A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-06-28 / 26. szám

Az álom kérdése ősidők óta foglalkoztatja az emberiséget. Az álomban az álmodó messze jár, halott rokonaival, ismerőseivel találkozik. A primitív ember szerint az álmodó testéből láthatatlanul eltávozik valami. A halottal való álmodás pedig azt „bizonyítja", hogy a halott testét túlélte az a valami, ami alváskor ideiglenesen távozott belőle. Ezt a valamit a primitív ember léleknek, szellemnek nevezi. A természeti népek nagyon komolyan veszik az álmot. Teljes valóságnak tartják. Leírták, hogy egy beteg mékuszi indián azt álmodta, hogy munkáltatója csónakot vontatott vele, felfelé egy rohanó folyón. Felébredésekor szemrehányással illette őt, mert nem kímélte beteg létére. Sok primitív népnél nem keltik fel az alvót, mert hátha a lelke olyan messze van, hogy nem tud visszatérni idejében s az Így felzavart ember elmebeteggé válik. Az alvás és a halál között a primitívek csak fokozatbeli különbséget látnak. A halál „örök álom". „Álom és Halál, e rettenetes istenek ikertestvérek, a sötét Éj szülöttei". Az antik Görögországban az álom istenét a Halál öccsének tartották. Az álom jóserejének hite A régi görögök annyira biztak az álom jóserejében, hogy egyetlen hadjáratot sem indítottak az álomfejtők megkérdezése nélkül. Babilóniában álmoskönyveket írtak, melyek az álmok hivatalos magyarázatát tartalmazták. Előkelő elődei voltak ezek a több ezer éve írott könyvek filléres utódaiknak. Megtudhatjuk belőlük, hogyha egy kancának az álomban két csikaja van, melyek szájukkal összenőttek, Babilon meghódol az ellenségnek Különböző vallásokban, legendákban, a hős anyjával álomlátás tudatja előre nagyszerű fia születését. így történt Buddha anyjától kezdve Árpád anyjáig. Buddha anyja például álmában látta, amint leendő fia fehér elefántként lép a testébe. Mohamednek Gábor arkangyal jelent meg álmában s indította őt el vallásalapító útjára. Az álom igazmondásába, jcserejébe vetett hit még ma is nagyon elterjedt. Közismert például az a babona, hogy az új helyen alvó, ha elalvás előtt a szoba sarkait megszámolja, álmában meglátja a jövőt. Különösen igaznak tartják a babonás emberek a holdtöltekor, karácsony éjjelén látott álmokat. A középkorban — s különösen az újkor elején — a hanyatló feudalizmust a feltörekvő tőkés rendszerrel szemben védelmező egyház végletekig felszította a babonákban, ördögökben, boszorkányokban való hitet, E kor babonái közé tartozott az a hit, hogy a boszorkányok egyes napokon álmukban seprűnyéien bakkecskén lovagolva, gonosz összejövetelekre járnak, ahol az ördóg társaságában mulatoznak. Az álom jelenségével kapcsolatban két probléma adódik. Az egyik kérdésihogyan magyarázza az álom jelenségét a modern természettudomány. A másik: mi magyarázza meg az álomra vonatkozó nézetek hosszú fennmaradását, a primitív ember téves elképzeléseinek tartósságát. Az álom tudományos magyarázata A modern természettudomány főleg Pavlovnak köszönheti az alvás és az álom jelenségeinek magyarázatát. Pavlov, a nagy szovjet fiziológus bebizonyította, hogy az alvás a nagy agykéreg sejtjeinek gátlásos állapota. Az agykéreg sejtjeihez van fiötve az ember minden jellemző tevékenysége: így a gondolkodás, meg a beszéd is. A nagy agykéreg sejtjeinek sérülése megfosztja az embert emberi vonásaitól. Ezeknek a sejteknek kiterjedt megbetegedése nem okoz halált, hanem magatehetetlenséget, hülyeséget. Az agykéreg sejtjének kifáradása olyan állapotot teremt, melyben a sejtek nem ingerelhetők. Pavlov gátlásnak nevezte el ezt a jelenséget. Ha a gátlás az egész agykéregre kiterjed, akkor lép fel az alvás jelensége. Ilyenkor az agykéregben nincs, illetve alig van ingerület. Hasonló helyzetet teremt, ha a főbb érzékszervek működése megszűnik. A vak és süket kutya például folyton alszik. Pavlov megfigyelte, hogy mikor egy ilyen állaton bőrgyulladás lép fel, a bőr felől érkező bőséges ingerek (viszketés) hatására az állat felébred. Az alvás tehát természetes jelenség. Az álom pedig az alvás kísérője. Az agykéreg sejtjei ugyanis nem egyformán kerülnek gátlás alá. A nagyon fáradt ember — mint ismeretes — álomtalanul, mélyen alszik. Leginkább nyugtalan alvás jár álommal. Az álom védi az alvőt az ébredés ellen. Egy kísérlet folyamán az alvőra vizet csepegtettek. Ilyenkor az alvó álmában esőben ázott, a tengerbe esett stb. Ha valakit nagyon foglalkoztat