A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-07-05 / 27. szám

A BICIKLI Kovács Pali ma valahogy nehezen várta ki a két órát. Alighogy megszólalt a sziréna, kapta magát, gyorsan megmosdott, átöltözött, és már pattant is a kerékpárjára. Józsi bácsi, a portás utána ís szólt, ugyan hová igyekszik olyan lóhalálában, de ő csak mosolygott, és megjegyezte — dolga van. Ütkö ben is mindenféle fellemes gondolatok jártak a fejében. Hogy fog örülni Zsuzsi, ha este meglátja ... Ha csak meg nem szimatolta már valahogy, meg nem találta. . Reggel is olyan furcsán mosolygott, mintha sejtene valamit. Mert ő már bizony tudja, hogy mit kap. Hogy ez a Zsuzsi milyen ügyes annyi pénzt össze tudott spórolni. Meg aztán a vacsora . .. Már két napja ki sem mozdul a konyhából. Hja, nem minden nap van az embernek tizedik házassági évfordulója . . Annyira el volt merülve a gondolataiban, hogy majd egy autó alá került a Malomligeti úton. Otthon egy kis meglepetés fogadta, nem volt kész az ebéd. Zsuzsi kipirultán sürgött-forgott a konyhában, a tortát sütötte, s közben majonézt kevert egy tálban. — Ne haragudj, szívecském, nem volt időm ebédet főzni. De este úgyis kiadós vacsora lesz. Van még egy kis gombaleves tegnapról, csinálok hozzá szalonnás rántottát. Keverd csak addig ezt a ma-v jonézt, mindjárt tálalok. Ebéd után Zsuzsinak eszébe jutott, hogy jó volna egy kis prágai sonka. — Menj be, fiacskám, a városba, biztosan kapsz a Manderlánál. Meg aztán jó volna, ha meg is nyiratkoznál. Szeretett volna szólni, hogy az a sonka már éppenséggel fölösleges, meg aztán két hete, hogy nyiratkozott, de látta, hogy itt ma estig őrá nincs szükség, s ünneprontó sem akart lenni, így hát -fogta a sapkáját, felült a kerékpárjára és indult. Megvette a sonkát, de valami még ott motoszkált a fejében, mit is akart délelőtt? Valamit még szeretett volna venni. Már a Duna utcán járt, amikor eszébe jutott. Persze, az egri bikavér. Ezt szánta még külön meglepetésnek. Meg is vette az első csemegeüzletben, ami az útjába került. Aztán beült a borbélyhoz. Amikor fizetett, szokásától eltérően két korona borravalót adott, utána fogta a cekkert és indult hazafelé. Zsuzsi ragyogva fogadta. Kitűnően sikerült a torta, már a mázat ís megcsinálta, fel is díszítette: ott volt a közepén egy szív, benne a nagy tízes... Nem győzte dicsérni. Az asszony sugárzott a boldogságtól. Még egy puszit is adott neki, hogy olyan szép sonkát hozott. — Palikám, úgy örülök, hogy ezt is megértük. Tíz év. Gondoltad volna ezt tizenegy évvel ezelőtt, amikor a szövetkezet előtt megszólítottál, hogy mi egyszer ... Na, de itt a pincekulcs, vidd le a biciklit, aztán menj fürödni, én addig befejezem a főzést. — A biciklit...? Hű, a mindenit! Te Zsuzsi, hát én azt a tragacsot nem a borbély előtt felejtettem! — Mondd, már megint hol járt az eszed? Hányszor mondtam, hogy rosszabb vagy, mint egy gyerek. Jó, hogy a fejed nem hagyod el! A múltkor is azt a táskát ... De most aztán eredj, keresd meg. Nincs egy negyed órája, biztosan ott lesz még az, csak siess. — Jaj, dehogy lesz. A múlt héten krómoztattam, biztosan megakadt rajta valakinek a szeme. — Most már mindegy, akkor is meg kell nézni. Meg aztán hátha mégis ott lesz. Te, Pali, tudod mit, ígérj valamit a Szűzmáriának. .. Mondjuk tíz koronát ... — Na, csak hagyjuk az ilyen babonákat! Tudod, hogy nem szeretem. Annak a biciklinek már fuccs, azon már a Szűzmária sem segít. — Palikám, ne légy pogány. Én se járok templomba, de azért a múltkor, amikor az a csúnya ügyünk volt a Krecsenyáknéval a népbíróságon, hát akkor ígértem ötven koronát... És hát nem nyertük meg? Na látod! Hát csak igyekezz, és ne feledkezz meg a tíz koronáról ... Pali jobbnak látta, ha nem vitatkozik tovább. Szitkozódva indult útnak, hogy ennek a dolognak is most kellett megtörténnie, most, amikor olyan jó kedve volt, ünnepre készülődtek... De hát ennek is a Zsuzsi az oka, nem tudta volna idejében beszerezni a sonkát? * A Duna utcán már szinte futva ment. Mégiscsak jó volna megtalálni azt a biciklit, mert különben aztán egy évig is hallgathat miatta Zsuzsitól! Jó asszony, kedves asszony, szorgalmas, csak a szája. .. Hiába, meg kell találnia a kerékpárját. Hát persze, hogy megtalálja, ott lesz az még. Kinek kellene. Nem merik azt elvinni. Ott lesz no. és kész — lovalta bele magát a gondolatba. Annál nagyobb volt a dühe és elkeseredése, amikor