A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-06-14 / 24. szám

A természet harmóniája Biológiai egyensúly a természetben. Földünknek jóformán minden helyén, a szárazföldön, a vízben, sőt még a levegőben is számtalan növény- és állatfaj él egymás mellett. Ezek léte láncszemszerüen kapcsolódik egymáshoz, és vagy egymást támogatva vagy pedig egymás rovására élnek A Föld meghódítása során az ember sokhelyütt ezt a kialakult természetes életközösséget szétrombolta, és a saját céljainak megfelelően alakította át. Évezredek folyamán a tájak eredeti arculatát is megváltoztatta az őshonos növények és állatok kiirtásával. Ezek helyébe kultúrnövényeket és haszonállatokat telepített, melyek viszont az érintett vidéken fokozott mértékben segítették elő a különféle kártevők és kórokozók olyan tömeges elszaporodását, amilyen az eredeti természetes életközösségben elképzelhetetlen lett volna. Természetes életkörülmények között ui. minden élőlénynek — még a kártevőknek is - megvannak a saját különleges élősködőik, melyek valósággal kordában tartják őket, megakadályozva féktelen elszaporodásukat. A közismerten szapora mezei pdtok egyetlen nőstényének utódai tavasztól őszig a 2500-at is elérhetnék, ha a ragadozók és betegségek meg nem tizedelnék őket. A levéltetvek szaporasága pedig valósággal csillagászati méreteket öltene, mivel egyetlen nőstény utódainak a száma egy szezonban elérhetné a hatezer billiót is (6 után 15 nulla), beborítva az egész Föld felszínét, elpusztítanának minden növényi életet, ami természetesen minden más élet megszűnését is jelentené. Ellenségeik nagy száma azonban szerencsére ebben megakadályozza őket. Ahol sok a macska, ott bőséges a lóheretermés. A természetben uralkodó bonyolult összefüggésekre Darwin mutatott rá először a fajok keletkezéséről szóló művében. Tőle ered ez a példaként felhozott híres mondás is. Megfigyelte ui., hogy az emberi települések közelében a lóhere általában mindig jó termést hozott, ellentétben a településektől távolabb eső vidékekkel. Vizsgálódásai során kiderítette, hogy a lóherét csakis a poszméhek termékenyíthetik meg. A poszméhek száma viszont az ott élő mezei egerek számától függ, mivel ezek a hasznos rovarok legnagyobb ellenségei és pusztítják a poszméhek lépét és fészkeit. Ahol tehát sok a macska, mint az emberi települések közelében is, ott megfogyatkoztak az egerek, a poszméhek pedig elszaporodnak. Ez viszont a megporzott lóherevirágok számának emelkedését és bőséges lóheretermést eredményez. A természetben uralkodó összefüggéseket sokszor a legcsekélyebbnek vélt emberi beavatkozás is jóvátehetetlenül megzavarhatja. Néhány évvel ezelőtt Dél-Afrikában egy olyan helyen építettek repülőteret, ahol sok pocok élt. Mihelyt azonban a repülőtéren «megindult a nagy forgalom, a motorzúgástól a pockok természetes ellenségei, a ragadozó maradak megriadtak és más vidékre költöztek. Ezután a pockok rövid idő alatt annyira elszaporodtak és úgy feltúrták a repülőtér talaját, hogy a sokmilliós költséggel készült hatalmas építmény teljesen használhatatlanná vált. Egy hibás lépés súlyos következményei. Ezelőtt mintegy száz évvel Ausztráliába betelepítették az üregi nyulat, ezzel akarták biztosítani a lakosság húsellátását. Az ottani éghajlat és növényzet igen kedvezett a nyulak szaporodásának. Néhány év alatt a nyulak annyira elszaporodtak, hogy valóságos csapássá váltak. Az utóbbi időben már annyi takarmányt pusztítottak el, amely bőségesen elég lett volna négymillió juh számára. Ezért 1950-ben a mixomatozis nevű vírusos nyúlbetegséggel fertőzték meg őket, ennek következtében a számuk rövidesen 90 százalékkal csökkent. Ez a beavatkozás azonban újabb bonyodalmakat okozott! A nyulaknak az elmúlt évszázad folyamán az őshonos ausztráliai ragadozók közül természetes ellenségei támadtak. A dingó kutya és a törpe sas majdnem kizárólag a nyulakkal éltek, és a számuk a nyulakéval egyenes arányban nőtt. A nyulak kipusztulása miatt hirtelen éhen maradt ragadozók nagy tömege most a háziállatokra vetette magát. A sasok a bárányokat, a dingó kutyák pedig a nagyobb háziállatokat kezdték irtani. Így most az előbbi nyúlveszély helyett az említett ragadozókkal kell megbirkózniuk az ausztráliai farmereknek. Hasonló eset következett