A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-06-21 / 25. szám

A hetekig tartó genfi konferencia nem ciupAh a Jószándékok tüzpróbája volt. hanem egyúttal a nagyhatalmi csúcstalálkozó előkészítője ls! Ma m«g nehéz volna a genfi külügyminiszteri konferencia jelentőségét - az eddig ismert tények alapján - értékelni, és nem lenne könynyü dolog előre megjósolni mikor és hol fog lezajlani a négy nagyhatalom államfőinek értekezlete, Köztudomású dolog ugyanis, hogy a nyugati hatalmak nem nagy lelkesedéssel jöttek a genfi konferenciára, és az sem titok, hogy a francia külügyminiszter -Adenauer kancellár Irányelveinek értelmében - mindent megtett, hogy megtorpedózza az értekezletet. Herter, az USA külügyi államtitkára ls letette garast, azaz a nyugati „csomagtervet" az asztalra, titkon azonban azt remélte, hogy nem leaz legény a gáton, aki ezt e naftalln szagú csomagot felbontsa. Am mégis akadt, mégpedig a Szovjetunió külügyminiszterének, Qromlkonak a személyében, A szovjet külügyminiszter ráolvasta nyugati partnereinek fejére, hogy ez a „csomag" régi, elavult és elfogadhatatlan terveknek a halmaza, amelyeknek csupán a csomagolása új, tartalmáról eleget mond a naftallnszag ... Herter úr a Nyugat nevében a megszállási statutum kiterjesztését ajánlja, ami azt jelenti, hogy a Német Demokratikus Köztársaság fővárosának területén helyezzenek el amerikai, francia angol ét szovjet csapatokat, vagyli az egykori szövetségesek újítsák fel a tizennégy év előtti állapotokat. Nem tudható, vajon ez a javaslat komoly volt-e, vagy csupán azért terjesztették elő, hogy lehessen miből engedni. Egy azonban bizonyos, hogy semmiféle formában sem fogadható el! Mindenkinek tudnia kell, óceánon Innen és óceánon túl, hogy Berlinben meg kell szűnni az eddigi tarthatatlan állapotoknak, és a volt német fővárosból el kell távoznia az utolsó megszálló katonának is! Es ez előbbutóbb meg Is fog történni, akárhogyan ls vélekednek a dolgokról Adenauer kancellár és amerikai védnökei. Az amerikai hadiipar urainak sem tetszik az ilyen megoldás, és ezért dembgóg módon Nyugat-Berlin esetleges bolsevlzáláséról beszélnek, bár jól tudjuk, hogy a szovjet javaslat nem akarja a főváros nyugati részeit Kelet-Berlinhez csatolni, hanem csak egy semleges, szabad város létrehozását szorgalmazza! Igaz, ez nem is tetszhet! A Time cimü amerikai folyóirat cikkírója cinikus őszinteséggel Irta meg lapjában, hogy Nyugat-Berlint ugyan gazdaságilag egy feneketlen hordóhoz lehet hasonlítani, de Amerikának mégis megérte, hogy az utolsó tiz évben (1950-től) négy milliárd dollárt „ölt bele" a német főváros nyugati övezeteibe. M^jd szószerint ezeket Írja; „Berlin Nyugat részére felmérhetetlen fontossággal bír! Egy felvonóhíd, amely száztíz mérföldnyire nyúlik be egy olyan országba, melyben kommunisták élnek. A nyugati hatalmak Berlinen keresztül Igen fontos híreket szerezhetnek Kelet-Európa életéből!" Vagyis más szóval, az amerikaiak számára a volt német főváros nyugati megszállt része nem más, mint ellenünk Irányuló kémhálózatok köz-Gromiko és a S20vjet delegáció többi tagja pontja, szabotőrök, diverzánsok és gyilkosok anyahajója; Willi Brandt úr számára pedig egy atombomba! A Willi Brandtok azonban elenyésző számban vannak azokkal szemben, akik Berlinben - a nyugati vagy keleti jelző nélküli városban - őseik földjét, szülővárosukat, egy történelmi nevezetességű várost tisztelnek, ahol gyermekeiket nevelik és tanítják Heine és Goethe verseire, akik szeretik az életet, akik nem akarnak ágyútöltelék lenni a Ruhr vidéki Iparmágnások nagyobb profitjáért. Ezeknek a békeszerető embereknek az óhaját, akaratát tartja szem előtt a szovjet delegáció Genfben, azt védi, hogy az emberek békében élhessenek Berlinben, Strassburgban, Prágában, Krakkóban és Moszkvában egyaránt. Természetesen egy értekezleten nem olvadhatnak el másfél évtized bizalmatlanságának jéghegyei, még sok türelemre, megértésre és jóakaratra lesz szükség, hogy a béke galambja leszálljon a Genfi-tó partján. A jelenből már enyhülésre következtethetünk, és a