A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-18 / 3. szám

A szovjet kultúra a hétéves terv tükrében A világ forradalmi munkásosztályának lángeszű vezére, Lenin a kommunizmus építését szorosan összekapcsolta a párt nevelőmunkájának feladataival. Hangsúlyozta, hogy minden irányban fejlett és iskolázott embereket kell nevelni, akik mindenhez értenek. Számolt ugyan azzal, hogy ezt csak sok-sok év múltán sikerül elérni, de biztos volt benne, hogy a kommunizmus ez irányban halad. A Szovjetunió évek hosszú során át az imperialisták intervenciós hadai ellen küzdött. Majd az orvul rátamadó hitleri Wehrmachtot, az emberi civilizáció legfélelmetesebb ellenségét kellett legyűrnie Mindezen túl jónéhány esztendő áldozatteljes munkáját kellett az ország újjáépítésének szentelnie. Ennek ellenére a kultúra sikján is oly nagyszerű eredményeket ért el, melyek előtt a nyugati burzsoázia józanabb gondolkozású szószólói is kénytelenek meghajolni. A Szovjetunió főiskoláin jelenleg csaknem háromszor annyi mérnököt képeznek ki, mint az Egyesült Államokban, A Szovjetuniónak ma 765 főiskolája, 350C technikuma s egyéb középfokú szakiskolája van. melyeken több mint 4 millió ember tanul, a legkülönbözőbb oktatási formákban pedig mintegy 50 millió ember vesz részt. A szakműveltség terjesztésének pompás eredményeire méltán lehet büszke a Szovjetunió, ahol ma körülbelül 7 és félmillió közép és felsőfokú képzésben részesült szakember tevékenykedik. Már a múlt esztendő végén 270 ezernél is több volt a tudományos dolgozók száma, vagyis 27-szer annyi, mint a forradalom előtt. A népgazdaság fejlesztése terén elért sikerek nem kis mértékben köszönhetők a szovjet tudósoknak, akik munkássága a technika valamennyi ágazatában egyre dúsabb eredményekkel kecsegtet. A Szovjetunió hétéves terve óriási lépéssel közelíti meg a lenini eszményt, amikor a nevelés, közoktatás, tudomány és kultúra fejlesztése szempontjából arra helyezi a fő súlyt, hogy a felnövekvő nemzedék aktivitását kommunista öntudat és etika hassa át s hogy az oktatást egyesítsék a termelőmunkával. A terv egyik NAGY LAJOS: Szédült szerelemmel Almokra se lestünk, Csodákra se vártunk, Szédült lombok alalt, Ájult sugarak közt Egymásra találtunk. Minket sose küldött Senki a viharba. Mégis úgy fekszünk most, Mint két fiatal tölgy Egymásra zuhanva. Zivatar Fogóddz belém, reszkető virág Sóhajtszirmú aranyliliom.' Reszket, vérzik az akácfaág, Zápor veri, mossa kalapom. Földig hajolnak a jegenyék, Dáridóznak vad, korhely szelek. Maradj itt, csattogjon csak az ég, Szeretsz? — villámhárítód leszek. legfontosabb célkitűzése tehát az, hogy az iskola közelebb kerüljön az élethez, s az ifjúságot hasznos munkára, a szocialista társadalom elveinek mélységes tiszteletére nevelje. Az új ember profilja elsősorban társadalmi kötelességérzetből, munkaszeretetből, a szocialista nemzetköziség és a hazafiság érzéseiből formálódik meg. N. Sz. Hruscsov elvtárs a XXI. kongresszus beszámolójához előkészített téziseiben többek közt feladatul tűzi ki, hogy 1965-ben a mai 30 millióhoz képest 38 — 40 millióra emelkedjék a hétosztályos elemibon és a középiskolákban tanulók száma. A hétéves terv időszakában a Szovjetunió áttér a nyolcosztályos kötelező oktatásra. A tízosztályos iskolahálózat felső osztályaiban a diákok tanulmányait összekapcsolják az üzemekbon, kolhozokban végzett munkával. Egyre gyorsabban bővül a bölcsődék, óvodák, iskola-internátusok hálózata, hogy az állam fokozottabban vegye ki részét a gyermekek neveléséből. Minthogy a szovjet technika és a termelés fejlesztése növekvő igényeket támaszt a szakemberek képzése terén, 1959 — 1965 időszakában a szovjet felsőfokú tanintézetek 2 millió 300 ezer szakembert bocsátanak a népgazdaság rendelkezésére, vagyis csaknem 40 százalékkal többet, mint az előző 7 esztendő alatt. Mondanunk sem kell, hogy a Szovjetunió különös gondot fordít majd a tudományos intézetek hálózatának bővítésére. a film, a sajtó, a rádió és a televízió továhbi fejlesztésére, a könyvek példányszámát 1965-ben 1 milliárd 600 ezerre emeli. N. Sz. Hruscsov elvtárs tézisei kiemelik a • szovjet, irodalom és művészet nevelő szerepének fontosságát, az eszmei-művészi színvonal emelésének szükségét. A nyugati burzsoázia haladóbb- szellemű képviselői növekvő aggodalommal figyelik a Szovjetunió kulturális életének csodálatra méltó fellendülését. Nem hisznek az agresszív imperialisták szemenszedett hazugságainak, akik