A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-08-16 / 33. szám

ti MUNKA A köszönés szokása egyidős az emberrel. A történelmi korszakokban a köszönés külső formája sokat változott, de lényege, belső tartalma mindig ugyanaz: az ismeretség. a barátság külső eszközökkel való kifejezése. A köszönés a társadalomban az egymást ismerők olyan baráti, társadalmi ténykedése, melynek célja, hogy az emberek közötti személyes ismeretség, barátság kötelékét külsőleg kifejezze és fenntartsa. „— Köszönési viszonyban vagyok vele" — hallhatjuk gyakran, ez azt jelenti: hogy csak pusztán a köszönés tényében tartunk társadalmi kapcsolatot, érintkezést azzal, akivel köszönést váltunk. A megismerkedést a köszönési kötelezettség követi. Minden ismerősnek illik, illetve kell köszönni. Ha a köszönés megszakad, ügy az ismeretség is véget ér. Ha felesleges tehernek tartunk egy pusztán csak köszönési alapon nyugvó ismeretséget: akkor beszüntethetjük azt, vanrfak végelgyengülésben kimúlt köszönési viszonyok. A köszönés főbb szabályai: Mindig udvariasan köszönünk és minden köszönést barátságos, szívélyes visszaköszönéssel fogadunk: az unott köszönés sértő. Akinek köszönünk, annak nézzünk a szemébe, ezt kötelezőleg előírja $ jó modor. Hangosan vagy némán is köszönhetünk, de sohasem puszta fejbiccentéssel. Köszönésünk mindig ízléses, udvarias legyen, a túl hangos, bizalmaskodó köszönés, főleg nyilvános helyen, utcán, ízléstelenségre, rossz modorra vall - a „Szevász", „Csókolom", még fiatal lányok, fiúk között ls modortalan ízléstelenség. A köszönés formáját a társadalmi szabályok írják elő. Mindig az köszön előre, aki a másikat előbb észreveszi, meglátja. Lehetőleg egyszerre köszönjünk és ne várjuk, ne lessük, hogy nekünk köszönjenek előre. Természetesen a 'nagy korkülönbség kivétel a szabály alól, idős férfiaknak még a fiatalabb nők is előre köszönnek. Általában azonban az a szabály, hogy felnőtt nőknek, még az idősebb férfiak is előre köszönnek. A köszönés módja és formája egyéni. Mindenki ügy köszönjön, ahogy azt jóérzése és tapintata előírja, ebből az következik, hogy a köszönésnek nincs megmerevedett, szjgorúan elóirt társadalmi törvénye. A köszönés külső formáin sokat vitatkoznak. Hogyan köszönjünk? A leglényegesebb szabály: tisztességesen, udvariasan köszönjünk. Egy „Jó reggelt", „Jó napot", vagy egy „Jó estét" köszönés sokszor több tiszteletet fejez ki, mint egy harsogó „kezét csókolom". Nem kötelezhetünk senkit arra, hogy kezet ne csókoljon, vagy kezét csókolommal ne köszönjön, ez mind megengedhető lehet: de a legfontosabb, hogy a legteljesebb tisztelettel köszönjünk asszonyainknak. Szép és mélyen emberi köszönési forma, ha valami jót kívánunk embertársainknak köszönés formájában: Jó egészséget, Jó szerencsét vagy akár Jó étvágyat is köszönhetünk, ha étkezési időben találkozunk. Nagyon lényeges, hogy serdülő ifjúságunk elsajátítsa a szép és jó modorú köszönési formákat. Erre, sajnos, ma sok a panasz. A fiatalok modortalanul köszönnek, sőt sokszor egyáltalában nem ís köszönnek. A szülők és nevelőik oktassák a fiatalságot az udvarias köszönés formáira. A fiatalság ne felejtse el Anatole France szép mondását: „A jó modor, az udvariasság, a lélek szép virága, az ifjúság legyen annak gondos kertésze." TIBOR LASZLO A moszkvai állatkertben a látoga tók tömegei előtt futballoznak a medvebocsok, birkóznak a vadlibák és tekézik az oroszlánkölyök. A világ leggazdagabb állatkerteinek egyike nincs messze a város központjától és igy természetesen a moszkvaiak kedvelt kirándulóhelye. Évente több mint kétmillió látogatója van. Komoly munkát végez a moszkvai állatkertben a harmincöt éve megalakult „fiatal biológusok klubja" is. A klub diákjai gondozzák, etetik a rájuk bízott állatokat és részletes naplót vezetnek megfigyeléseikről. Az érdeklődök nagyrésze azonban nem sokat tud arról a gondos kutató munkáról, amelyet az állatkert tudományos munkatársai végeznek. Két korszerű laboratórium, röntgen, stb. áll rendelkezésükre. Képünkön éppen a pingvin van soron.