A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-09-27 / 39. szám

A XU. nemzetközi filozóf uskongresszuson, amelyet Velencében tartottak. Mark Mityin szovjet akadémikus is felszólalt. Az ember és a természet viszonya volt előadása tárgya A szerkesztőségbe érkezett levelekből ítélve ez a probléma számos olvasónkat érdekli. Megkértük tehát M. B. Mityint, válaszoljon néhány kérdésre. Az ember és a természet Mark Mityin akadémikus válaszol hét kérdésre 1. Mi jellemzi az ember és a természet viszonyát? Az ember — a természet szülötte', legmagasabbrendű megnyilvánulása, az anyagfejlődés koronája. Az emberben és az emberen keresztül jut el a természet az önismerethez. Az ember meghatározott természeti környezetben él, létfenntartásához a természet javait használja fel, aktív hatást gyakorol a természetre, belátása szerint változtatja, alakítja. Ez adja meg kölcsönös viszonyuk legmélyebb értelmét. Az ember oly mély átalakító hatást gyakorol a környező természeti körülményekre, hogy tevékenységének eredményei nem tűnhetnek el. Az ember csakis a munka révén emelkedett ki az állatvilágból. A termelés — az emberek létének állandó feltétele, örök, természetes szükségszerűség; termelés nélkül nem volna lehetséges az ember és a természet közti anyagcsere. Vagyis nem volna lehetséges maga az emberi élet sem. A termelés pedig csak mint kollektív, társadalmi tevékenység valósulhat meg. Számtalan tény bizonyítja, hogy a termelés anarchiájára és az ember ember általi kizsákmányolására épülő társadalmi rendszerek nem képesek biztosítani minden ember számára az anyagi és szellemi szükségletek kielégítését. 2. Tehet-e a természet arról, hogy az emberek rosszul , élnek? A legnagyobb kapitalista országokban vannak „fölösleges" emberek, akiket a termelésben nem tudnak alkalmazni. Ismeretes, milyen hatalmas csapás az embermilliókra a munkanélküliség, amely egyes országokban roppant méreteket ölt. De ez még nem minden. A leggazdagabb és legfejlettebb nyugati államok lakossága mintegy harmadrészének a szerény létminimuma sincs meg. Egyik-másik tudós ezt a jelenséget úgynevezett természeti biológiai törvényekkel próbálja magyarázni, amelyeknek az emberi társadalom fejlődése állítólag alá van rendelve. Malthus annakidején eléggé nyíltan és cinikusan állította, hogy a társadalomban sok „fölösleges" ember születik és, ha a társadalom nem képes a munkájukat felhasználni, akkor semmiféle ellátásra sem tarthatnak igényt. A „fölöslegeseknek", úgymond, nincs helyük „az élet nagy lakomáján". A neomalthusianista elméletekből az a következtetés vonható le, hogy a kapitetlenek a lakosság életszükségletei. Ez az elmélet azonban helytelenül magyarázza az ember és a természet kölcsönös viszonyának kérdéseit. Az embernek ugyanis nem egyszerűen talajjal van dolga, hanem olyan talajjal, amelyben emberi munka rejlik, amelyet az ember művel meg, s közben gépeket, trágyát, különböző agronómiai eljárásokat használ, amelyek a talajt gazdagabbá teszik, helyreállítják és fejlesztik a termőképességét. Tehát, ha arra a kérdésre választ akarunk kapni, hogy miért élnek rosszul az emberek, nem a természeti, hanem társadalmi okokat kell firtatnunk. Arra az elméletre, amely szerint a természet anyagi forrásai korlátozottak, elégtelenek a növekvő népszaporulathoz, maga az élet cáfol rá. Ismeretes, hogy a szántóföldek, a zöldségtermesztés, és talizmusban a társadalmi rendszer nem hibás a dolgozó tömegek nyomoráért, és hogy a gazdasági ellátatlanság és politikai elnyomottság örökérvényű biológiai törvények eredménye. Néha „a .csökkenő földhozadék elméletére" hivatkozva igyekeznek igazolni azt a viszszás állapotot, hogy kielégía gyümölcsösök, valamint az erdőtelepítések a világ szárazföld felületének mindössze 7 százalékát foglalják el. A megművelt földek területe kertekkel és erdőtelepítésekkel együtt még most sem éri el az 1 milliárd hektárt. L. I. Praszolov, szovjet tudós számításai alapján, — amelyeket a világ talajtani és mezőgazdasági térképének figyelembevételével készített — szárazföldünk egész területe (az Északi és Déli sarkot is beleértve) mintegy 149 millió négyzetkilométer. Ebből 12,5 százalék — kiválóan termékeny síkföld 36,4 százalék átmeneti síkföld-övezet. 11,8 százalék — hegyik legelő és erdő, 8 százalék — olyan puszták déli övezetek és tundrák, ahol lehetséges a mezőgazdasági termelés. Tehát a szárazföldnek mintegy 70 százaléka, vagyis 10 milliárd hektár, termékennyé válhat, ha teljesen reális intézkedéseket hajtunk végre, megöntözzük a pusztaságokat, a mezőgazdasági termesztést feljebb visszük északra, kiszárítjuk a mocsarakat stb. Nem nehéz elképzelni, hogy ez a 10 milliárd hektár föld micsoda termékbőséget tudna biztosítani! 4. Van-e elég élelmiszer a földön? Bebizonyították, hogy a mezőgazdasági termelés mai fejlődési színvonala mellett is többszörösen annyi embert tudnánk táplálni, mint amennyi jelenleg a földkerekségen él. Valóban mesés lehetőségek nyílnának, ha a vetésterületet 10 milliárd hektárra emelnénk. Korlátlan mennyiségű ember élhetne a földön. Colin Clark angol közgazdász kiszámította, hogy a világ lakosságának évi szaporulata megközelítőleg 1 százalék: az egy főre eső mezőgazdasági termelés viszonyt — csupán az agrotechnika alkalmazása következtében — másfél-két százalékkal növekedhet. De menjünk tovább. Az élelmiszertermékek növelésének egyik leggazdagabb és legértésekebb forrása — amelynek jelenlegi felhasználása semmiképpen sem tekinthető kielégítőnek —, a tenger. A tengerek és óceánok szinte végtelenül nagy élelmiszerforrások. Neves ichtiológusoknak az a véleménye, hogy a halászat tízszeresére növelhető, hogy a halak és rákfélék nagyarányú, mesterséges, jő! megszervezett tenyésztése — teljesen reális lehetőség. A vízben fogyasztásra alkalmas, értékes algák élnek, a vízben olyan növények termeszthetők, amelyek nagymennyiségű ásványi sót és vitamint tartalmaznak. A tudománynak és gyakorlatnak új ága bontakozik ki előttünk — az úgynevezett „tengeri földművelés", amely előtt széles távlatok nyílnak. Az emberiség ma még az ásványi kincsek roppant készleteit is csak jelentéktelen mértékben használja ki. Ami pedig az energiaforrásokat illeti, atomkorszakunkban e források gyakorlatilag kimeríthetetleneknek tekinthetők. (Folytatjuk) u