A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-06-21 / 25. szám

Az öregedés problémája és a társadalom Látszólagos időszerűtlensége ellenére is fontos megismerkedni az öregedés problémájával és a vele öszefüggő dolgokkal. Az öregedés minden egyén létét befolyásolja és észrevétlenül megváltoztatja egészen addig, amíg az el nem veszíti munkaképességét és végül megszűnik létezni. Az egész világon mintegy százhatvan millió ember él hatvan éven felüli életkorban. Ennek több mint a fele Európában (beleértve az egész Szovjetuniót) és Észak-Amerikában. A köztudat szerint e magas szám elérése elsősorban az orvostudomány mai fejlettségének érdeme. Ezt sem lehet lebecsülni, azonban le kell szögeznünk, hogy az átlagos életkor emelkedésének döntő okai korunk messzemenő társadalmi változásainak tudhatók be. Nyilvánvaló, hogy a hosszú életkor tömegjelenség ott, ahol számára kedvező helyzet alakul ki, mind a kapitalista, mind a szocialista országokban. Természetesen figyelembe kell vennünk, hogy a szocialista világrendszer aránylag rövid létezése és az építésével összefüggő társadalmi eltolódások megnehezítik az összehasonlítást, de az is ismeretes, hogy a szocialista világrendszer kapitalista örökséget vett. át, ami szintén befolyásolja a népesedés kérdését. Az ember biológiai alkata szerint elméletileg száz éves életkort is elérhet. A valóságban azonban aránylag kevés ember éri meg ezt. A hosszú élet biológiai tényezőinek alakulását elsősorban a társadalom életfeltételei, a külső környezet befolyásolják. Hosszú életkor a kapitalizmusban Nem állíthatjuk, hogy például az első köztársaság idején az öregek szociális gondozását teljesen elhanyagolták volna, ez azonban többnyire csak karitatív támogatás formájában és nem elvi intézkedések alapján történt. Tény, hogy a tőkés rendszerben egészségének védelmét öreg koráig csak az biztosíthatja, akinek arra pénze van. Nem meglepő tehát, hogy a tőkés rendszerben a hosszú életkor megőrzése inkább teher és az idősebb embereket igyekeznek kizárni az aktív társadalmi életből. Mit jelent az öregedés a társadalom szempontjából Társadalmi szempontból az öregedésnek elsősorban funkcionális jelentősége van, vagyis, hogy milyen mértékben lehet az ember éltesebb korában is hasznos tagja 1

a társadalomnak. Amint tudjuk, a gyors öregedés — biológiai szempontból a negyvenedik életév után következik be, de hatvan éves ember is végezhet még értékes munkát, és így a társadalom szempontjából még nem öreg. Ezzel szemben fiatalabb emberek, társadalmi helyzetüket tekintve esetleg öregeknek minősíthetők. Az Egyesült Államokban például egy 45 éves ember a munka erős intenzitása következtében már nem számít olyan „kihasználhatónak", mint egy 20 éves ifjú. A középkorú ember biológiai állapota szerint még hasznos munkát végezhetne, mégis — családjára való tekintet nélkül — az utcára kerül. Milyen következtetéseket vonhatunk le mindebből? Ha az öregedés kérdését akarjuk megoldani, akkor az egyének funkcionális képességeit kell megvizsgálnunk és oda kell hatnunk, hogy ezeket a képességeket minél tovább megőrizzék. Ez a mai kor nehéz feladata. Hogyan őrizhetjük meg fiatalságunkat Általában még mindig az a helytelen felfogás uralkodik, hogy a tartós fiatalság kérdésének megoldása az orvosok feladata. Elvárják, hogy az orvosok olyan varázsitalt vagy gyógyszert fedezzenek fel, mellyel az ember a legkésőbbi életkorig megőrizheti egészségét, testi és szellemi képességeit, söt amelynek segítségével az idő kerekét egészen az ifjú korig vissza lehetne fordítani. Ilye- varázsital nem létezik. Tudjuk, hogy az élet a szervezettől és a környezettől függ. Az ember létezése összefüggésben áll szociális környezetével: a munkával, a munka- és családi feltételekkel, a lakással, a táplálkozással, a társadalommal stb. Ha a jövőben kihasználjuk az előnyös feltételeket és megakadályozzuk a káros tényezőket, úgy az aktív emberi életkort mai határain túl meghosszabbíthatjuk. Az egészségügyi dolgozóknak nem az öregedés ellen, hanem az öregedéssel együttjáró betegségek ellen kell harcolniok. Mi a helyzet nálunk Hazánkban és általában csaknem minden európai államban észlelhető, hogy a nyugdíjasok arányszáma jelentősen emelkedik. Ez a jelenség különösen Angliában nagyarányú. Az NDK-ban nyolc millió dolgozóra három és fél millió nyugdíjas, rokkant és agg, vagyis öt dolgozóra két nyugdíjas jut. A második világháború előtt ez az arányszám 10:1 körül mozgott. Nálunk ez idő szerint 4:1 az arány. 