a maguk gonosz céljai álcázására gyűlöletet és bizalmatlanságot szítanak a béketábor ellen. Nem hiszik el, hogy a Szovjetunió háborút akarhatna, hiszen erre semmi oka. sőt kifejezett érdeke a béke megóvása s szilárdítása. amely a szocializmus éltető eleme. A békés együttélés politikáját támogató liberális burzsoázia azt is tudja, hogy a Szovjetuniónak s általában a szocialista tábornak nincs oka félni az agresszoroktól, s ezért biztonsága rendíthetetlen tudatában hívhalja ki a Nvugatot a békés versengésre. És e harcban végeredményben az a fél lesz a győztes, amely társadalmi rendjének szilárdságával, mélyen szántó humanizmusával, kultúrájával kerekedik felül. Márpedig e téren igazán nincs oka a Nyugatnak önhittségre ... A Szovjetunió hétéves terve lényegesen elősegíti a fizikai és szellemi munka harmonikus egyesítését, mely az egykori osztálytársadalom kialakulásával megbomlott, magas fokon állítja helyre azt az egységet, melyről a tudományos szocializmus megalapítói, Marx és Engels is elmélkedtek, s amelyhez csak a kommunizmusba való átmenet nvűjt szilárd társadalmi-gazdasági alapot. Anglia gazdasági nehézségei Az utóbbi időben egyre gyakrabban keresik fel munkásküldöttségek az angol kormány és a parlament tagjait, hogy erélyes intézkedéseket tegyenek a növekvő munkanélküliség leküzdésére. Mig 1957-ben ,,csak" 310 ezer munkás vesztette el kenyerét, a múlt esztendő végén a teljes munkanélküliek száma már jó" val túlhaladta a hatszázezret. Ehhez azonban hozzá kell még számítani a részleges munkanélküliek nem kicsiny táborát. A mindjobban élesedő helyzet, munkaalkalom hiánya igen nyugtalanítja a skót jutagyárak, a hajó és gépipar meg a bányák munkásait, akik emlékezetében még riasztó kísértetként elevenedik fel a háború előtti súlyos gazdasági válság Figyelemre méltó, hogy a jelentkező „túltermelési" válságot még csak valami különösen nagy konjunktúra sem előzte meg. 1958 első negyedében ugyanis Anglia ipari termelése csupán 8 százalékkal haladta túl az 1954. évit, de már a múlt esztendő harmadik negyede 3 százalékos visszaesést mutatott. És ezt a színvonalat is csak azért lehetett ideig-óráig tartani, mert az állam komolyabb beruházásokat végzett. Ennek volt köszönhető, hogy általában az építkezések mértéke még lényegesen nem csökkent, ez azonban korántsem állítható az ipari építkezésekről. A termelés csökkenése következtében növekednek az eladatlan szénkészletek, ami annál nyomasztóbb, mivel a bányák a múlt esztendőhöz képest 9 millió tonnával kevesebb szenet termeltek. Minthogy Nyugat-Európa szénkészlete jelenleg több' mint 85 millió tonnára rúg, Angliában számos vállalat üzemének beszüntetését tervezik, ami súlyos nyugtalanságot okoz a bányamunkásság köreiben. Anglia ipari termelésének, főleg a szerszámgép-ipar visszaesésének mértéke az eddiginél is nagyobb volna, ha Kínával szembon továbbra is mereven fenntartották volna a kiviteli tilalmat. A gépipar helyzetét, illetve hanyatlását mulatja az a tény is, hogy míg 1957 januárjában a rendelések értéke csaknem 100 millió fontot ért el. addig a múlt év szeotemberében csupán 60 millió fontot tett kj. Anglia kormánykörei nagy reményeket fűznek a múlt esztendő során foganatosított intézkedésiikhez, amely szerint a font szabadon átváltható dollárra. Remélik, hogy ezáltal London ismét Európa oénzügvi középpontja lesz. Angliának sikerül devizakészleteit gyarapítania s hanyatló gazdasági életét felpezsdítenie. Rövidesen megmutatkozik, mennyire állnak helyt a londoni City _ vérmesnek látszó reménységei, melyekre árnyékot vet a január elsejével életbe lépett „közös piac", vagyis Nyugat-Németország, Franciaország. Olaszország, Hollandia. Belgium és Luxembura fokozatosan megvalósuló vámuniója. E közösségen belül Nyugat-Németország kétségtelenül vezető szerephez jut. Gazdasági pozícióját nemcsak ipari túlysúlya erősíti, de jelenlegi devizagazdagsága is. amely lehetővé teszi, hogy Franciaország hitelezőjeként léphessen fel s így szorosabbra fűzze a két ország kapcsolatát. Ez viszont a monopóliumok fokozott versenyét jelenti s az angol kormányt olyan intézkedések megtételére sarkallhatja, melyek komolyan veszélyeztetik a munkapiacot s a dolgozók amúgy sem rózsás életfeltételeit. Anglia proletariátusa komoly harcok előtt áll. melvek fokozott tervezettséget s a széles tömegek haróus mozgósítását követelik meg. ^hogy sikeres lehessen a falánk monooótiuhiok ellen folytatott nehéz küzdelem. Szirt 11