A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-09-13 / 37. szám

Évszázadokon keresztül ezrek és ezrek törték a fejüket: hogyan lehetne értéktelen anyagból, fémből, köböl aranyat csinálni? A csavaros eszű lévai „gyükerek" ezt a problémát is játszva meg­oldották. Nem a középkorban ugyan, mindössze tizenhárom esztendővel ezelőtt, de azóta való­ban arannyá változik kezük között a kő. Söt annyira jutottak csodacslnélésukban, hogy még a biblia egyik szenzációjára is alaposan rákont­ráztak. Az ő kezük nyomán ugyanis nem „víz fakadt vala a kemény kősziklából", hanem — fakadt vala — pohár! íme, hogyan leittek mo­dern alkimisták a derék gyükerek: Ezerkilencszáznegyvenhatban kezdődött a dolog. A lévai atyafiak összedugták a fejüket, és rá­jöttek, hogy Igen nagy kincs nékik a városuktól mintegy hét kilométerre fekvő kőbánya. Onix­ereket találtak ugyanis. S ha az onixot feldol­gozzák, aranyat ér ez a kö, mert sok-sok mun­kanélküli kenyérhez jutna általa. A gondolatot nyomban tett is követte, vállalatot alapítottak, s azóta csinos dísztárgyakat gyártanak Arany­onlx nevü üzemükben. Az onlx, ez a szénsavas, édesvízi mészkőle­rakodásból származó kőfajta. Európában a mi Lévánkon kívül csupán Jugoszláviában. Romániá­ban és az Ibériai-félszigeten fordul elö bányász­ható állaDotban. Feltárása Igen nehézkes, mivel csak erekben található s emiatt sem robbantani nem lehet, sem pedig bányagépeket nem hasz­nálhatnak kitermelésénél Sajnos, ez a csupán kézierővel végezhető fejtési munka eléggé meg is drágítja az onlxkésztonényeket. Ha már felkutattak egy-egy onixeret, azt 3—4 köbméternyi tömbökben bányásszák kl. Ezeket az óriási szikladarabokat azután az üzem udva­rára szállítják, ahol hatalmas lapos kocsira rak­ják, amely természetesen síneken gurul, s Így a nehéz rakományt könnyen betolhatják a fü­részterembe. Itt a vaskocsi egy mennyezetig érő behemód gépezet alá kerül. E gépóriás nem egyéb, mint egy bárdsorozatból álló fürészszer­kezet. amely egy gombnyomásra a magasból rá­nehezedik a kőtömbre, s miközben vizes kvarc­homokkal könnyítik útját, szeletekre fürészeli a kőkockát. Ezután automatikus marógépre (egyike-másika gyémánt élü frézekkel működik) kerülnek az onixlapok, itt szabdalják még kisebb darabokra őket. Innen a gyalugépre, majd pedig at esztergapadra kerül a nyersanyag. Ezen aztán kiesztergálják (mondjuk a poharaknál) az onlx­idcm belsejét, megfelelő alakúra formázzák a külsejét s végül még ki is csiszolják. A többi munka aztén mér csak úgynevezett kisegítő munka: legfeljebb fényesítenek még a tárgyakon, vagy pedig a szerelőműhelybe viszik. A szerelő­műhelybe csak azok a készítmények kerülnek, amelyek több részből állanak. Az ilyen több rész­ből álló tárgyat vascsapatok és különleges ragasztóanyag segítségével szerelik össze, s már­is csomagolják az Ugyekező lányok. A lévai onixüzem ma már egy több bányából álló bányavillalathoz tartozik. Nemcsak onixtár­gyakat gyártanak tehát ma már Itt, hanem az ország építkezéseinél oly nagyfontosságú burko­lókő a tó gyártmányuk. A kis részüzem olyan megrendeléseknek tesz eleget, amelyek gyakran Szlovákia legnagyobb építkezéseivel állnak össze­függésben. A travertin és a márvány burkoló­anyag, továbbá a travertin hulladékából készülő ún. velencei padlóburkolat ma már nélkülözhe­tetlen kelléke nagyobb építkezéseinknek, s ezek nagy része a lévalak keze munkáját dicsérik. A lévaiak szállították többek között a brüsszeli világkiállítás csehszlovák csarnokának tuhari márvány-padlóburkolatát, a nosicei vizierőmü burkoló lapjait, a bratislavai Dévény szálló és száz még száz egyéb épület burkoló anyagét. Az üzemben uralkodó példás közösségi szelle­met külön meg kell dicsérnünk. Ritka helyen lehet találni olyan munkaszerető és egyben egy­mással mindenben összetartó kollektívát, mint éppen a lévai Aranyonlxban. Ennek a példás szel­lemnek köszönhető aztán, hogy az üzem 1953 óta megszakítás nélkül minden hónapban teljesíteni tudja tervét. Igazán mindegy itt, hogy Taby Ica művészi tervezőt emeljük kt jó munkájáért, vagy pedig Chren Rudolfot, Michalik Józsefet Virágzik a Victoria regia A bratislavai botanikus kertben virágzik a Victo­ria regia. Sajnos gyönyö­rű fehér virágait nem lát­ni a képen, mert csak al­konyatkor nyitja ki szir­mait. óriási levetetnek az átmérője néha meghalad­ja a két métert is és könnyedén a víz színén tartja a mosolygó kis­leányt a babájával együtt. (Tóth I.) » gy Lipták Istvánt, legfeljebb munkájuk elvég­zésének módját mérhetjük le különféle szóval. Taby Ica lelkét adja bele a művészies tárgyak kltervelésébe, Chrenék, MlchaUkék és Liptákék pedig 2Э0 százalékon felül teljesítik a normáju­kat! Igen, Így bizonyították be Léván, hogy mégis­csak lehet aranyat csinálni. Bebizonyították akkor, amikor még puszta kenyerüket jelentette ez az „arany", és bebizonyítják azóta, amióta már klu­bot, könyvet, boldog életlehetőséget biztosit a szor­galmas munka. Igaz, verejték is csöppen két ke­zük alkotásába, dehát válhat e valami nagyobb kinccsé, mint az, ami a munka verejtékéből szü­letik? Gondoljunk hát szeretettel az Aranyóndx munkásaira, ha otthonunk egy-egy kedves ónlx­dlszén megpihen szemünk. NEUMANN JÄNOS ízléses, egyszerű dísztárgy: órával kombinált éjjeliazekréoylámpa Onlx hamutartó Lipták István szerelő állandóan 200 Ч-ra teljesíti normáját

Next

/
Thumbnails
Contents