A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-25 / 4. szám

Ökörvasalás Mikor a falu hétköznapját éli, szorgoskodó embereket mutat. Különösen nyár derekán, aratáskor van ez így. Kora hajnaltól késő estig szorgoskodik minden ember. A nehéz földműves munkába beletörnek már zsenge korukban a gyerekek is. Figyeltem a kenyerét védó és termelő nép apró eseményeit. Láttam, hogy az a fiatal legény, aki játszi könynyedséggel lendítette fel a kévét a kazalra megfeszülő izmaival, belenőtt a földbe. Szabadságomon voltam nagybátyámnál. Álltam a forró nyárban. Figyeltem a szorgoskodó embert és a velük történő, számukra küzdelmes, nekem költőien szép, aprő-cseprő eseményeket. Az például, hogy az Alsómezőben szaporodnak az asztagok, hogy élettel magasra rakott szekér zörög az úton, vagy hogy a Sáfránykerten zúg a cséplőgép, mind idegvájő munka, de csodálatosan szép munka. Egy . reggel korán felzavartak minket. - Géza mester - zörgetett be valaki az ablakon —, elhoztuk a bodókai szövetkezet ökreit vasalni. Géza bátyám már talpon is volt. Felhúzta nadrágját, csizmáját, megmosakodott és ment. Én mint vendég még nyújtózkodtam egy ideig, de kicsalt a kíváncsiság meg a napsugár. Ámbár olyan egyszerűen nem mehettem ki. Előbb kijárt a reggeli, ami persze nagyanyámnál korántsem olyan egyszerű dolog, mint nálunk. Én reggel iszom egy csésze kávét vagy tejet, megeszek egy zsemlét vagy egy szelet kenyeret és kész. Bezzeg nagyanyámnál? Előbb kijár a jó füstölt szalonna, rozskenyér. Utána egy fél liter kávé vagy tej vajas kenyérrel. Ha az ember ezt mind megette, mehet. Ez a regula. Jaj neked szegény halandó, ha mind ezt megenni nem tudod, mert akkor az én nagyanyám agyonkínál. Ezt pedig olyan kitartóan tudja végezni, mintha csak ez lenne az emberi létkérdés. Szóval nagynehezen kikerültem a műhelybe. Ott már javában folyt a munka. Nem is kicsiség az. Húsz gyönyörű ökör egyben nagyon is feltűnik és vasalásuk eseményszámba megy. így természetes, hogy előkerültek a falu idősebb emberei és prőfuszkodői. Ott volt Dáki Gyula — sok jő itóka fogyasztója. Csősz Károly a villanymüves, aki már sok várost járt be, és csípős humorával mindenkibe belecsipkedett. 0 az, akitől a falu reszket. Ott volt továbbá az öreg Bogár meg az öreg Cserhát Gyuri bácsi. No és ezek között az elmaradhatatlan valaki, az útkaparó. Ez aztán csak okos ember. 0 a hegedűre azt mondja muzsika, a gyufára meg azt, hogy masina. Ezekhez az emberekhez jöttem én ki. Kihagytam persze a sok gyereket, kik elmaradhatatlanok az ilyen alkalmakkor. Továbbá az ökrök két gondozóját. Végül egy pár asszonyt, kik meg-megálltak egypár kíváncsi pillantásra, és csak azután mentek tovább. No de ezek megkapták a magukét, mert mondott nekik Csősz Károly olyanokat, hogy íziben eszükbe jutott a dologidő. Ügy elsiettek, mintha attól félnének, hogy a tatár akarná őket menyecskének. Közben Géza bátyám serényen dolgozott. öt Dáki Gyula csipegette, mondván: manapság csak egy mesterség jó, a kovácsság; ebből jó munkaegységeket lehet kihozni. Látszik is, mert ki szív most szivart? Nem maradt el a tromf nagybátyám