világ békeszerető népei reménykedve néznek az eljövendő csúcstalálkozó elébe. -si-Egy salzburgi csapszékben... Nam tudom, de úgy rémlik mintha Így hangán« agy régi magyar nóta szövege, hogy: „Egy saltburgl csapszékben . .." Igen, valamikor rágesrégen magyar nóta szótól volt hangos egy, vagy tiatleg több csapszék Salzburgban, Mozart master híres városéban. Csallóközi, tiszántúli magyar paresztflúk slrva-vlgadva zengték el bánatukat a halhatatlan népdalokban. Magyarok, szlovákok, szerbek, horvátok és románok császári mundúrban Idegen kékbegyek alján vágyódtak vissza a Vág, a Garam, az Olt a flsza ás s Duna partjaira. A salzburgi caapszákek nemsokara Ismét hangosak lesznek. Igaz, nem szlovák, horvát, román ás magyar nóták édesbús dallamaitól. Pattogó maraokból, hitleri Indulók hangjaitól áa revanslszta jelszavaktól fog zengeni a semleges osztrák köztársaságnak e festölen szép városkája. A bácsi szudátanámet napok után Salzburgban rendazlk mag a Duna menti svábok találkozóját, a „volksdeutsch volksgenossá-k" revanslszta gyülekezését, aklktt a Duna menti népek kivetettek soraikból, mint a hitleri métely megátalkodott terjesztőit, a pángermán eszme zászlóvivőit, s magyarok, szlovákok, románok ás szsrbsk kárlethststlen ellenségeit. Semleges szomszédunk területén tehát Ismét bákeellenef provokációkra készülnek. A volt háborúi bűnösök a „régi hazába" akarnak viaszatárni, áa hogy a visszatérés könnyebb legyen, állam- ás békeszerződések felrúgásával • „Nagynámet birodalomhoz" akarják majd caatolnl a Dunamed'ence szocialista államalt! Lehat, hogy e semleges osztrák köztársaság kormánya Ismét kfpvlseltetl magát ezeken az ünnepségeken, ás valószínű, hogy Ismét akad sgy-kát osztrák miniszter, aki majd büszkén vallja, hogy „az in őseim Szlovákiából, Magyarországról, Jugoszláviából esetleg Romániából származtak ti", mint ahogyan Bácsben Raab kancellár úr szudátanámet elődökkel dicsekedett! Nincs kizárva, hogy Raab úr s salzburgi találkozóban sem lát politikumot, hiszen 6 a szudétanémetek provokációit sem tartotta annak. ö mint „neutrális" a volt henleisták tüntetésében nem látott semmiféle agressziót. Ezért tüntette ki jelenlétével a volt szudétavldákt ordnerek nagygyúláaát áa ezért tüntették kl őt hitler csehszlovákiai ötödik hadosztályának vezetői Károly császár keresztjével. Kár azonban, hogy Raab úr a mauthauseni antifasiszta ünnepélyen nem vett részt. Pedig MaufheuSenban — ahol csehek, szlovákok, magyarok, románok áa szerbek tlzezerszámra haltak mártír halált — a csehszlovák vértanúk emlékművét leplezték le a régi harcosok. Raab úr hiányzott az ünnepélyről, csakúgy, mint a semleges osztrák kormány többi tagja ls. Sőt néma csendbe burkolództak a kancellár úr pártjának sajtószervei, éppen úgy, mint a „szociáldemokraták" lapjai la. Am ez a hallgatás igen jellemző ás Igen sokatmondó. Mauthausenban nem harsogtak revanslszta jelszavakat, ás nem beszéltek „nemzetek fölötti Közép-Európáról", de Bécsben, a szudátanámet-napokon igen! És hiába gondolják jónéhányan Bécaben: Jie szép volna, ha a régi császárváros Ismét nagy birodalom fővárosa lenne, egy olyan birodalomé, amelybe belelUesztánek Csehszlováklát, Magyarországot, Jugoszláviát ás Románlát. . . Természetesen, klerofaslszta, pardon katolikus alapon ás Bonn lenne a hangadó!! Az elképzelés szép, csak hogy Ilyen esetekben mindig kettőn áll a vásár: azon, aki álmodozik, ás azon, aki józanul eloszlatja a lázálmokat, fis ml bizony eloszlatjuk, ezt vegye tudomásul Raab úrtól Habsburg Ottóig mindenki, Nagy Ferenc úr ás társai ls, Duriansk£, Lettrich, Zenkl, Prchala és a többlek valamennyien, akik elmennek Salzburgba. Lehet, Salzburgban ismét Hangosak lesznek a caapszákek, ám a dalolók falzettóját a Duna menti nyárfásokban meg nem hallják — de nem is akarják! BARSI IMRE Kálőt siránkozás. Ezek a „darák" szudátanámet nők hiftz év előtt férjükkel versengve rom•lrjak a régi hazát! Bizony, bizony, késő ez bolták Csehszlovákia határsorompóit, ma vltaza-i siránkozáz. Szavojai Jano azobra alatt haromazézezar azudétanémat tütitaUtt