A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-06-28 / 26. szám

A kulturális forradalom kézzelfogható jele Szokatlan sürgés-forgás uralkodott má­jus egyik napján Boly községben. Fiata­lok, idősek egyaránt szaporázták a lépést a helyi művelődési otthon felé, ahol a kultúrforradalom betetőzése címmel ün­nepélyes népgyűlést tartottak. Zsebík Károly tanító beszámolója után nagyon érdekes vita alakult ki. Zsebík elvtárs beszámolójában megemlítette, hogy nagyon kicsi az érdeklődés a mozi iránt, pedig sokat kellett küzdeni, amíg a köz­ség vetítőgépet kapott. A helyi könyv­tárból az elmúlt éven összesen 1677 köny­vet kölcsönöztek ki; és így egy lakosra átlagosan két kötet jut. Sajnálatos tény azonban, hogy az idősebbek kevésbé ér­deklödnek a könyvek iránt. A kultúrforradalom egyedüli kézzelfogT ható jele az új 'művelődési otthon fel­építésé. Éppen ennél a pontnál fejlődött ki a legérdekesebb vita. A sok hozzászólás­ból kitűnt, hogy a művelődési otthon épí­tési munkálataival kapcsolatban a legpasz­szívabb magatartást a különféle tömeg­szervezetek és az ifjúság tanúsították, pedig elsősorban ezek kötelessége és fel­adata, hogy Boly község e nagyarányú építési munkálatában az élen járjanak. Ajánlatos lenne, ha a tömegszervezetek és főként az ifjúság több figyelmet szen­telne a kulturális munka fejlesztésére, hogy a jövőben büszkén beszélhessünk a kultúrforradalcmról, illetve annak be­tetőzéséről Bolyban is. Palágyi Lajos 00000090000 A Kubőt játszották Dunatökésen Dicséretükre legyen mondva, a tökésiek az elmúlt két hónap alatt maguk cáfolták meg azt a tévhitet, hogy náluk nem lehet tenni semmit: Rövid idő alatt betanulták Jozef Holly Kubo ci-mü színművét A darab bemutatóján — május 9-én — öröm volt nézni a szereplök s a közönség boldogságtól kipirult arcát. A tő­késiek feleszméltek. Nevettek a Kubon. Tiszta szívből kinevették a múlt letűnt figuráját, felszabadultan mosolyogtak az előítéletek, a babonák által megfertőzött emberek botlásain, elkomolyodtak az öreg szolga józan igazságai hallatára. • Talán senki sem gondolt közülük arra, hogy az esetlen, félkegyelmű Kubo már csak álarc, eóy jó] sikerült színészi alakítás műve, s mö­götte egy életerős, tehetséges fiatalember. Soós Lajcsi áll. aki már kifigurázta a múl­tat. felvidítja a jelent. Szimbólum ez, az élet szimbóluma; a tökési emberek lelkében vég­bemenő változást jelképezi. A fiatalok nevet­tetnek. az öregek nevetnek. Igy van ez rend­jén. Reméljük, hogy a tökési kulturális élet nem reked meg a kibontakozásnál, a Soós Lajcsik, Fekete Dinik, Kovács Erzsikék to­vább jutnak a megkezdett úton. Tennivalójuk akad bőven: rendbe kell szedniök siralmas ál­lapotban levő művelődési otthonukat. A meny­nyezetről levált vakolatdarabok lezuhanással fenyegetik a termeben tartózkodókat. A hely­beli kőműveseknek bizonyára nein kerjlne nagy fáradságába, ha közös erővel hozzá­fognának falujuk szépséghibáinak eltüntetésé-, hez. Természetesen ez csak ideiglenes meq­oldás lenne, mert előbb-utóbb feltétlenül szük­ségük lesz egy tágasabb művelődési otthonra. ^ Kubo bemutatásával a tökésiek bebizo­nyították, hogy le tudják küzdeni a nehézsé­geket — csak akarniuk kell. Mórocz Károly Kovács Erzsi és Székács Jenő a. „Kubo"-ban Píver Sári és Fekete Dani a darab további jelenetében ként erőszakosan túl „időszerűvé" formált színművet lelkesen tolmácsolták, és közülük néhányan igazán jó műkedvelői színvonalat mu­tattak. Örülünk, hogy a püspöki helyi szervezet ismét a régi elkötelezettség jegyében dolgo-' zik. és nem hagyja magát külső, átmeneti akadályoktól befolyásolni. A három felvonásból és egy képből állő színmű betanulása nem csekély dolog. A szereplők buzgalmán kívül ez elsősorban Pecsuk Lászlóné tanítónő érdeme, aki a rendezés komoly feladatát végezte. — Két hónapig tanultuk a darabot — mond­ta a rokonszenves fiatal tanítónő. — Harmincöt szereplő fegyelmezése és irányítása eléq ne­héz feladat volt számomra, mert Diószegen, ahol azelőtt tanítottam, közösen rendeztük. Szerencsére itt Püspökin alapjában véve jő a kollektíva, a régi híres táncegyüttes egész­séges magva is megmaradt, meg a két Rei-. cherné is sokat segített. Igy aztán sikerült. A főrévl közönségnek is ez volt a véle­ménye. —go— Jelenet a Bort, búzát, békességet című népszínmű első felvonásából. (Lehocky felv.) A gyertyatűnc Bort, búzát, békességet A szervezés nem a legerősebb oldala a Cse­madok-rendezvényeknek. Igy történt, hogy az érdekeltek jóformán az utolsó pillanatban ér­tesültek, miszerint a pozsonypüspöki helyi cso­port színjátszói június első szombatján a fő­révi művelődési otthonban bemutatják M. So­mos Erzsébet Bort, búzát, békességet című népszínművét. A közönség jóformán csak vé­letlenül verődött össze, egyesek már ott ültek, a nézőtéren és még azt sem tudták, mi az elő­adásra kerülő darab címe. Ez azonban a szer­vezéssel megbízott funkcionáriusok hibája és nem a közönségé, még kevésbé a színjátszóké vagy a szerzőé. Á püspökiek, az első világháború utáni évek­ben lejátszódó, kedves hangulatú, bár helyen-13

Next

/
Thumbnails
Contents