A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-06-21 / 25. szám

Mit köszönhetünk a növényeknek? A növények szerepe az élet kialakítá­sában. Földünk csillagkorától kezdve az évszázmilliók hosszú sorának kellett el­telnie addig, amíg az első egysejtű nö­vények megjelentek. Ezeknek a megköve­sedett maradványai azonban — a későbbi korok növényeitől eltérően — nem ma­radtak meg, mivel az akkori időben ural­kodó roppant hőség minden életnyomot megsemmisített. További évmilliók (kb. 1500 millió év) folyamán ezekből az első, kezdetleges egysejtű növényformákból alakult ki a mai csodálatosan gazdag növényvilág. A klorofill tartaimú növények megjele­nése előtt — a mai tudomány álláspontja szerint — Földünk légkörében szabad oxigén úgyszólván egyáltalán nem volt. Oxigén csak a növények fotoszintézise révén kezdett felhalmozódni a légkörben és a hatalmas széndioxid mennyiség fel­bontásával érte el a mai 23,1%-ot kitevő mennyiséget. Tekintve, hogy Földünk lég­köre kb. 5200 billió tonna súlyú, az ebben levő növényi eredetű szabad oxigén súlya eléri az 1200 billió t-át. A kötetlen oxigén megjelenése Földünk életének a további fejlődés szempontjából a legsorsdöntőbb eseménye volt. A légkör oxigéntartalmá­nak növekedésével fokozódtak az életje­lenségek is. Gyorsabb üteművé vált a zöld növények fotoszintézise, növekedése és szaporodása is. A növények mind több és több szerves anyagot halmoztak fel testükben. A szerves anyagoknak, mint tápláléknak ez a felhalmozódása tette lehetővé azután az állatok tömeges meg­jelenését, ui. az állatok a táplálkozás szempontjából közvetve vagy közvetlenül teljesen a növényekre vannak utalva. A növény, mint vegyi laboratórium. .Á növények az állatvilág életfenntartásá­hoz szükséges táplálékmennyiséget főképp a légköri széndioxid asszimilációjával termelik. Légkörünk átlagos széndioxid tartalma 2100 billió kg. Ez a mennyiség pzonban ingadozik, mivel ebből a növé­nyek évente megközelítőleg 60 billió kg-t felhasználnak. Ha ez a folyamat csak egyirányú lenne, akkor a légkör szén­dioxid készlete 35 év alatt teljesen el­fogyna és a fotoszintézis további folya­mata megszűnne. Ez természetesen min­den élet megszűnését is jelentené Föl­dünkön. Vannak tehát ellenkező irányú folyamatok, melyek a felhasznált széndi­oxidot állandóan pótolják: a lélegzés, az égés, a vulkáni működés és az alsóbb­rendű növények (baktériumok, gombák) erőteljes működése következtében tör­ténő erjedés és rothadás. A zöld növények állandó oxigéntermelö tevékenysége tehát a legfontosabb, mivel oxigén nélkül semmiféle szerves élet, tehát sem állati, sem emberi nem képzel­hető el. A növényvilág azonSan mint geo­lógiai és talajképző tényező is óriási fe­ladatot tölt be a földfelszín kialakulásá­ban. A növények termelte szabad oxigén az élettelen természetet is megváltoz­tatja, mivel a mindenütt jelenlevő oxigén vegyi hatása (oxidáció) következtében elkezdődött a hegyképző szilárd közetek mállása. Az így keletkezett laza tömeg a rajta megtelepülő növények gyökerei­nek, valamint az alsóbbrendű növényi szervezetek hatására további lényeges át­alakuláson mentek át, ennek következté­ben alakultak ki a termőtalajok. , A növényeknek köszönhetjük, hogy az .el nem fogyasztott növények maradvá­nyai, az állati hulladékok és tetemek 'anyaga nem esnek ki a természet állandó ! amyagkörforgásából. Ezt az anyagmentő munkát alsóbbrendű, klorofill nélküli nö­vények: a baktériumok és gombák végzikí. Ezek a szerves maradványokat egyszerű szervetlen vegyületekre bontják, melye­ket a zöld növények újból felhasználnak, fotoszintézissel testük szerves anyagait építik fel belőlük. Kísérőtársaink bölcsőtől a sírig. Köz­vetve vagy közvetlenül a növények adják az ember legfőbb alapszükségleteit: a táp­lálékot, a ruházatot, sőt még a lakását is. A táplálékadó növények közül az em­beri táplálkozás szempontjából különösen fontosak a gabonafélék, melyeket az egész földkerekségen termesztik. A főbb gabo­nafélék világtermése jelenleg eléri az évi 600 millió tonnát. A zöldségféle, fő­zelék és gyümölcstermő növények jelen­tősége is felbecsülhetetlen. Ezek nemcsak tápértékük, hanem vitamintartalmuk miatt is kiváltképp fontosak. Mind az ember, mind az állati életben nélkülözhetelen legfontosabb vitaminokat csak a növények állítják elő. Az emberi táplálkozás, sőt ipari szem­pontból is jelentősek az olajtermő növé­nyek. Ezeknek a terméséből részben ét­kezési, részben technikai célra alkalmaz­ható olajokat préselnek. Az olajnövények magjában 24 —40% olaj van. A hüvelyesek igen gazdagok fehérjékben, ezért az em­ber fehérje ellátásában nagy a jelentő­ségük. Némely országban ezek a nép leg­fontosabb táplálékforrásai, mint pl. Kíná­ban a szőja, Spanyolországban a bab. Említést érdemelnek még az igen tápláló és ízesítő anyagot tartalmazó cukortermő növények: a cukornád és a cukorrépa. Ezekből nyeri az ember az évi kb. 15 millió tonnányi cukorszükségletét. A legtöbb ember által használt ruha­neműek anyagát szintén a növények szol­gáltatják. Ezeknek a szárából (len, ken­der), leveléből (újzélandi kender) vagy a magokat borító szőrzetből (gyapot) nyert rost igen megnyúlt, megvastagodott falú, de el nem fásodott sejtekből áll. A rostok fonallá, a fonál pedig szövetté dolgozható fel. A legfontosabb rost- és egyben olajnövény a gyapot, melyből je­lenleg évente kb. 10 millió tonnát termel­nek. Az emberiség nagyobb része még ma is a növények faanyagából építi lakóhá­zait, ugyancsak ebből készíti bútorait, hidakat, ipari felszereléseit, vasúti talp­fákat, távíró oszlopokat és egyébb hasz­nálati tárgyakat is. A műveltségnek minél szélesebb néprétegekben való elterjeszté­sét szolgáló könyvek, újságok és folyó­iratok papíranyagát is a növényeknek köszöhetjük. A fát ezenkívül — habár ez a legkevésbé gazdaságos felhasználási mód — tüzelésre is használják. Az utóbbi néhány évtizedben hatalmas fejlődésnek indult múselyemipar alapanyaga szintén a fa. A növények alkalmazkodó képessége a különféle éghajlatokhoz és életkörülmé­nyekhez szinte csodálatos. Ez a tulajdon­ságuk erősen befolyásolja az élet elter­jedését is a Földön. Mindenütt — még a legmostohább sivatagi és sarki tájakon is —, ahol csak a legminimálisabb élet­lehetőség is fennáll, előbb-utóbb meg­jelennek a növények. Alkalmazkodó ké­pességük révén szervezetük az új, ked­vezőtlen életkörülményeknek megfelelően (fény-, hő- és vízhiány) nagyfokú válto­zásokon megy keresztül. Néhány gene­ráció után szinte alig találunk hasonlósá­got az eredeti és a módosult növény között. Az így meginduló vegetáció las­sanként különböző állatok, majd fokoza­tosan az ember letelepedését teszi lehe­tővé. A növényeknek