A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-08-02 / 31. szám

Öt-hat hektárnyi búzát arat le naponta Rácz Lajos és fia, Vilmos kombájnja rá egy cigarettára, de hármat sem szippanthattam, amikor két ásóval felfegyverkezett pöttömnyi legény toppant elém a búzarengetegből. — Nem tudja a bácsi, hogy a gabona , közelében nem szabad cigarettázni? — szólt rám szigorúan az egyik tiz év körüli fiatalember, s olyan szemrehányóan tekintett felém, hogy tüstént eltapostam égő cigarettámat, önkéntes tűzőrök voltak. — így kapcsolódtak bele még a kis iskolások is falujuk aratási munkájába! Eredetileg finom üvegárut árusít a bratislavai Gráf Gita, de ha brigádon van, a villa nyélét is meg tudja fogni esti kilenc óráig villőzták a szalmát, s még arra is csak nehezen lehetett rábeszélni őket, hogy legalább egy fényképfelvétel -idejére szakítsák félbe a munkát. Amint később megtudtam, egyetlen fiatal sem tartózkodott ezekben a napokban otthon. CSISZ kötelezettségvállalás volt ez, s ők CSISZ-tagokhoz méltón teljesítették felajánlásukat. Az istállók mögötti Orosz tagban furcsa látványon akadt meg a szemem. Mintha tíz esztendőt fordult volna vissza az idő kereke, három kézi kaszás és három marokszedő küszködött a gabona aratásán. Először azt hittem, valami magángazdaféle társaság eb ura fakózik itt a haladó élettel -pedig hát tévedtem. A balázsfaí aratás hat hőse volt ez a hat egyszerű ember, akik olyasmire vállalkoztak, amit senki sem kívánt tőlük. Reggel négy órától nyolc óráig a szövetkezet állatait etették, nyolctól délután négyig, hogy könnyebben dolgozhassanak az önkötöző gépek, a gabonatáblák széleit kaszálták körül, délután négytől este nyolcig ismét az állatokat látták el, és este nyolctól éjfélig gabonát tisztítottak. Ugye megérdemlik, hogy névszerint is bemutassam őket? - Vigh József, Holy Vilmos, Vörös Lajos, Csambál István, Pus János és Kosár Sándor a nevük! Nagybajuszos, tán hetven éves paraszt ember méricskélt a szövetkezet gabonamázsálóján. Orosz Kálmán egyike azoknak, akik gyermekkoruk óta nyögték a földesurak „jótékonykodásalt". - Hát aztán maga nem érdemelne mér meg egy kis pihenést, miért dolgoztatja még mindig a szövetkezet? — szólítom meg az öreget egy kissé sajnálkozva. — Dógoztat engem az ördög! - válaszolja méltatlankodva Kálmán bácsi. - „Nyugdíjban" vagyok én mán! Hogy most itt vagyok, azt magam követeltem ki az elnöktől. Csak nem nézhetem el, hogy ilyen nagy munkaidőben fiatal méricskélje a gabonát! Tudom én mijaz „cucilistának" lenni. Egy pincér, egy mérnök, egy intéző meg egy tanár fiút neveltem én fel az állam segítségével! Persze, nemcsak a falu paraszti népe, hanem a közeli városok hivatalnokai, diákjai és munkásai is becsületesen kivették részüket a nyári küzdelemből. A balázsfal Kanálisdülőn például elegáns sport-és fürdőruhás leánysereget találtam. Hoztak magukkal munkakedvet, csak éppen szomjúságukat hagyták volna otthon; — mert ah«gy az agronómus megsúgta: az isten sörét is megitták volna ezek a leányok. Persze, hogy bratislavaiak voltak, hiszen sört inni és dolgozni csakis a bratislavai kislányok tudnak igazán. Azaz, hogy ne legyünk ennyire részrehajlók á bratislavai szépnemmel szemben. A dunaszerdahelyi kommunális üzemek alkalmazottai igazán minden dicséretet megérdemelnek „patronátusi" minőségükben. Nemcsak teherautóikat bocsátották az EFSZ-ek rendelkezésére, de lányaik és fiaik több mint 200 brigádórát dolgoztak le az aratás és cséplés ideje alatt! Hadd mondjak végül néhány dicsérő szót a cseh és a szlovák kombéjnosok szívvel-lélekkel végzett hősi munkájáról is. Volt olyan nap, hogy tíz hektárnyi árpát aratott le egyetlen kombájn, olyan nap pedig nem fordult elő, hogy az 5—6 hektáros átlagot ne teljesítették volna. Szemtanúja voltam például annak, hogy az egyik kombájn valamilyen rejtett hiba folytán akadékoskodni kezdett. A segédkombájnosnak a kétségbeeséstől és a méregtől - bizony kicsordult a könnye! Bátran elmondhatom, hogy soha ilyen testvéri összefogást nem tapasztaltam még a falu és város, a magyar, szlovák és cseh dolgozók között. Igen ám, dehát érdemes volt-e ez a nagy összefogás, megtelt-e ettől a földműves nép zsebe? Bizony érdemes volt! Időben és veszteség . nélkül takarították be a drága kenyérgabonát, s így alaposan megpúposodtak a kamrák szuszékai. Balázsfán Bozsenylk István agronómus. Pusztai ' József könyvelő és Szőcs Lajos szövetkezeti elnök szavai szerint tavaly csak 17 mázsa árpa termett egy hektáron, búza csak 22 mázsa. Ebben az esztendőben 30 mázsás átlagos hektárhomazot értek el. Akad-e, aki most sem hiszi el, hogy többet ér az „én"-riél a „mi" erőssége ... ? NEUMANN JÁNOS Cochen József zootechnikus és a 71 éves Orosz Kálmán bácsi a gabonamázsánál segédkeznek • I Dunaszerdahelyen lekéstem Nemcsak a gyermekek, a a vonatot. így hát gyalog In- serdülök is alaposan kitettek dúltam Balázsfára. A Vasút ezekben a napokban magukért, mentén igyekeztem rövidebbé A cséplőgépeknél például — az tenni az utat, de még így is egynéhány szakemberen kívül kifárasztott a kánikulai meleg. - alig lehetett 15 — 16 éves A kísérő búzatáblák mögött lányoknál és fiúknál idősebbet végül mégiscsak előtünedez- látni. A barnára sült Bartalos tek a falu pirostetős házai. Rőzsiék, Zöld Terézék és Be-Megkönnyebbülten gyújtottam rényi Rőzsiék hajnali öt órától В aláz sf a állatgondozói kézi kaszával egyengetik az önkötözögépek útját