A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-08-09 / 32. szám

Ahol vörösre iszik az agyag Amerre jársz, amerre nézel — mindenhol pirostéglás, épülő házakra bukkansz. Falun, városon egyaránt lázas ütemben folyik az építkezés. A fiporternek, aki a samatizmust el akarja kerülni, gondot okoz, hogyan szője be az írásába, újra meg újra, hogy pl. Kürtön, vagy Orosziban hány ház épült egy-két év alatt, s mennyit építenek még a jövő évben. Pedig ezekről írnia kell, mert még nagyítóval sem találhatna olyan falut, ahol nincs öt-tlz új ház. És ezek tények, melyek mellett nem lehet bekötött szemmel elmenni. Különösen ebben az évben, a szövetkezeti lakásépítés bevezetése és a hathatós állami támogatás folytán, lendült fel falvainkon a lakóházak építése. A házhoz tégla kell. Sok ezer tégla. A párkányi téglagyár is egyike azoknak az üzemeknek, melynek jó munkájától függ, hogy ebben az évben Kovács Jánosnak, vagy Fekete Pálnak lesz-e új otthona, vagy nem. — Az időjárás is közbeszólhat — mondja Hegedűs János üzemvezető, a téglagyár udvarán, miközben felnéz a felhőktől terhes égre. Az eső csepereg. — Mit árthat az eső? - kérdem álmélkodva. — Még tán többet, mint az aratóknak — mondja Hegedűs János. — Az esőben kicsírázik a gabona, nálunk meg kirojtosodik a tégla. A párás levegőben nem szárad az agyag. Lassabban megy az égetés, több szén kell... és akadozik a terv teljesítés is. Végig járjuk az egész gyárat. Hegedús bécsi megmutatja az egész gyártási folyamatot; mennyi munka kell ahhoz, amíg az anyagból kiégetett vörös tégla lesz. A gyár egyik részlege nagyon düledező állapotban van. önkéntelenül a cipész meg a rossz cipő, a szabó meg a rongyos ruha anekdőtája jut eszembe. — Ez volt a régi gyár. Azért nem javítjuk — mondja mentegetőzve Hegedús bácsi —, mert jövőre ez a részleg fokozatosan megszűnik. A másik oldalon épül az új kemence. A présház már készen van — mutat egy szép modern épületre. — Tudja, nem kis dolog ezzel a régi kemencékkel teljesíteni a tervet — mondja rövid szünet után. - Képzelje el, hogy valamikor kb. másfélmillió téglát gyártottak itt évente, most pedig majdnem ötszörösét termeljük. Az agyagszedő báger mellett egy kis kalyibában két fiatalember falatozik. Szünet van. All a báger. Itt is az időjárásról esik szó, mert az eső még változatlanul szemereg. Hűvös Vilmos, fekete, csillogószemű ember ki-kitekint a kalyiba ajtaján. — Kár, hogy esik! — legyint bosszúsan. - Pedig ebben a hónapban sokat akarok keresni — teszi hozzá akaratosan. — Ugyan miért?' — kérdem kíváncsian. — Házat építek. Már a falak állnak, most tesszük rá a fedelét, ahhoz kell a pénz — mondja, és kunos arca csupa derű. Karasz Anton, a fűtő, fáradhatatlanul jár a kemence tetején; vaslapáttal öntögeti a szenet a patronokba, ahonnan forró levegő árad. Benézek én is egy lyukba, s látom, ahogy a fehérre izzó téglák között játszadoznak a lángok. Majd leperzseli a szemöldökömet a forró léghuzat. Wolker balladája jut eszembe a fűtő szemeiről. Karasz bácsi cseh ember. Szikár, őszhajú. ötvennyolc éves. Törve beszél magyarul. A szemei élénken ragyognak. Hosszan elbeszélgetünk. Valamikor agyagárugyárban dolgozott, Pesten is Járt. Ahogy a kemencékben vörösre izzik a barna agyag, úgy kovácsolödik a párkányi