erre a hihetetlen alkalmazkodó képességére jellemző, hogy egyes" moszatfélék"* kitűnően tenyésznek a hőforrások 80-90 C°-os vizében, vi­szont a szibériai fenyők könnyen elvise­lik a mínusz 70 C°-os hideget is. Érdekes, hogy a közelmúltban még bármilyen nö­vényi életre is teljesen alkalmatlannak vélt Antarktiszon is találtak a tudósok növényi vegetációt. A növények óriási alkalmazkodó képességének a felismerése és ennek a gyakorlati alkalmazása tette lehetővé, hogy ma már olyan hideg ég­hajlatú, északi vidékeken is termelnek fontos kultúrnövényeket, ahol azelőtt er­re még gondolni sem mertek. Említést érdemel a növények nem cse­kély éghajlatváltoztatő hatása is, melyet főként a leveleken át történő vízelpáro­logtatásukkal váltanak ki. Kevesen tud­ják, hogy pl. 1 hektár tölgyerdő naponta kb. 36 000 liter vizet párologtat el. Az erdőségek teljes kiirtása változtatta meg az Adria-tenger menti Karszt vidék ég­hajlatát. Ugyancsak a növények éghajlat­változtató hatásának a felismerése ve­zette a modern, haladó agrobiológusokat arra, hogy a hatalmas kopár területek erdősítésével, valamint a mezővédő erdő­sávok telepítésével egész országrészek éghajlatát kedvezően változtassák meg, megteremtve ezzel újabb kultúrnövények termesztésére és állatok tenyésztésére szükséges kedvező életfeltételeket. A gyógyító növények. A növények nem­csak táplálnak és ruháznak bennünket, hanem a testünkben felhalmozott külön­leges vegyületek segítségével gyógyíta­nak is minket. Az ember már ősidők óta használja a gyógynövényeket betegségek gyógyítására. A történelem folyamán a különböző népek mintegy 12 ezer gyógy­növényfélét használtak. Még ma is a leg­hatékonyabb gyógyszerek tetemes hánya­dát gyógynövényekből készítik. A modern gyógyászatot szinte forradalmasító peni­cillin, sztreptomicin stb. készítmények szintén a növényvilág adományai. Az elmondottak alapján tehát láthat­juk, hogy úgyszólván mindent: az élethez nélkülözhetetlen oxigént, táplálékunkat, ruházatunk nagy részét, gyógyszereinket stb. a növényeknek köszönhetjük. A nö­vényektől függ az egész bioszféra léte, Nélkülük a Föld felületén sosem alakul­hattak volna ki olyan kedvező életkörül­mények, melyben a mostanihoz hasonló magas kultúra és civilizáció jöhetett vol­na létre. FŰZFŐI PÄL' Kecskére bízták a káposztát... Közismert tény, hogy Amerikában a há­ború, valamint a kapitalizmus lényegéből eredő okok következtében elharapódzott a bűnözés, kü.önösen a fiatalkorúak bűnözése. Egy nemrégen kiadott statisztikai köz­löny azonban különösen érdekes tényre mu­tat rá: a rendőrség körében terjedő bű­nözésre. Lássuk az év eleje óta eltelt né­hány hónap eseményeit: Egy rendőr szolgálatteljesítés közben el­lop egy autót. Három rendörfelügyelőt zsa­rolás miatt lefokoznak. F. E. Rogers rendőrt bíróság elé állítják egy 16 éves lány meg­erőszakolása és meggyilkolása miatt. 26 rendőr vesztegetés vádjával áll ismét bíró­ság előtt. N. M. próbarendör New York 38. utcáján feltörve talál egy üzletet. Lefüleli a tetteseket, akikbein három jóbarátját és kollégáját Ismeri fel. .. Mindez a demokrácia és az emberi jogok „tökéletes védelmének" hazájában történt. A rothadó kapitalizmus korrupt szelleme bűzlik e néhány statisztikai adatból. Csak azt bizonyítják, hogy New Yorkban kecs­kére bízták a káposztát! (L)

Next

/
Thumbnails
Contents