1958-ban kilenc milliárd koronát fizettünk ki szociális biztosítás címén, mely összegből 5 és fél millió korona az aggkori, rokkantsági és özvegyi nyugdíj. A legtöbb embernek munkára, aktív tevékenységre van szüksége ahhoz, hogy megtalálja az élet igazi értelmét. Ha megfosztjuk a feladatoktól, kötelességektől, vagyis az aktivitástól, ez gyakran rossz hatással van egészségi állapotára. Ezért minden egyénnek, vagyis az egész társadalomnak érdeke, hogy az ember, ameddig csak lehet, produktív munkát fejtsen kl. Az emberek nagy része, főleg az asszonyok, ha átlépnek bizonyos korhatárt, nem bírják a kimerítő munkát. Mai társadalmunkban ezek az emberek sincsenek teljes tétlenségre ítélve, ellenkezőleg, lehetőségük van kedvelt érdeklődési körüknek szentelni magukat. Fontos, hogy a társadalom segítse őket képességeik kellő érvényesítésében. így pl. tapasztalataikat jól kihasználhatják a társadalom javára a nemzeti bizottságoknál, tömegszervezeteknél, szövetkezeteknél. Lényegében arról va szó, hogy a nyugdíjba kerülő egyén megtalálja az élet tartalmát, ne érezze, hogy fölösleges a társadalom számára. A CSKP XI. kongresszusának útmutatása szerint egyik fő feladatunk a kulturális forradalom befejezése. Ennek keretében fokozatosan megoldhatjuk majd a szocialista ember életében felmerült sok problémát, így az emberi életkor meghosszabbítását, valamint a népesedés kérdését is. Dr. J. A. Trojan A nemzeti bizottságok és EFSZ-ek segítsége a családi házak építésénél Szlovákiában szemlátomást nőnek az új városnegyedek, ugyancsak nagyarányú építkezések folynak falvainkon. A legutóbbi tizenegy esztendő alatt majdnem 160 ezer lakást építettünk fel. A magánépítkezésnek a jelentősége, hogy olyan egyéni pénz és anyagforrásokat mozgat meg, melyekhez különben nehéz volna hozzáférni, valamint módot nyújt további munkaerők felhasználására. Elő'rtye az is, hogy bizonyos mértékig tehermentesíti az állami költségvetést, az építőket komoly takarékoskodásra sarkallja, és gátat vet a munkaerő-hullámzásnak. Nem hagyhatjuk azonban figyelmen kíjVüt, azt a tényt sem, hogy a családi házak építése eddig nem volt éppenséggel •gazdaságos. Többemeletes ház építéséhez viszonylag kevesebb anyag kell. Egészségtelen jelenség volt az is, hogy az építkezési munkákat különböző spekulánsok, nem szakemberek végezték, s így a családtagok megérdemelt pihenőjük rovására rengeteg időt és fölösleges munkát áldoztak leendő otthonukra. A jövőben tehát ki kell küszöbölni, illetve amennyira csak lehet korlátozni kell a magánépítkezéseknek e célszerűtlen formáit. Ezután már nem lesz lehetséges, hogy ki-ki kénye-kedve szerint építsen, gyakran értékes szántó-területet foglaljon le, s hogy a községek széltében-hosszában rendszertelenül épüljenek, mivel így a közművekre esö költségek aránytalanul magasabbak. A nemzeti bizottságoknak az eddiginél jobban kell ügyetniök, hogy a parcellák kiválasztása s az építkezés a község szerves fejlődésével összhangban történjék. Az építkezési kölcsönök előnyben részesítik azokat, akik jelentós mértékben kihasználják a helyi nyersanyag forrásokat. Igen fontos, hogy a nemzeti bizottságok szorosan működjenek együtt az EFSZ-ekkel, s hogy a már említett szempontokat érvényesítsék. A központosított építkezésnél kisebb költségekkel és anyagfelhasználással épülnek majd fel a házak. Lehetőség adódik a munkálatok közös elvégzésére, s könnyebbé válik az anyagok fuvarozása is. Ugyanakkor érvényesül a szomszédi segítség, s meggyorsul az építkezés menete. A nemzeti bizottság pénzügyi eszközei révén tagosított építkezési területet vásárolhat, és a parcellákat fokozatosan adhatja el az érdeklődőknek. Ezáltal biztosítható a szervezett építés, melyet persze nemcsak a nemzeti bizottságnak, hanem magának az EFSZ-nek is eló kell segítenie. Ezenkívül az EFSZ szociális alapjából kölcsönt is nyújthat. Míg azelőtt az ilyen építkezések két évig is elhúzódtak, most a szövetkezeti tag az EFSZ kollektívája segítségével azt jóval hamarabb és olcsóbban megvalósíthatja. — szirt — 15