A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-08-16 / 33. szám

Akit mindenki megbecsül Lakatos József 29 éves cigány származású fiatalember a felszabadulás után elhagyta a falut és Csehországban keresett munkát. Ez év tavaszán hazajött szülőfalujába, Alsószecsére és azóta az ottani szövetkezetben dolgozik. Feleségével együtt tizenhárom tehenet etet és fej. A napi fejés átlaga 75 liter. Azt mondják, hogy az előző években a fejési átlag csak 40 — 45 liter volt. z — Hogy tetszik a szövetkezetben? —. kérdem Lakatos Józsefet. — Elégedett vagyok a sorsommal — mondja mosolyogva. — A múlt hónapban nyolcvankét munkaegységem volt. Aztán az életéről beszél: — A múltban hiába akartunk dolgozni, nem adtak munkát, bizalmatlanok voltak hozzánk. Ma annak örülök legjobban — mondja —, hogy bebizonyítottuk: tudunk mi is dolgozni . és ezért államunk megbecsülésben részesít bennünket. Boldog vagyok, hogy gyermekeink nem lesznek már írástudatlanok, mint a szüleik voltak. Ők már szorgalmasan tanulnak. Én, sajnos, nem járhattam iskolába. A felszabadulás után megértettem új államunk bölcs intézkedését, hogy mindenkinek tanulni keil. Megkértem az alsószecsei tanítót, tanítson meg írni, olvasni. Ma már egész jól olvasok. Szeretem a könyveket és az újságokat — mondja Lakatos József. Meghatottak ennek az egyszerű embernek a szavai, aki szorgalmas munkájával kiérdemelte az emberek megbecsülését. Kúcs Gyula, Alsőszecse Lakatos József feleségével és kislányával a szövetkezet udvarán HEGESZTÉS Rebben a pilla, de biztos a kéz; sercen a szikra, ha hallod a gépek fölfele sivó, bús panaszát. Lobban a fény, és olvad az érc, lágyan ölelve magához a két test kristályba merevült anyagát. I Gyüre Lajos REPÜLŐ MuKUS A kínai Kvejcsu tartományban élő állatka végtagjai közt kifeszíthető vékony bőr lehetővé teszi, hogy a kis állat egyetlen hatalmas ugrással 30 — 40 méter távolságra „repüljön". KÉT KÉP A JÖVŐBŐL: Ma már talán nem is tartozik a fantázia világába, hogy II tudomány meghódítsa a Naprendszer égitesteit is. Az első ilyen út bizonyára a hozzánk legközelebb lévő égitestre, a Holdra fog vezetni. Egy csehszlovák művész .gy képzelj el a Holdba érkező emberek öltözékét. A nehéz páncélzat részben a légmentes elzárasra, részben a súly növelésére való, mert a Holdon, minden test sokkal könynyebb, mint a földön. A Holdon felépített űrállomás, a szovjet tudósok elképzelese szerint, ahonnan újabb űrrakéták indulnak naprendszerünk más, távolabbi bolygója felé. Televíziónk van Büszkén és örömmel jelentem ki, hogy a falunkban nekünk volt elsőként televíziós készülékünk. A dolog úgy kezdődött, hogy a tavasszal mondom a felesegemnek: „Szívecském, miért ne vehetnénk mi távolbalátó készüléket?" „Igaz, miért ne vennénk?" válaszolta a feleségem, és máris megtette az első intézkedéseket a vételt illetően. Ezeknek az intézkedéseknek egyike abban állott, hogy lemondtam a havi zsebpénzem jelentős részéről, valamint arról a remek 17 köves karóráról, amit már régebben kiszemeltem magamnak. Természetes, hogy cigarettáimat magam sodortam, s időnként kölcsönkértem. Az említett intézkedések lehetővé tették, hogy az elmúlt vasárnap már saját készülékemen nézhettem meg az MTK —Dynamo KK-mérkőzést. Azazhogy... Természetes, hogy te- és felmenő rokonaink is kíváncsiak voltak a csodabogárra, s mi udvarias házigazdákhoz méltóan fogadtuk őket. Igyekeztünk nem gondolni arra, hogy János bátyánk szív-, ja a legbiidüsebb kapadohányt a világon, szívből örültünk, amikor láttuk, hogy Anna nénénk csak a három kisebb gyereket hozza magával. Sajnos, a rendetlenebbeket. Laciék ugyan mind a hálán nagyon sárosak voltak, dehát istenem, falun élünk. Pista viszont egyedül érkezett, egyenesen a szövetkezeti istállóból, ahol napi munkáját éppen befejezte. Szóval együtt volt a rokonság, valami negyvenen. Alig félóra alatt összehordtam a Környékbeli székeket, s így mindenki ülhetett — rajtam kívül. Ugyanis röviddel kezdés titán vendégeink vizet kértek, ami nem is csoda, mert Margit nénénk miatt ajtó - ablak be volt csukva. A „cúg" ellen... Vízért siettem, s mivel a kútról kellett hozni, frisset, nem láthattam az első gólt. - Nem ugornál el egy kis limonádéért? — súgta a feleségem. Elugrottam. Félóra múlva visszatértem egy demizson limonádéval. Mégiscsak illik a vendégeket valamivel megkínálni — kárpótoltam magam a második gólért. Futó pillantást vetettem a képernyőre, s máris intett a feleségem. A stenori hangorkán felébresztette a szomszéd szobában alvó gyerekeket. Félidőig elaltattam őket. Aztán már csak néhányszor itteniem el a második félidőben. Egyszer a kocsmába sörért János sógornak, mert utálja a vizet. Aztán a nagyobbik gyereket megkeresni, aki egy óvatlan pillanatban kisurrant. Lelkendezve futottam vissza az áporodott levegőjű szobába. Szerencsém volt. Még láttam, amint az utolsó játékos is eltűnt a lejáró mögött. Feleségemmel büszkén fogadtuk a vendégek gratulációit aztán a tlübbi már gyerekjáték volt. Én visszahordtam a székeket. Többször is, mert állandóan összekevertem őket. Az egyik törölt lábú székkel sötétedésig házaltam, inert senki sem akarta vállalni. A végén kisült, hogy a mienk volt. Másnap munka után kitisztítottuk a szőnyeget, felsúroltuk a padlót, s eltüntettük a televíziózás nyomait. Mindez rendben is volna, de az már mégiscsak sok, hogy Julis néném azt beszéli a faluban, hogy a feleségem sohasem fog tudni tisztességes cseresznyésrétest sütni, mert amilyennel a múltkor ' megkínáltuk a vendégeket... szóval az szörnyű. Én a magam részéről annyit kívánok megjegyezni, hogy végtelenül örülök annak, hogy Sanyi, a kománk a tárgysorsjátékon televíziót nyert. Hogy miért örülök ennek én? Azért, mert a jövőben lesz hol zavartalanul néznem a sportközvetítéseket. AC CCS VILMOS 10