A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-05-03 / 18. szám

Végletek Még ma is, amikor az emberi élet átlagos tartamát az orvosi tudománynak sikerült kb. 67 évre meghosszabbítania, csodálattal tekintünk a 90 — 100 esztendőt megélt embertársunkra. Ilyen idős emberek társaságában szinte úgy érezzük, hogy maga a történelem elevenedik meg előttünk Pedig ha ezt a nem mindennapi magas kort összehasonlítjuk a növényvilág véneinek korával, akkor még ez az emberi életben ritkaság számba menő 100 év is percekké zsugorodik. Történelmi visszapillantás. Ha viszszalapozunk a történelemben 2000 évvel, a népvándorlás kellős közepén találjuk magunkat. Lapozzunk még tovább! Kb. 3000 esztendővel ezelőtt vándoroltak be az ógörögök akkori hazájuk földjére, tehát abban az időben még nem létezett az azóta már romjaiban is csak itt-ott meglevő hatalmas ógörög kultúra. Négy-ötezer évvel ezelőtt élte virágkorát az óegyiptomi kultúra, ebben az időben voltak hatalmuk teljében az egyiptomi fáraók. Ekkor éltek a nagyhatalmú egyiptomi főpapok, akik a „világ örök uranak" címét viselték. Hová lettek ezek a letűnt kultúrák fáraók, főpapok? Ki beszélhetne, mint kortárs ezekről a ködös múltba vesző, rég letűnt időkről! Senki! Pedig a „kortársak" még élnek, csak sajnos nem tudnak beszélni. Az élet időbeli határai. Az egyik kortárs '— egy óriás sárkányfa — az említett ötezer év előtti korban már élt, és nem is számított fiatalnak, mert abban az időben kb. ezer éves volt. Ez a híres sárkányfa a Kanári szigetekhez tartozó Teneriffa sziget Orotava városában állott. A fa még a múlt század közepén is jó egészségnek örvendett, és hatalmas koronáját tavasztól őszig hófehér virágtenger borította. 1858-ban egy rettenetes vihar pusztította el ezt a jóformán az emberiség egész ismert történelmét túlélt aggastyánt. Ekkor derült csak ki, hogy a fa kb. hatezer éves volt. Hasonlóan magas kort megért fákat azonban másutt is találhatunk. Afrika szavannáinak jellegzetes fája a majomkenyárfa szintén ilyen magas kort ér el. élők viiágában Nem ritka közöttük az olyan példány, melynek átmérője a törzsnél a 8-12 m-t is eléri. A Szenegál folyó mellett egy nemrég kidöntött 10 m átmérőjű majomkenyéría évgyűrűinek a megszámlálásakor kitűnt, hogy a fa 5150 évet élt. - A mexikói Tule város temetőjében még ma is éi egy 32 m magas ciprusfa, törzsének kerülete 47 m, koronájának a kerülete 140 m, korát pedig 3500 évre becsülik. Erről a fáról ír emlékiratában Cortez Ferdinand, Mexikó véreskezű meghódítója, aki 1519-ben egész seregével ennek a fának az árnyékában táborozott. Az 1. számú képünkön ennek a fának a törzsrészletét láthatjuk, ahol a fantasztikus arányokról a a fa mellett álló két férfi méretei alapján győződhetünk meg. - Ugyancsak hosszú életűek az Amerikában élő mammutfenyők is. Sajnos az emberek már sokat kiirtottak közülük, de azért még jónéhány megmaradt. A 2. számú képünkön látható mammutfenyő magassága 90 m, kerülete 35 m, kora pedig legkevesebb négyezer év. A fa méreteit jól érzékelhetjük a tövében álló vadászkunyhó alapján. Az állatvilág matuzsálemei. Az állatok élettartama - habár némely állatfaj elég magas kort él meg — koránt sem olyan hosszú, mint a növényeké. Élettartamuk független az állat nagyságától, magasabb vagy alacsonyabb rendű voltától. Némely faj élettartama csupán néhány nap vagy óra (pl a tiszavirágé), mások