A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-08-23 / 34. szám

r\ nemzeti felkelés gócpontja Besz/A\ tercebánya s környéke lett. /|—A A szlovák nép tömegesen je-UJÍ\A lentkezett a harcoló partizánok IffljfÉ soraiba. A falvak népe: öregek kwlniff/ é

s

fiatalok, asszonyok és gye\jffSfA rekek élelmiszerrel, ruhával, VHj\Uf//j lóval-szekérrel, hírekkel támo-SjWijU gatták fiaik és apáik harcát, Wj/ŰT^ sokszor életük kockáztatásával. VJijSf A német fasiszta haderő kényjp'" telen volt jelentékeny katonai s rendőri alakulatokat küldeni a felkelés elfojtására. Ezek között volt a 18-as Horst Wessel SS-hadosztály, a 14-es holicsi SS-hadosztály, a „Schill" SS harci csoport, a „Dirlwanger" SS-brigád, stb., stb. Bratislavában székelt a szlovákiai német haderő főparancsnoka, G. —————— Berger SS-tábornok, Himmler hivatalának vezetője. Úgyszintén Bratislavába érkezett a dr. Witiska által vezetett „Einheitsgruppe H". E rendőrségi biztonsági közeg ún: Sonderbehandlung-gal volt felhatalmazva, s ez azt jelentette, hogy a rájuk nézve veszélyes embereket bírósági ítélet nélkül kivégezhették, vagy koncentrációs táborba küldhették. elnyomni, de végleges likvidálására a fasisztáknak már nem volt elég erejük. A Szlovák Nemzeti Felkelés történelmi jelentősége abban nyilvánult meg, hogy fontos szakaszát képezte a leigázott népek fasisztaellenes harcának, s hogy e felkelés végső céljai az egész emberiség haladását támogatták. E felkelésben megnyilvánult a dolgozók nemzetközi szolidaritása is, mivel sok más nemzetiségű harcos fegyverrel a kezében támogatta a szlovák nép fasizmus elleni harcát. így a szlovák nép oldalán harcol-HALÁL A FASISZTA MEGSZÁLLÓKRA! A szlovák fasiszta rendszert támogató HG és FS-alakulatok is részt vettek a német fasiszták megtorló akcióiban. A hitleri hadvezetőség azonban még így sem tudta teljesen letörni a nép harci megmozdulásait. Hiába ígérte Tiso elnök augusztus 30-i rádióbeszédében, hogy aki megtér, annak megkegyelmez. A „partizán hordák" - Tiso elnök szavaival élve - nem fogadtak szót. A szlovák nép már jól kiismerte Tiso urat, s céljait a szlovák néppel. Október 21-én Eggert Kurt és Kaiweit Walter SS-tudósítókkal folytatott beszélgetése során többek között ezeket mondotta: „A szlovák nemzet elutasítja a szovjetek által való felszabadítást, a szlovák nemzet a bolsevizmus elleni harcot vállalta. A szlovák nemzet meg van győződve, hogy egyedül Németország képes likvidálni a bolsevista veszedelmet." A Szlovák Nemzeti Felkelés szétrobbantotta az ún. szlovák állam gépezetét. Nem segített a helyzeten a kormány átszervezése sem, melynek élére Tiso elnök saját unokatestvérét, az „erőskezű" Tiso Istvánt nevezte ki. Október 4-én bejelentett kormányprogramjában ő is csak arról beszél, hogy „a kormány következetes hűséggel és kitartással tovább fog munkálkodni a szlovák - német barátsági és harci szövetség megerősítésén". E harci szövetség természetesen azért fontos, — mondotta Tiso, mert „... a hitleri birodalom egész haderejével segítségünkre van alattomos ellenségünkkel és belső félfórgatóinkkal szemben." Mindezek a nagyképű s az adott politikai helyzetet figyelmen kívül hagyó felelőtlen kijelentések, valamint embertelen cselekedetek nem tudták a történelem kerekét megállítani. Hiába irta szeptember 1-én Himmlernek Berger SS-tábornok, a német fasiszta haderők főparancsnoka, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelést négy napon belül likvidálja. A felkelést sikerült ugyan két hónapi harcok után tak a cseh, szovjet, magyar, francia, jugoszláv, bolgár, lengyel, belga, román, holland, olasz, görög és német nép bőtorszlvű harcos fiai. A Szlovák Nemzeti Felkelésben kb. 700 magyar is részt vett. A Magyarországén és az emigrációban élő kommunisták, s más haladó elemek ellenállási mozgalmának kibontakozását történelmi okok gátolták. Azonban ennek ellenére eljuttatták szavukat a dolgozó magyar néphez és a Szovjetunió ellen harcba hajszolt katonához. Példa erre a magyar írók röpirata a Szovjetunióban harcoló honvédekhez. Természetesen sok az ún. szlovák állam keretében élő magyar is, aki aktívan bekapcsolódott a szlovák nép harcába. Erről a tényről tanúskodik többek közt a következő hír is, amely a „Pravda" 1944. szeptember 20-i számában jelent meg: „... ezekben a napokban jelentkezett a szlovák partizán alakulatoknál két magyar tiszt 150 emberrel, s kijelentették, hogy a német fasiszták ellen akarnak harcolni." Egy másik újság, a „Hlas národa" (A nemzet hangja) 1944. szeptember 20-i számában ezt a hírt részletesebben közli: „Magyar partizánok" című cikkében a következőképpen: „Szász Imre, főhadnagy, olimpiai sportoló és Svarcz Ernő hadnagy űr áthoztak Jolsvánál Magyarországról 165 önkéntest, s csatlakoztak a németellenes felkeléshez. Mindezeket a magyar katonákat a mi partizán egységeinkhez osztották be, hogy elsajátítsák a partizánharc módjait. A Jent nevezett tisztek dicséröleg fejezték ki magukat hadseregünk jegyelméről, s különösen tetszett nekik a tisztek viszonya a legénységhez. Megfelelő kiképzés után visszatérnek Magyarországra, hogy^ott magyar partizánegységeket szervezzenek. (Bárcsak időben Jeleszmélne minden magyar!)" A Szlovák Nemzeti Felkelésnek szábottevő katonai jelentősége volt. Akkor, amikor a hitlerista csapatok igyekeztek az akkori német frontot minden erejük megfeszítésével fenntartani, nyolc speciális hadosztályt kötött le a szlovákiai felkelés. Kb. ötvenhatezer német katona vesztette életét a szlovákiai partizánharcokban. A Szlovák Nemzeti Felkelés bebizonyította, hogy a szlovák népnek mindig idegen volt a Tiso és klikkje által rákényszerített klérofasiszta rendszer. Bebizo-Tiso elnök kitüntetéseket osztogat a partizánok elleni harcban résztvett fasiszta katonáknak. nyitotta, hogy a szlovák nemzet meg tudta védeni, s a jövőben is meg fogja védelmezni nemzeti és szociális szabadságát. A Tiso-rendszer gálád árulását és népellenes politikáját a szlovák nemzet nem felejtette el. Erre kell, hogy emlékezzenek Tiso István és Karmasin urak társaikkal együtt, amikor a szlovák nép felszabadításáról s a ' Légi idők visszatértéről álmodoznak. Dr. KRIVOSIK ISTVÁN (A cikkben közölt adatok a SSÜA és AODKSS bratislavai dokumentum-gyűjteményéből származnák.) A fasiszta katonai alakulatok partizánok elleni harcukban felégették többek közt a ma már újraépült Telgart szlovák falucskát 3