A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-08-09 / 32. szám

; Ebbe az ablakpárkányba kapaszkodott a [ kis falusi leányka a három emeletnyi magasságot és a leányka súlyát — csaknem lehetetlenség lett volna. Ügy látszott, már senki sem tudja megakadályozni a lányka szörnyű zuhanását, hiszen már az is csoda volt, hogy gyenge ujjaival idáig tartani tudta magát. Szegény kis szőkeség, szegény kis Erzsöka — nincs remény a megmentésedre! Ugyanezt gondolta a posta kapujától két kis lánykájával éppen most kilépő fiatal géplakatos, Hrásky Stanislav is. A következő pillanatban azonban egy régi prágai emlék villant át agyán. A prágai forradalom egyik epizódja volt ez az emlékfoszlány — egy beomlott lépcsőjű házból ponyvákba dobálták le a gyermekeket a kivonult tűzoltók. Tovább nem is tétovázott a harminc év körüli fiatal apa, hanem elengedve lánykái kezét rohanni kezdett. Berontott a Húrban tér húszas számú házba levő csemegeüzletbe, átnyargalva a bolton beugrott annak raktárhelyiségébe, s letépve a vízvezetéket takaró színes kretonfüggönyt, máris ott állt a három emelet magasságban kapálódzó gyermek alatt. — Fogjátok meg gyorsan a függöny sarkait! — ordította a legközelebb álló bámészkodók felé, s a következő percben már boldogan csókolgatta a függönybe puffanó szepegő leánykát. Ilyen csodálatos módon mentette meg a szörnyű haláltól 1959. július 10-én Sebestyén Erzsikét a bátor szívű apa ... Csodálatos „véletlen" mentette meg Sebestyén Erzsikét — borzongunk meg libabőrös háttal, s aztán elfeledjük furcsa történetét. Pedig minden szülőnek szívébe kellene vésni Erzsók esetét. Igen, csak véletlen menekült meg Sebestyén Erzsike, de nem a véletlen, hanem a felnőttek hanyagsága okozta tragikussá válható kalandját. S nem a véletlen teremtette, azt a szörnyű statisztikát sem, hogy három hónap alatt több mint kétezer szerencsétlenül járt gyermeket vittek be a bratislavai gyermekklinikára! Emberek, ne feledjétek hát a kis szőke Erzsók történetének tanulságát: vigyázzatok jobban kicsiny gyermeketekre! Apák és édesanyák ... segítség ... segítség ... ! Neumann János Július második péntekén történt... Sebestyén Jánosné megvásárolta a régen kinézett fehér nyári szandált, s azután illedelmesen köszönve kilépett a forgalmas nagyvárosi térre. Sebestyénné, bár falusi asszony, rég megszokta a bratislavai utcák zűrzavarát, most azonban mégis döbbenten tekintett körül. Mintha eszüket vesztették volna a járókelők, mindenki az egyik négyemeletes éjület félé rohant. Biztosan valami közlekedési baleset történt — gondolta a fiatalasszony, és 8 is száladni kezdett a Sztálin téri postahivatal felé. Itt azonban nem le, hartem felfelé bámészkodtak az emberek, Sebestyénné is végigfuttatta szemét a palota koromtól piszkos falán, s csakhamar meg is találta a szörnyű bámészkodni valót. Elborzadva látta, hogy a harmadik emelet egyik ablakában a párkány utca felőli peremébe kapaszkodva egy gyermek himbálódzik ég és föld közt lógva. Sebestyénné valami rosszat sejtve furakodott a ház közelébe, s szinte hipnotizáltan meredt a minden pillanatban lezuhanható gyermekre, s aztán velőtrázó sikoltás tört elő torkából... — Emberek... segítség! — visította öntudatának utolsó erejével. — Emberek, mentsétek meg gyermekemet! * * * Hogyan kerülhetett egy falusi leányka ily szörnyű helyzetbe? - kérdezhetné valaki. Igen egyszerűen ... Hallgassátok meg csak, apák, édesanyák: Sebestyén Jánosné, Bács egyik szorgalmas traktoristájának huszonkét éves felesége rokoni látogatásra Bratislavába érkezett. Hrásky Stanislav, aki megmentette a 4 éves Sebestyén Erzsikét Huga és keresztanyja szívesen fogadták öt és a magával hozott négy éves Erzsikét. Különösen az aranyhajú Erzsóknak örült a Húrban tér harmadik emeletén lakó kis család. Mindjárt ágyat is vetettek az utazásban elfáradt vendégeknek. Másnapra pedig maga Babus néni, Erzsike nagynénje vállalta a kislányt, míg anyja vásárol. El is jött a másnap, csendesen, békésen. Sebestyénné vásárolni indult. Babus néni Erzsikére ügyelt, a lakás tulajdonosnőjének pedig az egy emelettel feljebb levő mosókonyhában akadt dolga. Közben a keresztmama kisunokáját is elhozták szülei, volt hát hancurozás, vidám gyermekjáték! Igen ám, csakhogy a nagy ficánkodás kifárasztja a testet, s a fáradt szervizet pihenést követel! Ezt a jó alkalmat használta ki a türelmes Babus néni arra, hogy a pesztonkodás mellett egyéb teendőit is elvégezze. Ügy reggel kilenc óra felé ágybafektette hát az álmos gyermekeket, s miután csend szállt a szobára, dolga után nézett. Néhány percre a gyermekekre zárta az ajtót, és felszaladt a mosókonyhába. Hanem hát Erzsike becsapta a nagynénjét, dehogyis aludt ő! Amint becsukódott mögötte az ajtó, usgyi, ki az ágyból, futott nénje után. Az ajtó azonban zárva volt-Nem esett kétségbe, mivel megszokta otthon, ha zárva van az ajtó kilép az ablakon! Nagy vidáman leszedegette hát az ablakpárkányról a virágcserepeket, jelmászott az ablak melletti toalett-tükörre, nagy erőlködés árán kinyitotta a nehéz ablakot, s aztán fenékkel kifelé kibújt az ablakon. Nagyszerűen sikerült is a már százszor és százszor végrehajtott gyermekcsíny. Először jobbkezével markolta meg a párkány külső peremét, majd néhány pillanatig csak fél kézen lógva, a balt is odahúzta. Ezek után pedig támpontot keresve, a földre tekintett. S jaj, de furcsát látott, szörnyű nagy mélységet, és a mélység alján olyan ici-picik voltak a bácsik meg a sétálgató nénik . .. * * * Az emberek százai várták dermedten, döbbenten a minden pillanatban bekövetkezhető szörnyű tragédiát. Akadtak olyan vakmerők is, akik el akarták kapni a zuhanó leánykát. Ez azonban — figyelembe véve