprikát, de nagy kedvteléssel legelteti szemét a virágokon. igaz, nem sokféle virágot termel, legesleginkább begőniaféléket, de abból aztán legalább tizenkét fajtát. Tűnődik, mosolyog: mulat magában, hogy lám, csaknem egész Udvardot begőniakedvelővé tette. Egyetlen egy esztendő alatt tizenötezer korona értékű begőniát vettek meg a névnapokat, születésnapokat, s kitudja miféle alkalmakat számontartő udvardiak. Hogy szeretik a virágot? Rendben van! De miért éppen a begőniát? — azt bizony csak Mackő Ferenc tudja, s ő aztán- tudja igazán: — mert drágább mint a fükszia, mint a szekfü vagy a muskátli . . . Ennyi komoly és muatságos gond mellett ráér eltűnődni még azon is, hogy ősszel milyen színdarabot tanul be a CSEMADOK műkedvelő színjátszó együttese, mert Mackő Ferenc nemcsak jó kertész, de jő rendező is, könyv- és kultúrakedvelő mindenképpen, hisz nem csak kenyérrel él az ember, nem csak uborkával, paradicsommal, meg egyebekkel, hanem Igével is. s mi több, mint fentebb láttuk a haszontalan begóniaféle is a komoly szükségletek közé tartozik. Ilyen körülmények között már semmiképpen nem csodálkozna, ha őszre nem akad olyan ember, aki akarattal ktvül rekedne a szövetkezeten — az életen. Ámbár mit lehessen tudni. Dió is háromféle van: olyan, melyet az ujjunk között törünk meg, olyan, melyet egy másik dióval, a harmadikra pedig kalapáccsal kell sújtani. Ez ugyan Szlávik István mondása, de ezzel Mackő Ferenc is egyetért BÁBI TIBOR Mackó Ferenc Nem spárgatök, uborka Ezt itt a spárgatök. Hol a csibe? Szerencse, hogy nem begónia, hanem dália, középütt szép kislány