A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-09-27 / 39. szám

Másképpen kellemes, tiszta mesterség az övé. Villanyáram működteti a szárítót. Nem koszolja össze magát koksszal, se szénporral. Legfőbb gondja a hőmérők figyelése, mert óvatosan kell bánni a dohánnyal. Eleivel csak egy-két fokkal emeli a kemence hőmérsékletét - a végefelé is legfeljebb csak öt fokkkal minden második órában. Így tart ez teljes huszonnégy órán át — aztán újra kezdi. Elmotoz, tűnődik - magamagával beszélget, mert ugyan mit tegyen, ha naphosszat egyedül van' a hőmérőivel. Megmegnézi őket. Felkattintja a villanyt, s a kémlelő ablakon át bepillant a kemencébe, vajon mit csinál a dohány? Hát csak aszalódik, szárad csöndeskén a hatvan-hetven fokos melegben. Ö meg törölgeti a homlokát. Bizony unhátja itt magát, kivált olyankor, ha a kötöző lányok másfelé foglalatoskodnak. De ha ott vannak, akkor tele velük a nagy szárító. Elmókáznak, dalolgatnak, csak éppen ö, Fábián Mihály nem enged a komolyságból. Egyrészt azért, mert házas ember, másrészt azért, mert felelős munkát végez, s tartani kell a tekintélyt. Egyébként igen jóravaló lányok azok. Nincs olyan munka, amit meg ne cselekednének. Tavasszal a csatornázásnál segítettek. Aztán kint a dohányban. Még versenyeztek is. Az ögyallai járásban az első értékelésen a második helyén végeztek, a másodikon az első helyezést érték el. Aztán ott van köztük Csalava Ilonka, Csere Mariska meg Lábszky Vilma, az a két szöszke, meg az a kis barna, olyasmibe kezdtek, ami Szentpéteren még sose volt. A kerti csoportból való lányokkal. Szabó Esztikével, Répás Irénnel, Papp Ilonkával tánccsoportot alakítottak még a tavasszal — azóta, hogy beléptek a Csemadokba. A jóravaló, kis Kádek Zsuzsa szervezte meg őket, — olyan csitri, tizenhatéves lány. Az ember el se hinné róla, hogy kitelik belőle. Dehát nem akadt senki más, aki elment volna annak idején őgyallára a négynapos tánckörvezetői tanfolyamra, nem bizony — még a tanítónők között sem ... A tánccsoport június tizenharmadikán lépett fel először a járási Csemadok-napon a martosi leánytánccal. Azóta sikerült fölcsípni hat fiút is. Most páros táncot Dohányosok Gabonaszárftók tanulnak, mert maholnap a tardoskeddi kerületi dal- és táncünnepélyen akarnak fellépni vele ... Tehát érik a szőlő - aszalódik a dohány. A raktár szövetkezet előtt egy fene nagy masina gabonát szárít. Mindenképpen tart még a nyár. A táncosokon kívül a kulturális fronton azonban sehol semmi mozgolódás. Azaz mégis valami: épül a művelődési otthon. Nem messze az öreg kastélytól (most az EFSZ tanyázik benne) félig rakott falakra tűz a nap. Néhányan a jóravaló szentpéteri férfiak közül most is odajárnak, hogy kitermeljék az épületfának valót. A szövetkezeti tagok között annál nagyobb a sürgés-forgás. Elfogadták a prerovi versenyfelhívást, s ez mégiscsak komoly dolog. BÁBI TIBOR A nyárvégi nap szőlőt érlel a szentpéteri lankákon. Terem egy kis csemegének való, de a többiből bor lesz. Nem valami világmárka, csak becsületes, jó toroköblítő. A közös táblákon ott szomorkodik még a dohány. A ragyaverte, kókadt levelék idö előtt megsárgultak a nagy szárazságban. Buka Pál, a dohánykertész csak a fejét csóválgatja. Bánja, hogy korán ültették. Kár volt, mert elverte az eső meg a jég. Csak a májusvégi ültetés vált be. A többit kerek, apró rozsdafoltok éktelenttik. Egyébként Fábián Mihálynak varira legtöbb baja vele. Ugyanis ő aszalja, sárgítja. Dehát nincsen a világon olyan mester, se szárító berendezés, mely csudát tehetne a sújtott dohánnyal. A rozsdafoltok helyén hirtelen szárad, töredezik — a végén kilyukad. Káűek Zsuzsika . NYUGTALANKODIK AZ ETNA Az Etna szelídebb, mondhatnám ..barátságosabb", mint Olaszország híres, sőt: hírhedt tűzhányója, a Vezúv. De azért az Etna belsejében is évezredek óta szakadatlanul tart a tűz félelmes munkája. Igaz. az Etna ls csak távolról kedves és barátságos. Mikor felfelé haladva megálltam a Balzo del Trlfogliatto Bzélén, olyan borzalmasan fenséges látvány fogadott, melynél iszonyatosabb, riasztóbb képet még a dantei alvilágban sem tudott alkotni a képzelet. Növényzetnek már nyoma sincs itt a magasban, ezen a szurokszerü láva-talajon; a hatalmas repedés széle meredek, s a szakadék ezer méternél ls mélyebb. A koromfekete sziklákon fosjforeszkáló fények csillogtak. Szédültem. Még megragadóbb. de kevésbé tragikus látvány tárult elém, mikor a kráter belsejébe pillantottam. Hatalmas titánok kovácsmühelye ez, melyet gözök és gázok borítanak el, s az egymás után következő robbanások zaja egyetlen hatalmas dübörgésbe olvad. A szicíliaiak ritkán emlegetik az Etna nevét. Mindenütt csak Igy hallottam beszélni róla: Montagna (a hegy). S akármerre jártam Szicíliában, ügyszólván a sziget minden pontjáról láttam ezt a távolról olyan gyönyörű, olyan rokonszenves, hósapkás öreget, mely ha fel is mordul néha, úgylátszik mégis kibékült már a világgal. Az oldalát borító láva a magasabb zónákban terméketlen, de a lankásabb helyeken televény keletkezett rajta, mely termékenységével egész falvakat táplál... (Zólyomi)