be Kelet-Afrikában is. A kisebb háziállatokat megtámadó leopárd ellen kíméletlen harcot indítottak a bennszülöttek. Számuk néhány évtized alatt egyhatodára csökkent. Ezzel a háziállataikat ért csekély károsodástól ugyan megszabadultak, mezőgazdaságukra azonban óriási veszedelmet zúdítottak. Azon a vidéken ui. a leopárdok és a pávián majmok száma egyensúlyban volt, mivel egyedül a leopárdok akadályozták meg a páviánok nagyfokú elszaporodását. A természetes ellenségeiktől megszabadult majmok ezután óriási mértékben elszaporodtak, és felbecsülhetetlen károkat okoznak a bennszülöttek vetéseiben. Hogyan lett egy ártatlan rovarevőből veszedelmes ragadozó? A múlt században a kitűnő éghajlatú és buja növényzetű Űj-Zealandban meghonosították a juhot. Az egyre gyarapodó juhnyájaknak azonban hirtelen veszedelmes ellensége támadt az ártatlan kea papagáj személyében. (1. kép.) A keák addig a mohák és zuzmók között élő rovarok lárváival táplálkoztak. A mindjobban elszaporodó juhok gyapjában szintén lárvák után kezdtek kutatani ezek az apró papagályok. Közben, bizonyára éles csőrükkel, feltépték a birkák bőrét és hozzájutottak az addig ismeretlen csemegéhez, a húshoz. Ezért aztán tömegesen támadták meg a juhokat, és addig tépték a juhok hátát, amíg nagy sebeket vágtak rajtuk. Az új kosztra szokott keák hatalmas károkat okoztak a juhnyájakban, a keák tépte sebekbe ezerszámra pusztultak bele az állatok. Az ellenük indított kíméletlen harc azonban nem a várt eredménynyel járt, mivel a keák kiirtása azoknak a kártékony rovaroknak az óriási mértékben való elszaporodását váltotta ki, melyeknek úgyszólván a keák voltak egyedüli ellenségei. A falánk rovarok milliói ezután még olyan növényekre is rávetették magukat, melyeket azelőtt egyáltalán nem bántottak, így a legelők növényzetére is, és valósággal elették a juhok táplálékát. Az embernek a természet harmóniájába való beavatkozása tehát sok esetben olyan biológiai bonyodalmakat okozott, melynek nem egykönnyen lesz vége. Emberi kapzsiság — jóvátehetetlen hibák. Dél-Amerika folyóvizeiben él a kb. 30 cm nagyságú piraia hal. (2. kép.) Ez a legfalánkabb édesvízi ragadozó hal; vérszomja minden képzeletet felülmúl, mivel egyetlen élőlény nincsen tőle biztonságban. Alig akad halász ember azon a vidéken, akinek testét ne csúfítanák el a piraiák ejtette sebek. Az igen elszaporodott piraiák valóságos rémei a vidéknek, és teljesen lehetetlenné teszik, hogy az ottani lakosság libát, kacsát tarthasson, mivel a vízbe merészkedő szárnyast azonnal felfalják. Még a folyón átúszó nagyobb állatokat is megtámadják, és ha nem sikerül gyorsan partra vergődniük, valósággal lehámozzák őket. Vízfenékre süllyedt, tisztára rágott csontok hirdetik mindenfelé a piraiák pusztításait. Dél-Amerika e természeti csapását szintén az ember okozta, mégpedig az ott élő kajmánok (krokodilus-féle) kipusztításával. A piraiák egyedül ellenségei a kajmánok voltak. Ezeket azonban a mind több és több krokodilbőrt igénylő divathóbort következtében esztelenül pusztították. A természetes ellenségeitől megszabadított és minden képzeletet felülmúló mértékben elszaporodott piraia halak így váltak egy hatalmas földrész csapásává. A természet rejtett törvényei látszólag így torolták meg az ember beavatkozását. Mindez azonban nem azt jelenti, hogy az ember nem tudja átalakítani a természetet a céljainak megfelelően. Igenis tudja, do csakis a természet törvényeinek ismeretében. A modern tudomány ezeket a bonyolult törvényeket egytől egyig feltárja, és az évszázadok során elkövetett avatatlan kezek okozta súlyos hibákat a legmodernebb biológiai módszerek alkalmazásával fokozatosan mind kiküszöböli, biztosítva a természetes egyensúly helyreállását. FŰZFŐI PÁL Fiamhoz Ábrándókban élni nem lehet; bút, gondot az ábránd nem temet. S ha jő mégis ábrándos óra, megnyugszik a lelkem, nem tehetek róla. Ha nincs kedvem, s öl az unalom, felvidulok egy kedves dalon. És ha olykor lelki kín gyötör, vigaszkén előttem mosolyod tündököl... Mikor eljön a csöndes este, tépelődő bús perceimbe' elbűvöl szemed ragyogása, becéző hangodnak patak csobogása. Halkan, kúszva fúrod fel magad apád ölébe, gyönge harmat; ilyenkor bánatos kedvembe' boldog vagyok mégis mindent elfeledve. TÖRÖK ELEMÉR 10