téglagyárban a munka tüzében a csehek, szlovákok, magyarok barátsága is. És a kemencékből már szedik ki a kész téglát. A munkások keze gyorsan jár. Sietnek. Az épülő házakhoz tégla kell! - d -Sok ezer tégla vár szárításra A kész téglát ízedik ki a kemencéből Karasz Anten, a fiitö Közös erővel az alkoholizmus ellen S Nyaklánc A kapitalista múlt egyik legkárosabb öröksége a mértéktelen szeszfogyasztás — az alkoholizmus. Régi, megátalkodott ellenség ez, amely aláássa az ember egészségét, megrontja a harmonikus családi életet, szaporítja a bűncselekményeket, a forgalmi baleseteket, és károsan hat szocialista társadalmi rendünk felvirágzására. Tudva ezt köztársaságunk kormánya már 1956 óta küzd az alkoholizmus ellen. Harcába bevonta az államigazgatás szerveit és a tömeg szervezeteket, továbbá az Egészségügyi Minisztérium mellett működd testületet, amely a kerületi és járási nemzeti bizottságok ez irányú tevékenységét koordinálja. Sok száz főre rúg azoknak a dolgozóknak a száma, akik az állami szerveken és önkéntes szervezeteken belül dolgoznak e nemes cél érdekéljen. Kormányunk széleskörű intézkedéseket foganatosított az alkoholizmus leküzdésére. Az éttermekben megszüntette a szeszes italok árusításáért nyújtott prémiumokat, felemelte a szeszes italok árát, csökkentette gyártásukat, megszigorította az alkoholizmus ellen irányuló 87. törvénycikk alkalmazását. Ezenkívül a megrögzött alkoholisták számára tanácsadó szerveket és intézményeket létesített, melyek elvonó kúrák révén igyekeznek őket káros szenvedélyükről leszoktatni. A még mindig jelentós szeszfogyasztás ellensúlyozására, illetve visszaszorítására növekszik a szeszmentes, egészségügyi szempontból ártalmatlan italok — különféle mustok, szörpök — gyártása. Az alkoholizmus leküzdésének szükségességét propagálja egyik-másik film is, amely az alkoholistát nem teszi gúny tárgyává, hanem inkább e szerencsétlenség tragikus következményeit ecseteli. Kormányunk erőfeszítései nem voltak sikertelenek. Míg lakosságunk 1957-ben több mint j milliárd koronát adott ki szeszes italokra, tavaly 260 mülió koronával csökkentette kiadásait: ez azonban főként a cseh országrészek érdeme. A zsolnai, eperjesi, kassai és nyitrai kerületben, sajnos, növekedtek a kiadások, a bratislavai és besztercebányai kerületben viszont örvendetes módon estek, éspedig 31 millióval. Ha az eddigi ersdmények, melyek a szeszfogyasztás 25 százalékos csökkenésében összegezhetők, biztatóknak is tekinthetők, az alkoholizmus elleni harcot egy pillanatra sem szabaa abbahagynunk, elvégre mindannyian felelősek vagyunk szocialista országépítésünkért, gyermekeink jövőjéért, s ezért tőlünk telhetőleg hozzá kell járulnunk, hogy társadalmunkat mielőbb megszabadítsuk a szocialista erkölccsel összeegyeztethetetlen alkoholizmustól. , — szirt — mint válóok Egy dél-svédországi városban tizedik házassági évfordulóját ünnepelte egy házaspár. A férj 250 különböző nagyságú és színű gombból összeállított nyaklánccal ajándékozta meg feleségét, és felköszöntőül elmondta: tlz éven keresztül összegyűjtötte azokat a leszakadt gombokat, amelyeket az asszony házasságuk alatt elmulasztott visszavarrni ingeire és öltönyeire: ezekből állította össze a láncot. A házasságot a férj hibájából bontották fel. 21