A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-09-06 / 36. szám

s tehetetlen dühükben gyakran éppisztolyokkai és revolverekkel ívöldöztek a náci bombázókra . . . . védelmi vonalat azonban retenetes veszteségeik ellenére is ártották. Szovjet partizánok keikben kézigránátokkal ugrottak német tankok alá ... A franciák ifetta nélküli ágyúval semmisí-3tték meg két német „Tigris" áncélost. A fasiszták hiába inítottak támadást támadás után, iába voltak számbeli túlerőben s hiába volt fegyverfölényük is. em tudtak áttörni. Minden kő, linden bokor visszaütött. Halál fasiszta betolakodókra! — zúg-5k az erdők. A barbárság és az elnyomatás lleni gyűlölet Sztrecsnónál megeremtette az élő testek nemzetözi Maginot-vonalát. Mindenki 51 akart tenni társán a bátorig és hősiesség terén. A halál :t nem félemlített meg senkit, regek és fiatalok dalolva indulak rohamra, a hazáért, a szaadságért — az ember ötágú sillagának győzelméért. Jókai, a nagy mesemondó tollra való Jankó Rieéan, a tizentéves kis partizán hőstette. Oro-Eok és franciák, csehek és szlo-5kok, valamennyien Borsszem verpíms ankónak hívták a fiúcskát. Egy zép napon Borsszem Jankó gyík irgeséggel kúszott egy német oly ószóró-fészek közvetlen köelébe. Kézigránáttal elhallgattat -i az ellenséges lövészeket, majd zsákmányolt golyószórót és a ozzávaló tölténytárakat saját löészárkába cipelte. Néhány perc Iteltével Jankó és bajtársai már émet golyószóróval kaszálták a ímadő fasisztákat. Véres harcok után győzött a ibbszörös túlerő. A hitleristák tkeltek a folyón és a Vág balartjáról, a Stary Hrad romjai özött elhelyezett géppuskákkal s aknavetőkkel lőtték a sztrecsöi védők állásait. Az első véelmi vonal elesett! Dutoová Skálán volt a felkelők lásodik védelmi öve. Itt esett el legtöbb francia partizán. Itt alt hősi halált Albert Poupet adnagy is. Az utolsó ágyúval gyedül védte egysége visszavoulását. Százötven méterre enedte magához az oszlop első ankját, majd telitalálattal elusztította a gyűlölt Fritzet. Ha egy francia elesett, helyébe íz más ugrott, hogy üsse a faisztákat, megbosszulja Oradourt, árizst, a Jeanokat, Pierreket, rancois-kat s mindazokat a rancia hazafiakat, akiket Speidel érebei ártatlanul lemészároltak. A német haderő csak tengeryi veszteség árán és ádáz harok után tudott lépésről lépésre lőnyomulni Priekopa irányába. A sztrecsnói visszavonulásnál vMpJH esett el Jean Tamassi, a rettenthetetlen francia újságíró is, aki kézigránát-köteggel a derekán vetette magát a védelmet áttörő német tankok alá. Halála a vitéz halála volt. Egy Zeyk Domokos vagy Adorján Monassé sem halhatott meg szebben a szabadságért, de még Szeredai János sem. Igaz, ez magától értetődő! Hiszen ennek a mi szabadságunkért hősi halált halt francia újságírónak a neve igen hasonlít a Csataképek vitézeinek neveihez. Ki volt? Nem tudjuk! Lehet, hogy öregapja a párizsi kommün harcosa volt, lehet, hogy a millennium tüzijátékos évében menekült a magyar nyomor elől távoli idegenbe, ám az is lehet, hogy apja tizenkilencben vöröskatona volt. Nincs kizárva, hogy őt magát a Horthy fasizmus űzte el hazájából. És ő eljött, hogy meghaljon a világszabadságért, csak úgy mint bajtársai, akik Sztrecsnónál, Dubová Skálánál vagy LeSínél áldozták fel fiatal életüket, hogy mi szabadon élhessünk. A Sztrecsnói szoros sziklái hősök emlékkövei, — a Sztrecsnói szoros a mi Thermopylénk! És vándor, aki e sziklák tövében vérpiros virágra lelsz, emeld meg a kalapod mélyen és add hírül a világ minden táján, hogy helyünkön valamennyien kitartottak és meghaltak a szabadságért -szlovákok, csehek, oroszok és franciák - mert ezt így parancsolták a becsület törvényei! Orosz partizánok Sztrecsnónál ... és a franciák jJpÄ Ü ... és a franciák