A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-09-20 / 38. szám

Két szemedben kékség villan bízón, tisztán, tágranyíltan, ég derűje, tenger kékje, kéklő tavak békessége. Eged legyen mindig tiszta, borzolt felhő ne borítsa, tengeredet föl ne szántsa bomló vihar száz korbácsa. Mosolyogjál egyre szebben, múló bánat, az ls eddzen. Az emberség útját járva légy hü társak igaz társa. Leánykáim legkisebbje, hadd tekintsek a szemedbe, ringasson el, szemed kékje, kéklő tavak békessége. I Idikónak Hallod-e te soha könnyel szöszke gyermek, meg ne teljen, az kívánom földre sütnöd a szemednek: sose kelljen. Majtényi Erik (Románia) A lUlekl Spartak labdarúgó csapata, amely megnyerte a besztercebányai kerület bajnokságát és feljutott a divízió „F-csoportjába. Álló sor balról jobbra: Tőre, Gecsó, Kozák, Kanyi II., Zliehovszk'y I., Molnár. Guggolnak: Zliehovszky II., Stefánik, Dany I., Magdeme, Fölényi és Komár. téznivalója van, így hát eltűnt az erdő sűrűjében. Szavait azonban a csíz, a jöldi giliszta és a majom is meghallotta. A butácskák rettenetesen megrémültek. A gyáva csíz mindennél jobban rettegett a természeti csapásoktól. Könnyes szemmel mondogatta: — ~Ha leesik az ég onnan a magasból, mi lesz velem? Ha még nappal esne, legalább elrepülhetnék, ám éjjel, mikor alszom - nem menekülhetek. Ajjajj!... A földi gilisztát leginkább az éhség ijesztette, sírva-ríva sipította: — Es ha hírtelen' elfogyna a föld, mit ennék? Jaj lesz akkor szegény fejemnek! Éhenhalok! ... A majom pedig emlékezvén a tolvajokról és a haramiákról ejtett szavakra, bőgve üvöltötte: — A föld, ez a legértékesebb egész életemben. Éjjel ugyan itthagyom, mert a fán alszom. Ám mi történik, ha tolvajok és haramiák jönnek és elrabolják a földet, amíg alszom? Es ez időtől a csíz a hátára feküdt, úgy aludt, két karmacskáját feljelé tartva, hogy megtartsa az eget, ha az hullani kezdene: a földi giliszta úgy ette a földet, hogy rögtön ki is bocsátotta magából, nehogy elfogyjon, a majom pedig minden éjjel háromszor leugrott a fáról, hogy vigyáz zon a földre. Fehér Pál fordítása Burmai népmese Egyszer úgy esett, hogy a Bölcs Nyúl egy fa árnyékában üldögélvén, imigyen gondolkozott fennhangon az életről: — Minden lépésünknél -sóhajtotta - ezernyi baj, veszély leselkedik ránk. Először is, itt vannak a természeti csapások: földrengés, lavina, viharok! Másodikként az éhség, harmadszor pedig tolvajok és haramiák törnek életünkre! Ekkor a Nyúlnak eszébe ötlött, hogy valami fontos elin-Illik — nem illik Nagyon helyes — a leány a baloldalon halad. Általában ugyan az a szabály, hogy a nőnek a férfi jobbján a helye, ha azonban keskeny járdán vagy hídon mennek, a figyelmes fiatalember a biztonságosabb, vagyis az úttesttől távolabb eső helyet engedi át társnőjének. Miért bújik el a kalap mögé? És miért köszönti ismerősét cigarettával a szájában, zsebretett kézzel? A köszönés az udvariasság legelemibb és legnépszerűbb megnyilvánulása, vegyük hát komolyan. A három ostoba A férfi mindig az ismerősétől távolabb eső kezével emeli meg a kalapját, vállmagasságig, mintegy 3—5 lépéssel á közeledő személy előtt. 2