A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-06-07 / 23. szám

saínkat tatár hordák dúlták, a cseh király városi kiváltságokkal ajándékozta meg a premontrei barátok kolostorának és székvárosának tőszomszédságában elterülő szállást. A város és a vár a huszita Kostka család tulajdonából a tizenhatodik század közepén a Habsburg-hü és pápista Perfitejn család tulajdonéba ment fit. Pernfitcjni Vratislav űr világot látott. Igazi reneszánsz főúr volt. Pompás olasz stílusú várkastélyt épített a régi vár helyén. És ez a vár még ma is egyike a cseh várak legszebbjelnek. A vár építőmestere nem volt kisebb • tekintély, mint Giovanni Avostalis de Sala császári építész, aki Anna királynő híres prágai nyaralóját, a szépséges Bel vederét felépítette! Az ő keze munkájáról tanúskodik a várkastély pompás loggiája, valamint a négy homlokzat attikája is. Ezerötszázháromban a cseh testvérek könyvnyomdát rendeznek be, és az első nyomtatványok között láthatjuk Husz János magiszter egyik vltabeszédjét. A számtalan értékes és érdekes kinyomtatott könyv között ott van Martin Kabétnlk, litomySli szabómester kalandos utazásainak a naplója is. Martin Kabátnlk Egyiptomot és Klsázslát bevándorolva megírta tanulságos útikönyvét, melynek eredetijét 1643-ban a várost megszálló svédek elhurcolták. A könyv még ma ls a stockholmi múzeum tulajdona! Az ellenreformáció egyre növekvő terrorjával nőtt a szociális elnyomás ls! Így aztán az embertelen bánásmód következtében ezerhatszáznyolcvanban Litomyfil környékén heves jobbágylázadás tört ki, amelyet az urak a császári sorkatonaság bevetésével kegyetlenül elfojtottak. Az úri Ítélőszék pedig a lézadö jobbágyok vezérelnek tetemeivel díszítette fel a falvak terei.t. A szociális elnyomással karöltve járt a nemzeti elnyomás is. És igy nem csodálható, hogy ezernyolcszáznegyvennyolc márciusában a forradalom szele átviharzott Litomyfil felett is. A filozófus diákok hazafias léglókat alakítottak, felfegyverkeztek, gyakorlatoztak, és amikor Prágában megkezdődtek a barikádharcok, a lltomyfill diákok a cseh főváros hős forradalmárainak segítségére siettek. S lehet, hogy éppen ezekben a napokban A főtér száguldottak a város határában a legendák huszárai ... Sajnos, mint annyiszor a múltban, őseink ezúttal sem találkoztak, bár az „eszmebarikád" egy és ugyanazon oldalán álltak. Litomyfil a hatvanas évek elején a cseh kulturális élet egyik központjévá válik. Egymás után jelennek meg a városkában M. Dobromila Rettlgová, Bozena Nemcová, V. Smllovsky. A rózsaszínű hajnal* szerzője, Terezia Nováková, Jan Neruda, majd itt tanárkodik és írja regényeit „csekély" tizennégy éven át Alois Jirásek. És ez a csendes kisváros adja meg a cseh népnek Bedfich Smetanát, a cseh zene géniuszát, a világhírű zeneszerzőt. A litomyfili főtéren éli Bedfich Smetana bronzszobra. J. Stursa, a kiváló cseh szobrász — ahogyan mondani szokták — a lelkét lehelte ebbe a müvébe. El-elnézem a szobor masszív ércarcát, amely a várkastély felé fordulva nézi a szülői házat. Méla, kissé bánatos a tekintete, lehet,' hogy a régi sértések és mellőzések emléke tükröződik benne, — nem hiába született az Olajfák hegyén ... A város vénei még ma is emlékeznek, hogy ezernyolcszáznyolcvanban Smetana emléktábláját az uradalom intézője nem engedte a szülői házon elhelyezni. Úgy látszik, a valótlan legendáknak sokszor nagyon Is valóságos következményei voltak...! És ha már Smetanáról van szó, nem érdektelen, hogy a nagy cseh zeneszerző igazi jelentőségét és alkotásának valódi értelmét egy későbbi hires litomyfili szülött, Zdenék Nejedly fedezte fel. Mert a tudós professzor ls itt született, Itt élte gyermekkorát és itt ismerte fel a kapialistta társadalom Jánus arcát, innen indult el harcokban oly gazdag életútjára, amelyen el kellett hogy érien a marxi-lenini eszmékhez,* és végül a kommunista párthoz. A hétszáz éves városban nagy múltra tekinthet vissza a munkásmozgalom ls! A litomySli ipari munkásság, a városi szegény kisiparosok és a környék szegényparasztjai már ezernyolcszázkilencvenben mégünnepelték a vörös május elsejét! Az elöttfe való napon a tisztelt városatyák nagyban sürögtek-forogtak. Nem tartották ele-Kllátás a loggiából gendőnek a helybeli csendőrséget, a városi rendőröket — a császár katonáit kérték, hogy oltalmazzák meg pénzeszsákjalkat, gyáva életüket a nép jogos haragjától. És aimikor a k. und k. urak nem tudtak lakájaiknak katonaságot küldeni, a katonásdit nagy előszeretettel játsző litomyfili burzsoázia katonai fegyverekkel látta el a városi lövészegylet megbízható tagjait, akik május elsején töltött fegyverekkel cirkáltak a városka utcáin. Megkezdődött a nyílt osztályharc. Tüntetések és sztrájkok, elbocsátások és letartóztatások jellemezték a litomyfili „nemzeti egységet". És cseh, német gyárosok nem átallottak csendőrszuronyt Igénybe venni a nyomorgók ellen. A múlt harcosainak méltó utódjai támadtak. A masaryki köztársaság úgynevezett „arany éveiben" a meg nem alkuvó lltomyfill munkásság nagy harcokat vívott a kizsákmányoló munkaadók és az elnyomó államhatalom ellen. Így aztán valóban nem ls csoda, hogy Litomyfil harcos kommunistái lettek a hitleri megszállók elleni élethalálharcnak a vezérel. Egy kis márványtábla előtt állok. A táblán hat név. Hat vértanú, akik hősi halált haltak, öten közülük munkások voltak, a hatodik egyetemi tanár! Mind hősök voltak ők és hazafik, akik bátran léptek a vérpadra. Egyikük, névszerlnt Formánek József, öreg kommunista, aki a Gottwald brigádban végig harcolta a spanyol polgárháborút Így végzi utolsó levelét, melyet kivégzése előtt Irt: „Ha el is esek, Igaz férfiként esek el, és a történelem láncának egyik törhetetlen láncszemévé válok . .." És az elmúlt hétszáz év harcainak — melyekben a könyvnyomtató és várépítő elődök, a lázadó parasztok, a forradalmár diákok, nemzet» ébresztő költők és a legnagyobb zeneszerző kezet nyújtanak az ugyanazon ellenség ellen küzdő Formanekeknek, Zacharoknak, Lnenlnfkéknak és társaiknak — a legszebb, legnemesebb hagyománya ez, mely a szocializmus virágbaszökkent fáján megszüli majd az emberiség legédesebb gyümölcsét, a kommunizmust és a békét. 7