A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-08-02 / 31. szám

esi iBB OBSZÁO ÍPOSTOU — srYABORSZÁG A kecskekapui evangélikus temetőben az ötö­dik parcella közepén, sűrű zöld közt egyszerű sir bújik meg. Sima műkő emlék, minden hival­kodó disz nélkül. Tetején urna, középütt körző és háromszög, ami ara mutat, hogy technikus ember földi maradványai nyugszanak itt, alatta szintén egyszerű tábla s rajta a név: Johann Bahily, vagyis Bahily János, ahogy annak idején kortásai ismerték Ki volt, mi volt — ma már alig tudja valaki. Ki őrizte meg emlékét, kitől származik a sírkőre letett szerény virág­csokor? — Erre a kérdésre sem a néma sir, sem a csendesen pihenő halottak nem tud­nak felelni. Beszéljenek hát az élők. Pöllni út 10. Egyszerű, földszintes házacska, magasan az utca szintje fölött a hegyoldalba építve. A csöngetésre Idősebb bácsi szalad le fürgén a lépcsőkön. Bahily Gusztáv. Szívélyesen Invitál befelé a házba. Leülünk a tornácon. Nem sok biztatás kell, hogy beszéljen édesapjáról. Szemlátomást örül az érdeklődésnek, mert sze­rette apját, bámulta zsenijét — és szereti vá­rosát, múltját, régiségeit. Bahily Guszáv mesél. Mesél édesapjáról, Bahily Jánosról, aki 1856, május 25-én született a Zó­lyom megyei Nagyszalatnán. Gyermekéveiről nem sokat tud. Nyilván az apa maga sem sokat mesélt róla családjának, meg aztán ki is emlé­keznék ma már ilyen, száz év előtti dolgokra. Az ifjú Bahily János fiatalon, még huszonegy éves kora előtt bevonult katonának. A losonci gyalogezred lovastüzér ütegénél szolgált. Pa­rancsnoka felfigyelt az ügyes, élénk eszű, szép kézirású fiúra, s az ő ötlete volt, hogy tandíjon a Selmecbányái ipariskolában. Bahily megfo­gadta a jó tanácsot, és műszaki rajzolói képesí­tést szerzett, majd Bécsbe ment a katonai műszaki akadémia építészeti osztályára. Ezután hányatott élet következett. Bahily megjárja a sok országból összetákolt Monarchia nem egy garnizonját. Galíciától Montenegróig. Három gyermeke közül kettő Trebinjében, egy Lemberg­ben született. Erődöket épített, de közben jutott ideje, hogy más műszaki feladatok megoldásán törje a fejét... Vaskos mappa kerül az asztalra, benne régi családi fényképek, szabadalomlevelek, tervrajzok, újságkivágások. Lassan kibontakozik egy termé­keny, munkás élet kevés sikere és sok kudarca, egy, a maga idejében fantasztának bélyegzett, sok tehetséggel és kitartással megáldott, de kortársai részéről annál kevesebb megértésben részesült feltaláló arcéle. Ma már nehéz volna kinyomozni, ml mindenféle műszaki prpbléma megoldásával foglalkozott né­hai jó Bahily János. A hagyatékában fennmaradt okmányok, tervrajzok — bár ki tudja, mennyi kallódott el közülük a két háború viharában — igy is sok érdekességről számolnak be. Bahily már 1888-ban foglalkozott például a vasúti kocsik automatikus összekapcsolásának kérdésével. Rend­kívül fejlett műszaki érzékre vall, hogy ez a probléma — mely az európai vasutakon a mai napig sincs megoldva, már hetven évvel ezelőtt felkeltette a figyelmét. 1889-ben az ágyúvonta­tásban a kocsirúd felerősítésére talált kl valami Az 1895-ben Magyarországon szabadalmaztatott repülőgép rajza és a szabadalomlevél Bahily első légcsavar-terve, amelyre 1895-ben osztrák szabadalmat nyert S a Egv további ötlet 1894-ből: ballonokkal kom­binált légcsavar 3-m- VctfUyt,.

Next

/
Thumbnails
Contents