A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-25 / 4. szám

Rókaész, rókasziv Az Itt I&tható rajz szerint másold ki a pojáca testrészeit — kezét, lábát, törzsét, egy kartonlapra. Miután kirajzoltad a kartonra, vágd kl, és az x-el jelölt helyeken (űzd át cérnával. Miután átfűzted, mind a két végére köss egy csomöt. így összekapcsolod a kéz és láb részelt, aztán ugyanígy odaerősíted azokat a törzshöz. Mikor a pojácát összeállítottad, az o-val jelölt helyeken húzol át egy cérnát és a két kart lazán összefűzöd. Ugyanígy jársz el a lábakkal Is. Mikor ez megvan, az összekötű cérnaszálak közepén keresztbe hosszabbecsKa cérnát erősítesz, ahogy a rajzon is látszik. Ha mindennel megvagy, csak húzogatni kell a cérnát, s a pojáca keze, lába mozog. rókaszívet. A beszerző hál kiús2ott a tó szélére, de ott csaík búslakodott szegény feje. Ugyan biziony, hogy szerezzen ő rőkaszivet, ha még ki sem tud menni a partra?! «, (Hát amint így szomorkodik, képzeljétek csak el, éppen akkor érkezik oda egy róka és azt mondja: - Hal barátom, nem vinnél-e át a hátadon a tó túlsó partjára? - Én bizony szívesen. iFeliilt a róka a hal hátára, mintha lovagolna, a hal pedig úszni kezdett vele a tulső part felé. De amikor a nagy tónak pontosan a közepén voltak, egyszer csak megállott a hal és Így szólott: - Na róka koma, most vége az életednek! Tudd meg, hogy a halkirálynak éppen rókaszlvre van szüksége, hogy meggyógyuljon, s én most viszlek le a tó fenekére! Am a rókának helyén volt az esze. - Jaj, kedves hal barátom, nagyon sajnálom, de biz én a szivem a parton felejtettem. Vigyél gyorsan vissza, hogy magammal hozhassam! A beszerző hal nem kérette magát kétszer: megfordult, visszaúszott, s a rókát a partra tette. A róka erre akkorát kacagott, hogy a beszerző hal majd megsüketült tőle, és úgy elszaladt, hogy porzott a nyoma. így aztán a, halkirálynak, ha ugyan meg nem halt, rókasziv nélkül kellett meggyógyulnia. Rajzolta: A. Tollas Júlia rögtön az orvoshal után szalasztották, s jött is az gyorsan, ahogy csak tudott. Megvizsgálta erről is, túl is a halkirályt, és azt mondta, hogy csök akkor gyógyul meg, ha megeszi egy rókának a szivét. Nosza megparancsolták a beszerzőhalnak, hogy induljon s kerítsen azonnal A teknősbéka meg az óriás (INÖ'IAN MESE) A teknősbéka odújában Ult és a sípján játszadozott. Az óriás meghallotta és így szólt: — Ez csak a teknősbéka lehet. Megyek s megfogom. Odament az odúhoz. A teknősbéka javában fújta: — Plng-ping-plng-plng-kulo-pong-ping! Mire az óriás bekiáltott: — Hallod-e, teknős! A teknősbéka Igy felelt: — 0» — Gyere elő te teknős! — folytatja az óriás, — mérkőzzünk meg! — Jól van — felelte a teknősbéka — mérkőzzünk meg, ha úgy akarod. Az őrlés bement az erdőbe, levágott egy iszalagot a kivitte a folyópartra, azután Így szólt: — Fogd meg az egyik régét, én megfogom a másikat. Te menj. be a vízbe s húzzad. Hadd lássuk, ki húzza el a máslkat. T&ncolö pojáca — Jól van, óriás — mondta a teknősbéka s máris ugrott be az iszalaggal a folyóba. Ott gyorsan egy nagy hal farkára kötötte, kiúszott és megbújt a bozótban. Az óriás nekihuzakodott az iszalagnak. De húzta a hal Is, s nyakig húzta be az óriást a vízbe. A teknősbéka látta ezt a bozótból s jót kacagott. Amikor az óriás jól kifáradt, Így szólt: — Győztél, teknős! Erre a teknősbéka becsusszant a folyóba, az iszalagot eloldozta a hal farkáról s szépen kisétált a partra. > Az óriás így szólt: — Fáradt vagy-e, teknős? S a teknősbéka Így felelt: — Nem én! Mitől is volnék fáradt? Erre az öríás azt mondt8: — Most már bizonyosan tudom, hogy benned emberemre akadtam. Elköltözöm innen, élj békességgel! Jékely Zoltán fordítása Körtéből - Miki egér ( Tojásból - nyulacska 22 Hol volt, hoJ nem volt, hetedhét országon túl, s még azon is túl, ahol a bolhát rézpatkőba verték, hogy a tükörsima úton meg ne botorkázzék, volt valahol egy nagy tő, s ebben a tóban lakott a halak királya. Egyszer ez a halkirály nagyon megbetegedett. A tanácsosai a hlmökhalat O Rajziskola