A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-05-17 / 20. szám

Lusta a gyerek? ... Lusta a kislányom. Az iskolai felada­tait elvégzi ugyan, de sem a háztartásban sem saját holmija renbentartásában nem lehet rá számítani... Gyakran hallunk ilyen és hasonló pa­naszokat édesanyáktól, akik mint dolgozó nők a háztartáson kívül is igen elfoglal­tak, és szívesen fogadnak minden segítő kezet. Bizony a nyolc, tíz éves kislányok is so­kat segíthetnek az édesanyáknak. Köny­nyebb munkát, mint portörlést, edénytö­rölgetést, asztalterítést, kisebb bevásárlást nyugodtan rájuk bizhatunk. Hogy a lány­kák a holmijukat az esti vetkőzéskor gondosan rakják össze, vagy hogy a cipő­jüket minden este, még mosdás előtt szé­pen kitisztítsák, az magától értetődő do-Görbe tükör A kis Jóska gyerek elvesztert ostornyelét akarja pótolni. Elcse­ni édesanyja íaskavágó kését, s kíméletlenül nyisziteli a legmeg­felelőbbnek látszó vesszőt. Ha a vesszőt nem is, az ujját minden­esetre elvágja. Mit tehetne hát? Éktelen ordítással anyja után kiált. A helyszínre siető anya rögtön felismeri a helyzetet, s hogy fia hangulatában a meg­billent egyensúlyt helyreállítsa, a vesszőt egy nyisszentéssel elvágja tövétől, megvesszőzi a „hitvány" kést — s az apja haragjától mél­tán félő gyermekét e szavakkal nyugtatja meg: — Hagyd el, apádnak majd azt mondjuk, hogy a malacok törték össze a bokrot. Ha nem is hetet, de hármat egy csapásra! A bokrot megnyesték, a kést elcsenték, az apát félreve­zették, s mindezt anya és fiacs­kája — együtt. Két praktikus alakítási lehe­tőséget mutatunk be rajzunkon. A mindkét esetben fekete szín­nel ábrázolt régi ruhákból — ilyenek és hasonlók csaknem minden női szekrényben akadnak — hogyan varázsolhatunk diva­tosat, újat — néhány ötlettel és kevés költséggel. Délutáni szövetruhánk alakítá­sánál első teendőnk, hogy a hosszabbított derekat felemeljük a derék vonaláig, és a régebben divatos hosszabb szoknyát íerö­viditjük — a földtől számított 40—45 cm-re. A hosszú ujjakat háromnegyedesre vágjuk le. Az így kapott anyagjeleslegból ké­szüljön a divatos, széles öv és a kissé dekoltált nyakkivágás köré a kerek pánt. Elütő rojto­zással díszítsük. 1959 legkedveltebb ruhadarab­ja: a kiskosztüm. Ilyet muta­tunk be rajzunkon, melyet régi kosztümből alakíthatunk át könnyűszerrel. Régi kosztümünk kabátját lerövidítjük csipőhosz­szússágúra, az ujjakat pedig csuklóig. A válltöméseket ki­vesszük, a mostani divat a kerek vállakat kedveli. A kabát hajtó­káját nyaknál összecsukjuk. Az alakítás során felmaradt anya­gokból és a rátett zsebekből ké­szül a gallér. A régi gombolások helyét, az ujjakat és a gallér szélét két ujjnyi elütő színű széles pánttal szegjük. Ez az esetleges kopásokat is eltünteti. A kosztümszoknyát lerövidítjük és szűk szoknyát szabunk belőle, hátul egy hajtással. Blúzzal, pu­lóverrel vagy anélkül is visel­hetjük, az alkalomnak és az idő­járásnak megfelelően. Jó tanácsok A tej nem savanyodik meg a melegben, ha forrásnál minden liter­** hez két deka cukrot keverünk. T eégett ételt az edény aljáról könnyű eltávolítani, ha egy kevés langyos vfzbe bőségesen konyhasót teszünk s ezzel faláztatjuk a lesült ételt. A ** só nem áll össze a sótartóban, ha az aljára rizsszemeket teszünk. A onnyadt zöldséget áztassunk ecetes vízben. Reggelre felfrissül. A vas zsírt tegyünk nagy edénybe. Ahány kiló a zsir, annyi liter vizet és annyi deka szódabikarbónát adjunk hozzá. Forraljuk fel, utána keverjük jól össze az egészet. Kihűlés utón a megfagyott zsírt leszedjük a vizről. A zsir most már nem lesz avas. ' log 'ott, ahol erre már kisebb koruk óta szoktatják, nevelik a gyerekeket. Nem lehet eleget hangsúlyozni, milyen fontos dolog, az egész kis kortól való rendre szoktatás. Az a szülő tudja ezt legjobban, aki a saját maga által ásott verembe esik bele: későn, a már félrene­velt gyermek fölött siránkozik — meny­nyire lusta és rendetlen. Pedig a legtöbb gyermeknél a veleszü­letett és természetes játékosság kihasz­nálásával érhetünk el kitűnő eredménye­ket. Jómagam mint két meglehetősen élénk és játékos természetű lányka édes­anyja, a portörlésből például sorsjátékot csinálok. Beletesszünk egy kalapba két cédulát és a kislányok sorsot húznak, me­lyik fog a lakószobában és melyik a gye­rekszobában port törölni. így már egészen mulatságos, sőt izgalmas a feladat, ami a gyerekek fantáziáját is kielégíti. Már pe­dig minden munkában van fantázia, csak meg kell azt keresni. Ne féltsük a nagyobbacska gyerekeket, ne kényeztessük őket. Csak javukra válik, talpraesett, életrevaló emberekké neveli őket a rendszeres munka. Megtanulják a szülők munkáját is becsülni, és köteles­ségtudásuk felnőtt korukban kamatostul megtérül majd. -go —

Next

/
Thumbnails
Contents