A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-09-20 / 38. szám

Mariska gyöngyöt lelt szegény NAGY LAJOS: 'W tötgyfaerdő szélinél, harmattal fényes hajnalon: trnlffm — akkor van erre alkalom. IVlSJt I9I\%J Piros, meg kék is az a gyöngy, szivárványszínben tündököl, s mint vízbemártott birkasó: nehéz, — és szívberoskadó. Amikor nézi, zeng az. ég, kigyullad körben a vidék, sercegve égő füveken füstölgő rózsa énekel. Azóta álmodozva jár, — havasra sápadt holdsugár helyét a földön nem leli, csíllagzúgással van teli. 4 itfffltfcifafa tKqéíi... Az öreg ragyolci iskola elhagyatottan áll a falu közepén. Ajtaja, ablaka zárva. Szokatlan látvány ez szeptember elején, amikor minden iskola megnyitja kapuit a zsibongó diáksereg előtt. A sárga falak mogorván verik vissza a nyárutói nap fényét. Minek már a fény, a melegség!?... Az öreg iskola nyugdíjba vonult. Falai ezer kedves emléket és sok-sok fájdalmas csalódást őriznek, övé a múlt. A jelen — ahol a jövő embereit készítik elő az életre: — a falu szélén épült modern, kétemeletes nyolcéves középízlik a tízórai az első osztályban iskola. Múltja:egy nap... jövője — évtized, évszázad ... ? Tavaly augusztusban ásták le az alapot és ma már tanítanak az új iskolában. A szülők áldozatkész brigádmunkával rövidítették meg az építés határidejét. Köröskörül még deszkahalmazok, kavicsdombok emelkednek, de a fehérre meszelt, nagyablakos tantermeket már birtokba vette a fiatalság. Az előcsarnokban még munkások dolgoznak, az ablakok vaskereteit erősitik csavarokkal egymáshoz. A gyerekhad a csengő éles szavára kitódul a folyosóra. Futó Ernő, a nyolcéves magyar középiskola igazgatója végigtekint a zsibongó gyerekseregen: — Szinte csoda, hogy elfértünk a régi helyen. Kétszáz húszan járnak a magyar iskolába és körülbelül százötvenen a szlovákba, — mondja büszkén. Kinézek az ablakon. Nem látok házakat. — S miért építették a falu szélére ? Az igazgató elmosolyodik. — Nemcsak a mi falunknak építették. Pár év múlva ez lesz a falu közepe. Csákányháza összeolvad Ragyolccal. A 1 + 1- jaj, mennyivel is! - Majd megtudjuk az év végén gyerekek ide járnak középiskolába. Azonkívül a sátorosi szlovák tanulónak ls közelebb van, mint a régi iskola. Kimegyünk a göröngyös udvarra. Jó messzire elbotorkálunka heretarlón, míg a fényképezőgép lencséjébe befér az egész épület. - Ne hogy azt higyje, hogy már kész az iskola! — mondja az igazgató. — Jövőre sokkal messzebbről kell majd fényképezni. Felépül az új üzemi konyha, aztán a tanítói lakások és a tornaterem kerül sorra. Mire visszaérünk, a folyosón csönd fogad. A második emeleten a szőke, nyúlánk Lörincz Katalinnal, a szlovák iskola igazgatójával találl ózunk A szlovák és magyar iskola tanítói között meg van az egyetértés. A felmerülő problémákat közösen oldják meg. Végigjárjuk az osztályokat. A harmadikosok vígan kezdik az évet, száll az éneksző: „A malomnak nincsen köve, mégis lisztet jár..." Üjpál Eva, a kis szöszke, meg a bogárszemű Berki Károly egyedül is rázendít egy-egy dalra. Az elsősöknél néma csend fogad. A kis emberkék meghatódva nézegetik a fekete táblát, éj jóízűen majszolják a tízórait. Csak a rövidhajú, fekete Antal Tibi hajtja le a fejét a padra. Sírásra csücsörödik a szája. Talán a Bodrit siratja ... Megsimítom buksi fejét. Fel a fejjel kis Tibor! Valamikor majd büszke leszel rá, hogy ilyen szép tágas Iskolában ismerkedtél először az ábécével! —d — Az új iskola A harmadikosok énekszóval kezdik az évet