A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-05-31 / 22. szám

Könyvespolc | Az asszon/ vár Szőke József novellás kötete Szőke József személyében csak első önálló novellás kötete szempontjából üdvözölhetünk új írót, hiszen neve a folyóiratok hasábjairól már régóta ismert. Az asszony vár című elbeszéléskötetében egyszerre jelentkezik az elégtételt követelő múlt, a sokrétű jelen és az ígéretes jövő. írásainak nagy részében éppen az jelenti az értéket, hogy a fejlődésnek, a változásnak nemcsak a pillanatát, hanem egész folyamatát igyekszik ábrázolni. Megtörténik azonban, hogy olykor elsiklik a lényeg fölött, és írása irreálissá, meseszerűvé válik. (Hogyan lehet munka nélkül földet művelni. Hóvirág.) Érdekköre széles, talán a kelleténél is szélesebb, és a túlzott sokoldalúság következtében írásaiban mind a falusi, mind a városi életet elégtelenül, hiányosan tükrözi. Valahogyan úgy tűnik, hogy Szőke izgalmas témáival igyekezett elkerülni a sematizmus veszélyét, amelytől helyenként éppen csak elbeszélő készsége mentette meg. így azután távol került a falu égető problémáinak kérdésétől, de a város életének, a munkások problémáinak elemzésétől is. Egy-két időszerű Írása (Félhomályban, Az örszobán) Inkább csak bizarr témájával hat. Szőke keresi a különöset, de nem mindig a tipikusát. Gyakran csak saját vívódását adja egy-egy téma fölött (A borotva), szem elől tévesztve, hogy az Irő nemcsak leírja az élet egyes mozzanatait, hanem annak kritikus helyzeteiben segítő kezet is nyújt. Szőkét gyakran foglalkoztatják történelmi témák (Pétervári éjszaka, A csontváz figyelmeztet stb.) Sajnos ezekből a novelláiból némelyik csak ügyesen megírt dolgozatként hat és nem tud többet adni a száraz történetnél. Szükségtelen egy-egy ilyen írást külön diákos magyarázkodással bevezetni és lezárni. Szőke írásai a felsorolt hibák ellenére melegséget, emberszeretetet és emberféltést árasztanak. Humánuma ott van legtöbb Írásában: amikor a lövésre emelt puska nem dördül el a menekülőre, amikor a férj reménytelenül beteg feleségét ápolja, vagy az orosz katona segítő szándékában. De a humánum igazolást. elégtételt követel, és Szőke írásaiban a bűnös lakol is bűneiért, utoléri a nép igazságos ítélete. Novelláiban az ember valójában jó és tiszta, csak a körülmények teszik gyengévé, tehetetlenné, és idegen erő — a háború rántja a mélybe. ,,A háború tette" — adja Szőke egyik főhősének a szájába. Gyakran visszatér e gondolathoz, és bizonyítja: minden rossznak, embertelennek a háború az okozója. Legsikerültebb két elbeszélése a kötet címadó novellája: Az asszony vár és Nyög a föld clmü. Az első tulajdonképpen már nem is novella. Terjedelménél fogva a novella idő, hely és cselekményegységének határait túllépve inkább a kisregény formáját követi, ami arról tanúskodik, hogy Szőke komponáló és elbeszélő készsége közel áll a regényhez. Szőke témaválasztásával és jellemrajzaival igyekszik írásainak hazai, szlovákiai magyar jelleget adni. Sajnos, ez nem mindig sikerült neki. Nem elegen-iő, hogy egyes főhősei tudnak szlovákul — a szlovákiai magyar színezetnek természetesen, önkéntelenül kell kinőni a helyzet és a kor adottságaiból, valamint az emberek jelleméből. Összefoglalóban annyit mondhatunk, hogy Szőke József novelláskötete fels-rolt hiányosságai el-Szőke József 1928-ban született Nagykéren. Középiskolába Érsekújvárott járt, Budapesten bölcsészetet hallgatott, majd Bratislavában Pedagógiai Főiskolát végzett. 1952 óta az Cj Ifjúság főszerkesztője. Tagja a CSEMADOK Központi Bizottságának. Szépirodalommal 1955 óta foglalkozik. lenére eredmény és nyereség prózaírásunk területén. Hibáit ellensúlyozzák elbeszélő készsége, gördülékeny nyelvezete, jellemábrázoló ereje, jó kompozíciója. Szőke tud Írni. Erről tanúskodik kötetének nem egy frása. Alkotásainak igazi értékét azok a novellák adják, amelyek mögött érezni az élményt. a téma érettségét. Szőke József első novelláskötetével jó úton halad. Látja a célt, csak bátrabban kel! feléje törnie. TANKÓ LÁSZLÓ — Szeretek egy asszonyt!.. — Kimondta, meg, ls bánta, de már nem lehet visszacsinálni. Elveresedik a füle tövéig, és nagy buzgalommal pislog a padlón sétáló legyekre. Az asszony hirtelen nem tudja mit csináljon, nevessen, vagy megdöbbenjen. Maga se érti pontosan, hogy mi, vagy miért, de mintha aprócska fájdalom nyilalna a szíve közepébe. A hangja is furcsán megremeg, mikor szól: — Asszonyt! ? c— Azt. i— Aztán ki volna az? — Hát,.. valaki... — nyögi a legény, t— Idevalósi? i- Ide. i— Ura van? Van. i— Hát gyereke ? i— Az ls. — Te jó Isten! - szörnyülködik el Jolán, összecsapva á tenyerét. A falu minden valamirevaló fiatalasszonyának a nevét elsorolja gyorsan, de Pista csak a fejét ingatja, mire az asszony szemrehányóan: — Te csak bolondozol velem! — Nem bolondozok én! Szeretem, ha mondom, nagyon szeretem ... Jolán rövid gondolkozás után, majdnem parancsolón: — Mondd meg a nevét! i— Azt nem lehet! — Miért ne lehetne! - csattan az asszony hangja. - Nem lehet, mert nincs is; csak a szád jár, mint az üres malom! — Nem muszáj elhinned! Hiszi az asszony, hogyne hinné, csak a nyulat akarja kiugratni a bokorból: (Folytatjuk) 15