A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-05-31 / 22. szám

„ I ^öaLáizl&t a Hzl Jön a nyár. A hivatalából hazasiető városi ember miközben izzadó homlokát törölgeti a zsúfolt villamosban, arra gondol, hogy most a legérdemesebb kivenni a szabadságát, vagy ha az nem sikerül, legalább a hét végén jó lenne elmenni valahová kirándulni a hegyekbe, esetleg valamelyik folyó mellé, ahol fürödni is lehet. Van aki a Tátrát választja, van aki kivonatozik Sziencre, vagy más népszerű fürdőhelyre, de Csallóköz vadregényes dunapartja kevésnek jut eszébe. — Ugyan, Csallóköz! Hisz ott soha semmiféle üdülőhely nem volt! Ha egy-két vadevezős lesiklott a Dunán és valahol megrekedt, még ivóvizet és ennivalót sem tudott szerezni, nem hogy szállást kapott volna. Igazuk van. Csallóközben nem volt üdülőhely, de most már lesz a kolozsnémai dunaparton, melynek az avató ünnepélyére minket is vendégül láttak. Szép napos vasárnap délelőtt érkeztünk Kolozsnémára. A máskor oly csendes, fűzfákkal, topolyákkal tarkított dunaparton ma szokatlanul nagy a sürgés-forgás. Autók, motorbiciklik állnak a fák árnyékában. A szépen kifestett vendéglő tágas nagy udvarán kerti asztalok mellett korai vidéki és helybeli vendégek ülnek, kortyolgatják a hideg, habzó sört. dm^íkálmn, Hátul az udvaron fehérkötényes asszonyok tesznek-vesznek a füstölgő katlanok körül. Három ember teli kos'ár kövér élő pontyot cipel a dunapartról, viháncoló gyerekseregtől kísérve. Szép a kert helyiség, a frissen meszelt piros cserepes épület, a lebetonozott tánchely, amelyet pirosra festett virágtartókkal díszített kerítés vesz körül. — Aki egy héttel ezelőtt látta ezt az épületet, szinte el sem hiszi, hogy ilyen hamar rendbe tettük. Egy elhanyagolt kocsma állt itten. Most szinte újjá varázsoltuk — mondja a pirospozsgás Vince Kálmán, a Jednota járási alelnöke. — Milyen különlegességekkel várják a kirándulókat? — kérdem Vince Kálmánt. — Hisz amint látom, a fürdésen és a napozáson kívül kevés élményt nyújthat a .csendes dunapart a városi embereknek. — Kevés élményt! ? — mosolyog Vince elvtárs. — Ha majd megkóstolja az ízletes paprikás halászlét, a házi szalonnás túrós csuszát, másképp vélekedik. Gondoltunk a sport-halászokra és a fürdőzőkre is. Ezenkívül süthet nyárson hcdat, vagy szalonnát, ha kedve tartja. Melyik városi embernek ne futna össze a nyál a szájábari\ ilyen inyencfciatok hcdlatára! A helybelieket meg, amint látom, ide csalogatja az új kuglipálya, mely körül állandóan számos ember álldogál és feszülten figyelik a kemény, nehéz golyók útját. Fogadásokat kötnek, vajon melyiknek sikerül egy dobásra öt,, esetleg hét bábot ütni. Mindenesetre jobb szórakozás, mint füstös teremben kártyalapok mellett üldögélni. Délután három órakor, az ünnepélyes megnyitó kezdetén, már nem találsz egy üres széket sem. Pár perces beszéd. Utána népviseletben öltözött lányok libbennek a tánchelyre, nyomukban zöldnadrágos fiúk, a helyi határőrség katonái: csehek, szlovákok. Együtt táncolnak a magyar lányokkal. A nemzetiségek testvéri összefogásának jelképei ők. Leszáll az alkony. A vén Dunára a nap vörös sugarakat ereszt. Karcsú csónakok ringatóznak a part menti hullámokon, megérkeztek az első kirándulók. Mi pedig útnak indultunk hazafelé soksok élménnyel gazdagodva, azzal a gondolattal, hogy nemsokára újra felkeressük a kedves helyet, és akkor majd sütünk magunknak olyan szalonnát, hogy a tíz újjunkat is megnyaljuk utána. OZSVALD ÁRPAD