A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-05-17 / 20. szám

ŐlomszUrke fellegek gyülekeztek vasárnap reggel Dunaszerdahely, a II. Országos Spartakiád első járási bemutatójának színhelye felett. A rendezők aggódva kémlelték a felhőköpenybe burkolódzott eget, amely nem sok jóval biztatott. Ugyanezen a véleményen lehetett a stadion lelátóján elhelyezkedett újságírók népes csoportja is, amikor a melegítőbe öltözött gyakorlatozók főpróbáját szemlélte. S amikor nem sokkal később szemerkélni kezdett az esó, a mellettem üló prágai fotoriporter némi szemrehányással hangjában odaszólt kollégájához: — És te még azt mondtad, hozzak magammal tartalék filmtekercseket is ... Az aggodalmak azonban alaptalanoknak bizonyultak. Dél felé kikukucskált a felhők mögül a nap, és két óra után, mldön pattogó induló hangjaira a csaknem három és fél ezer színes tornaruhába öltözött gyakorlatozó bevonult a sportpálya Udezöld gyepére, már tékozlón szórta sugarait. Talán ő is együtt gyönyörködött a nézőtéren elhelyezkedett négy-ötezer főnyi közönséggel a látványos felvonulásban. Mesét általában felnőttek szoktak mondani gyerekeknek. Ám ezúttal forditva volt. A műsor első számaként fellépő háromszáz óvodás zenével aláfestett mesejátékot mutatott be — a felnőtteknek. S a „nagyok" egyáltalán nem haragudtak a szerepcseréért. Sűrűn felcsattant a taps, az elismerés csalhatatlan fokmérője. Sokat és lelkesen tapsolt ezen a délutánon a dunaszerdahelyi járás fiatalságának testnevelési ünnepségén a közönség. De vajon véka alá rejtették volna-e elragadtatásukat, amikor fehér ingben, piros nadrágban valósággal elözönlötte a pályát nyolcszáznyolcvan fiatalabb diák és a zene hangjaira bemutatta jól összehangolt, szép kivitelű gyakorlatát? Avagy a diáklányok piros labdával végrehajtott harmonikus bemutatója láttán? A gyakorlatozók rászolgáltak a nézők elismerésére, és azok nem Is fukarkodtak a tetszésnyilvánítással. S az oktatók, akik a pálya szélén árgus szemekkel figyelteti tanítványaikat, elégedettek voltak. Arcukra elégedett mosolyt varázsolt a gyakran felcsattanó taps. Hosszú hetek és hónapok fáradsága sikerré erett. Gyors egymásutánban peregnek a számok. A nézők egy pillanatra sem fogynak ki a látnivalóból ... Az egyes fellépések közötti szünetekben betétszámok kötik le a figyelmet. Hatalmas sikert aratott a dunaszerdahelyi művelődés házának táncegyüttese, amely magyar népdalokra táncszámokat mutatott be. De kijutott az elismerésből néphadseregünk akrobatikus tornászainak ls. És imikor a somorjai, nagymegyeri és szerdahelyi lányok léptek a pályára, hogy rövid- és hosszútáv-futásban mérjék össze erejüket, nem hiányzott a lelkes buzdítás sem. Nöl atlétikai verseny Dunaszerdahelyen, ugyan kinek jutott' volna eszébe ilyesmi, mondjuk úgy tizenöt évvel ezelőtt... Nagy várakozás előzte meg a Hadsereggel Együttműködő Szövetség csoportjának a fellépését. Ők voltak az egyedüliek, akik a spartakiád összes gyakorlatait bemutatták. A szuggesztív kísérőzene az első pillanattól megragadta a nézőket, és a négyszáz sportoló csaknem hibátlanul végrehajtott gyakorlatai mindvégig lebilincselték a nézőket. Mozdulataikkal nagyszerűen kifejezték mindazokat a honvédelmi elemeket, amelyekkel a szövetségben megismerkednek a fiatalok. Ifjú honvédőink meghódították Dunaszerdahelyet és Dunaszerdahely szívébe zárta valamennyiüket. Utánuk kék tornaruhába öltözött lányok karika-gyakorlata jelentett maradandó élményt, majd az első járási spartaklád záró részében a férfiak és a nők bemutatója méltó befejezése volt a várakozáson felül sikerült seregszemlének. A nézők az utolsó pillanatig a helyükön maradtak, és állandóan kattogtak a fotoriporterek fényképezőgépei ls. Az utolsó fellépés közepe táján egy idegesen futkározó fotósra lettem figyelmes. — Nincs valamelyiteknek egy felesleges filmtekercse? — kérdezősködött jobbra-balra. Mindenki tagadólag rázta a fejét. Közelebbről szemügyre vettem az Illetőt. A prágai fotoriporter volt. MURÁNYI JŐZSEF