valami, vele álmodik. Éhes disznó — a közmondás szerint — makkal álmodik. A kezdődő betegség gyakran még nem ébreszti fel az alvót álmából, de az álom nehéz „lidércnyomásos". Az álom tehát — az alváshoz hasonlóan — természetes jelenség. Hova tartoznak azonban az olyan jelenségek, mint az alvajáró hoidkórosság ? Ismeretesek olyan ritka esetek, mikor emberek álmukban járnak-kelnek, látszólag céltudatosan cselekszenek. Előfordult az is, hogy az ilyen alvajáró álmában háztetőkön is mászkált. A közhit az ilyen jelenségeket a hold kóros befolyásának fogja fel, holdkórosságnak nevezi. Olyan álmokról van itt szó, melyek az alvás és ébrenlét közötti állapot határán levő szervezetben jelennek meg. Ez már beteges állapot. Ilyenkor a túlfeszített, kimerült szervezetben vagy betegeknél az alvás nem terjed ki az egész agykéregre, hanem annak nagyobb területei éberek maradnak. Az alvajáró gyakran nagyon ügyesen mozog, fesztelenebbül és ügyesebben, mint ébren, amikor megfontolással óvatosságra késztetik. Természetesen ilyenkor sem tesz egyebet, mint amire ébren képes. Új csodálatos tulajdonságai nem keletkeznek. Az állatok is álmodnak / Az álom képei a napi élet során szerzett benyomások és az alvást zavaró körülmények hatására jönnek létre. Nincsen tehát semmi természetfeletti „kinyilatkoztató" jelentőségük. Az álom az élet természetes kísérője. Az állatok is álmodnak! Alvó vadászkutyákon néha még az is észrevehető, hogy rókával vagy nyúllal álmodnak-e. Mi okozza az álomhoz fűződő babonák tartósságát ? A primitív ember az álomban valami természetfeletti jelenséget látott. Az álomban a testtől külön álló, a halált túlélő lélek tevékenységét vélte felismerni. Az álom babonáinak oka A primitívs ember azért gondolkozott így, mert szerszámainak, fegyvereinek kezdetlegessége miatt állandó félelemben élt. Rettegett a legkülönbözőbb természeti jelenségektől. Nemcsak az álom, hanem saját árnyéka is valami léleknek tűnt előtte. Hiszen az árnyék az ember állandó nappali kísérője, mely éjjel eltűnik mellőle. Az árnyék megfoghatatlan, „tehát" természetfeletti. Joggal állapíthatjuk meg, hogy a primitív ember még az árnyékától is megijed. Ez a tehetetlenség, ez a gyámoltalanság tartotta állandó rettegésben a primitív embereket. Ez a félelem teremtette meg a vadember fejében a természetfeletti világ elképzelését. A természetfeletti erőkbe vetett hit ugyanis azzal a reménnyel kecsegtette őket, hogy kulcsot ad kezükbe a természeti jelenségek feletti hatalomhoz. Az embert pedig könyörgéssel, áldozatokkal befolyásolni lehet. Ha a természet jelenségei lelki, természetfeletti jelenségek hatása alatt állnak, ezen az úton megnyerhetők. Ebből a gondolkodásból, mely a tudatlanság, félelem és fantázia terméke, születtek meg a természeti vallások számtalan ceremóniájukkal, varázlatukkal, áldozataikkal. „így jött létre - Engels szavaival élve — azoknak a külső hatalmaknak fantasztikus visszatükröződése az emberek fejében, melyek felettük mindennapi életükben uralkodnak, olyan visszatükröződés, amelyben a földi hatalmak földöntúli hatalmak alakját öltik fel." A természeti vallás gyökere a félelem. Mégpedig a természeti erőktől való félelem. Ez a félelem még a tőkés rendszerben is megmaradt, bár időközben a természeti erőknek való kiszolgáltatottság — a termelési erők fejlődése következtében — erősen csökkent. Helyébe lépett a társadalmi, történelmi erőknek való kiszolgáltatottság érzése. Megmaradt az a félelem, mely a társadalmi válságoknak, munkanélküliségnek imperialista háborúknak való kiszolgáltatottság érzéséből táplálkozott. A léleklátók hazája: Amerika Az állammal kapcsolatos babonás nézeteket is a félelem tartotta fenn. A kiszolgáltatottság érzése keresett az álom jós'erejében kiutat a bizonytalanságból. De igyekezett fenntartani az álommal kapcsolatos babonákat a tőkés állam is. Ezért van az álomfejtőknek, jövendőmondóknak igen nagy sikere, éppen a valóságban levő társadalmakban. A volt hitleri Németországban s a mai eisenhoweri Amerikában ezrével tevékenykednek az álomfejtők, „léleklátók" és hasonszőrűek. Ezek a szélhámosok alaposan kihasználják a tudatlan emberek hiszékenységét. A mi korunk a szocializmus építésének kora. E korban a marxizmus-leninizmus tudományos előrelátása vezeti a dolgozókat. Tervszerűen, tudatosan, előrelátó módon építjük a világot — a nagy Szovjetunió példája nyomán — Prágától Pekingig. A. K. 10