A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-05-10 / 19. szám

Nézd egy percig a két rajzot, utána takard le az elsőt és próbáld emlékezetből befeketíteni azokat a virágokat, amelyeket az első ábrán látsz. Ha sikerül jó az emlékezöképességed. EGYETLEN SZ. MARSAK HÄROM TALÁLÓS KÉRDÉSE SZOVJETUNI© Üveggömbben vékonyka drót Könnyűszerrel meggyújthatod, Mi az? (QßgfluvwA) FIGYELEM ! ÖSSZERAK 0 Rajzold le háromszoros nagyságban a fenti figurát rajzlapra, vágd szét a vonalak mentén és ha ügyes vagy, a kapott darabokból készíthetsz egy négyzetet. Egy pár és testvérek vagyunk, Egymástól el nem szakadunk. Ebédkor asztal alatt ülünk, Éjjel az ágy lábánál őrködünk. (QdfD) Mindenki csak rúgja, dobja. Szerencse, hogy nincsen csontja. Sorsa azért oly átkozott, Mert felfuvalkodott. (vpwi-imtnj) A ló legelészett a réten, a szúnyog meg a közeli mocsárban egy bokor ágán üldögélt. A ló csipegette a füvet és lassan a bokorig ért. A szúnyog kifeszítette a mellét és rágyújtott a szúnyog-nótára. De a Tó rá se hederített, még csak a füle hegyét se mozdította meg. Megsértődött a szúnyog. — Hát te engem nem látsz, komám ? — Most már látlak — felelte a ló. A szúnyog minden oldalról jól végignézte a lovat: szemügyre vette sörényét, széles hátát, erős patáját és csodálkozva zümmögött: — Hát te csak jól megnőttél, koma. Ha jól látom még tőlem is nagyobb vagy. — Igazad van, egy cseppet nagyobb vagyok - hagyta rá a 16. — Akkor te erős is lehetsz, ugye? — Vontatom az ekét, jó nehéz, de nem panaszkodom. — Te a légytől se félsz? — Hogy félnék? Csak legyintek egyet a farkammal s már itt sincsenek. — Biztosan a bögöly sem terít le. — Hát a bögöllyel már több a bajom, azok végtelenül szemtelenek. A szúnyog újra kidüllesztette a mellét, szétvetette lábát akár valami nagyúr és ringatta magát. — Ugyan komám, mik azok a bögölyök a szúnyogokhoz képest. Ügy látszi knem igen ismered a fajtánkat. Hiába vagy nagy és erős, mi egy-kettőre legyőznénk. A 16 ránézett a szúnyogra, megcsóválta a farkát és így szólt: — Ne haragudj szúnyogocska, de semennyien nem győznétek le engem. — Leterítünk — sipította a szúnyog, hogy majd beleszakadt. — Dehogyis győztök — felelte szeliden a 16. Sokáig vitatkozott a szúnyog, végül is így Szólt a ló: — Ne csépeljük hiába a szót. Mérjük össze erőnket, hívd a seregedet. — Keljünk hát viadalra — egyezett bele a szúnyog. Magasra röppent és rázendített a szúnyog harci riadóra. Minden felől szúnyogok jöttek: a nylrfaligetből, a fenyőerdőből, a rétről, a mocsárból, a halastóból és az Ingoványból. A rét felett beborították az eget, akár egy sötét felhő. — Itt vagytok valamennyien? — kérdezte a ló. — Itt - felelte a vitatkozó szúnyog. — Ne vesztegesd az időt, add ki a parancsot — szólt a ló. A szúnyog meglengette szárnyát és szúnyoghangon, telitorokból kiáltotta: — Harcra fel szúnyog sereg! Előre az ellenségre! A szúnyogok felzúgtak, ellepték a kedves lovacskát és belédöfték hegyes fulánkjaikat. A lovacska erre lefeküdt a földre és forgolódni kezdett a fűben. Addig forgolódott, míg az egész szúnyogsereget el nem tiporta. Csak egyetlen szúnyog maradt életben, kiegyenesítette sérült szárnyát és a vitatkozó szúnyoghoz repült jelentésre: A harc így és így folyt le. Az ellenséget a földre terítettük. Ha legalább négy katonánk életben marad, akik megfogják a lábát, le is nyújtuk volna a bőrét, hogy teljes legyen a diadal. — Nagyszerű! Kitűnő! — lelkendezett a szúnyog és repült az erdőbe elhencegni a bogár-és féreg világnak: — Nézzétek micsoda hősök vagyunk. Leterítettük a lovat is. Nincs a világnak erősebb lénye, mint a szúnyog. Szűcs Béla fordítása Timimm A LÓ ÉS A SZÚNYOG (Észt mese) le tudod-e rajzolni a fenti figurát? Kétszer ugyanazon a vonalon nem szabad áthaladni.