részéről sem. — Hiszen nem is iszom én el, amit görnyedve keresek. No csak gyere már, emeld fel ennek az ökörnek a lábát. — Mert éppen akkor kötötték az ökör hátsó lábára a kötelet, hogy odakössék az oszlophoz. Dáki bizony erre nem volt kapható. Csősz Károly pedig mint Jánus jegyezgetett közbe csak egy pár szőt. — No, ezt se nekem mondták. Géza, hát mondj már neki valamit, mit prüszköl itt annyit. Így ment ez egy darabig, de az öreg Cserhát Gyuri bácsi hamar ráterelte a szót a különféle aktuális kérdésekre. Soha és sehol ilyen hamar még nem döntöttek a vénséges Európáról, mint itt. Mindannyian megegyeztek abban, hogy a világot a kisembereknek kell igazgatni, mert ebből van a legtöbb. Ezeknek meg össze kell fogni, mivel a sok kisember munkásokból meg parasztokból adódik. Az öreg Cserhát Gyuri bácsi régebben nagy ökrös gazda volt, s igy az ökrök is szóba jöttek. Hány éves? Amaz menynyi ? Hogy a múlt évben jobban néztek ki. Ezen a ponton azután az öreg állatgondozóé a szó. Viszi is ő. Talán meg sem állana, ha Csősz Károly meg nem sokallaná. — Mondja csak, öreg és ezért a nagy tudásáért kap-e vagy tízezer koronát? Az öreg elröstelkedik, hogy ennyi ember fülehallatára így rápirított. Nem szólt, csak a bajusza rándult félre. Nem csoda. Ezzel a gúnyos kérdéssel arcul csapta a tekintélyét. Még a fiatalabbik társa szeme is megvillant. Én azt olvastam ki belőle, hej azt a nemjódat, te vékonypénzű! Fogd be a kenyériesődet, mert megjárod! De nem azért volt Csősz Károly a falu ostora, hogy abba hagyja egy morőzus tekintet miatt. De nem ám. Mert, hogy az öreg neih válaszolt, ő kérdezte megint. — Vagy keveset mondtam ugye? Ezt pedig olyan komolyan mondta, hogy az öreg egészen zavarba jött. Nem tudta, gúnyolják-e, vagy komolyan hallgatják. Cgy gondolta, ha részletesebben beszél, helyreállítja a reputációt. Hát tovább beszélt nagy fontossággal. Mikor azután végig mesélte, hogyan áznak a nagy zivatarokban kint a legelőn, meg hogyan élnek az állatok között, megintcsak megszólalt Csősz Károly. — Hát szép, szép mindez, öreg, Hanem azért csak utolsó mesterség az ökörgondozás. Ha ríekem tíz fiam lenne, leütném a lábát annak, amelyik az akarna lenni. Avval, mintha az állatgondozók ott se lennének, kezdi magyarázni: — Nem is gondoljátok, rmcsoda piszkos egy munka az, micsoda szalmákon alszanak, hogy az ökörtől maguk is megbutulnak, mert bizony az ökrök a legértelmetlenebb állatok. A többiek hallgatták nagy csöndben és komolyan. A két állatgondozó piros lett, mint a paprika. Majd az öregebbik intett a fiatalnak valamit a szemével. A fiatalabbik egy kicsit eltávolodott, és hosszasan, elnyújtva füttyentett. Szemben a Fedák köziből, ahol az állatok álldogáltak, felfigyelt erre egy hatalmas magyar-fajta ökör. Lassan kivált a többi közül, és jött figyelve. Mikor az öreghez ért, az rámutatott Csősz Károlyra, és azt mondta: — Dandár, kergesd meg! Bezzeg nem mondta most már Csősz sem, hogy az ökör értelmetlen. Amint látta, hogy Dandár nekimegy és bizony felöklelné, úgy elszaladt, mintha ott sem lett volna. Mi azután jót mulattunk az eseten. SZIRMAY ISTVÁN