odaért a borbélyműhelyhez. Volt ott ugyan bicikli kettő is, de az egyik sem az övé. Kissé elszontyolodva lépett be a borbélyhoz. A mester mosolyogva fogadta. Ráismert. S amikor nagy keservesen kinyögte, hogy kérem szépen, nem látták ... — a borbély a szavába vágott: — A biciklijét keresi? Hát persze, hogy láttuk. Szóltunk is maga után, de akkor már messze járt, hát addig betettük ide a kapualjba. Tudtuk, hogy visszajön érte. Nem győzött hálálkodni. Mindenáron egy tízest akart a borbély markába nyomni örömében, de az nem fogadta el. Boldogan hozta elő a kapualjból a megkerült kerékpárt. Még lopva meg is simogatta, úgy örült neki, vagy talán inkább ä családi békének? Útközben eszébe jutott, hogy mit mondott Zsuzsi, arról a tízesről, meg a Szűzmáriáról. Az ám, és ő azt bizony megígérte. Gondolt egyet és bekanyarodott a kék templom felé. Leszállt a bicikliről és gondosan odatámasztotta a járdaszegélyhez. Bement a templomba, óvatosan körülnézett. Igen, ott a szobor és alatta a persely. Elővett tíz koronát és bedobta. Nagy megkönnyebbülés vett rajta erőt. Ezt is elintézte. Rugalmas léptekkel indult kifelé. A templomajtóban megállt, és csúnyán elkáromkodta magát. A biciklinek hűlt helye volt... TARJÄNI ANDOR i Gépesített háztartás Köztudomású, hogy harmonikus családi életem példamutató. Az volt mindaddig, amíg a korszellemtől áthatva, rá nem tértünk háztartásunk fokozatos gépesítésére. Nyugalmam derűs egét először a mosógép felhőzte be. Nehezen, de megadással törődtem bele abba, a feleségem szerint köztudomású ténybe, hogy a géppel való mosás kollektív munka, amelyben a dolgozó házastársaknak egyformán részt venni nemcsak kedves kötelesség, de szívet vidámító szórakozás is. Azt már régen tudomásul vettem, hogy villanyon kávét főzni csak én tudok, és belenyugodtam abba is, hogy autoszifcnban én csinálom messzeföldön a legjobb ízű szikvizet. Az univerzális kis darálón — amit vesztemre, magam vásároltam egy meggondolatlan pillanatomban — én darálok a legszebben, és az újfajta, középnehéz villanyvasalót egyenesen azért szerkesztették, hogy azzal magam vasaljam nadrágjaim kicsorbult élét. Hitvesem állítása szerint nadrágvasalásban bámulatos tökélyre fejlesztettem valószínű már velem született, de korábban sajnálatos módon elhanyagolt tehetségemet. Mindez hagyján, tudom, haladni keli a korra!. Az új könnyű kézi porszívót azonban az első perctől kedzve ösztönös ellenszenvvel fogadtam. Cseppet sem tetszett csiiiogó teste, sokféle cserélhető alkatrésze pedig határozott gyanakvássál töltött el. Balsejtelmem nem csalt. Meg kellett tanulnom, hogy ez a porszívó egyenesen arra termett, hogy parlagon heverő vasárnap reggeleken szánkáztassam padlón és szőnyegen, kis korongkeféjével cirógassam a könyveimet, lapos kis végével pedig turkáljak bele a párnázott bútordarabok hézagaiba. Mindezt nyitott ablaknál, hajladozva és közben lélegezzek mélyen, mert rám fér ez a kis mozgás az egész heti tespedés után. És közben még cigarettaszünetet sem tarthatok, mert ha kikapcsolom ezt az ördögmotoliát, elül a motor zaja és a csend restségem, árulójává lesz! Már szombat esténként elöntött a keserűség. A múlt vasárnapon korszakalkotó ötletem támadt. Elnyúltam a karosszékben, s vígan pöfékelve olvastam újságot. De a porszívót járattam, hadd hallják, hogy dolgozom. Nem tudom, más hogy van vele, de én akkor élveztem először a gépesített háztartást. Halász Gyula Háry János — lapéiul Japán vendég járt pár nap előtt a Rádióban: Masami Warashina. a mainichi rádióállomás zenei osztályának vezetője, a Japán—Csehszlovák Baráti Társaság vezetőségi tagja, a tokiói szimfonikusok musorgazgatőja Ajándékot is hozott: egy magnetofonszalagot, rajta a tokiói Háry Jánossal, Kodály Zoltán müvének ottani előadásával — A Háry-szvitet a tokiói szimfonikusok a műit év áprilisában játszották először a jokohamai Kanagawa hangversenyteremben, ezt az előadást rögzítettük hangszalagra s most elhoztam Budapestre — mondotta Warashina. — A Prágai Tavasz eseményeinek meghallgatására jöttem Európába a tokiói rádió igazgatójával, aki azonban csak egy napot tudott átutazóban Budapesten tölteni. Célom, hogy a nálunk műsoron szereplő Bartók-, Kodály, Liszt- és Weinermüveken kívül más magydr zeneszerzők alkotásait is meghallgassam s — minthogy a budapesti és tokiói rádió között már van müsoreseremegállapodás — e müveket előadásra megszerezzem. 14