viszont a háromszáz évet is megérik. A hathónapos dolgozőméh szinte ritkaság, mivel az átlagos életkora 2—4 hónap, viszont a 100 éves elefánt még a fiatalabbak közé tartozik, mivel életkora kb 200 év. Az alacsonyabb rendű állatok között is találunk magas kort megélő fajokat. A tengeri rózsák például 60-70, az édesvizi gyöngykagylók pedig 100 évig is élnek, viszont a ló csupán 40 — 45 évig él. A nyúl életkora kb. 10 év, de ugyanennyi ideig élhet a földgiliszta is. Az énekes madarak életkora általában 3 — 5 év, a közismert vetési varjú azonban kedvező körülmények között 80 — 90 évig is elélhet. Legmagasabb kort az óriásteknős, a csuka és a hattyú éri el, melyek mindegyike megélheti a 250 -300 évet. Az élet térbeli határai. Földünkön az élet a tengerszinttől lefelé és felfelé is kb. 10 km-re terjed. Az élet felfelé való terjeszkedésének a légnyomás csökkenése, a lélegzéshez szükséges oxigén hiánya és a hideg szab határt. A földben pedig a lefelé állandóan fokozódó meleg akadályozza az élet erjedését A világ legmagasabb hegycsúcsának, a 8884 m magas Mont Everestnek a megmászását számtalanszor kísérelték meg a múltban sikertelenül. Csakis a technika legfejlettebb vívmányainak felhasználásával sikerült embernek ide feljutnia. Ebben a magasságban a légnyomás csökkenése és az oxigén hiánya szívzavarokat, orr- és fülvérzést, sőt még vakságot is okozhat. Minden lépés előtt pihenésre van szükség. Sok élőlény azonban jói alkaimazKoQott az ilyen magasságban uralkodó viszonyokhoz. A kőszáli sas gyakran emelkedik fel 4—5 ezer m magasságba, kondorkeselyűvel pedig nemegyszer találkoztak a repülők 7 ezer méteren felül is. A baktériumok azonban még ennél is nagyobb magasságba jutottak el. Magas légköri léggömbökkél végzett kutatások során minden kétséget kizáróan megállapították, hogy még 22 km magasságban is lebegnek élő baktériumok. Élet a tenger mélyében. A napfény kb. 400 m mélységig hatol le a tengervízbe, tehát ez a határa a növényi életnek. Innen lefelé az állati élet létfeltételei is mostohábbá válnak. A víz hőmérséklete fokozatosan 0 C°-ig hűl le. a világosságot örök sötétség váltja fel, a táplálék is mind kevesebb, és végül az egyre növekvő iszonyú tengervíz nyomás az oka, hogy az állatvilág a mélység felé egyre gyérül. Nehogy azt higgyük azonban, hogy itt már megszűnik az élet. Még az óceánok fenekén, az örök sötétség honában, 600-800 atmoszféra nyomású víztömeg alatt is csodálatos, nyüzsgő élet van. Az itt élő állatok között megtalálhatjuk csaknem valamennyi vízi állatcsoport képviselőit, a rákokat, csigákat, kagylókat, halakat, melyek csodálatosan alkalmazkodtak az ottani különleges, mostoha életviszonyokhoz. Egy részük az örök sötétség következtében elveszítette látását, ennek pótlására testüknél is hosszabb tapogatóik fejlődtek, másoknak viszont — főképp a halaknak — még a finom műszerekkel is alig mérhető igen gyér fény felfogására alkalmas, hatalmasan kifejlődött távcsőszemük van. A mélytengeri állatok nagy részének különleges világítóberendezésük van. Egy részük vörös fényt bocsát ki, mások viszont kéket, zöldet vagy fehéret. Vannak olyanok, melyeknek az egész testük világít, némelyeknek pedig csak világító pontsor díszíti a testét. A 3. számú képen a 6 ezer m mélységben élő Echistoma halat láthatjuk, melynek oldalát kettős sorban elhelyezkedő, kéken világító pontsor díszíti. A lappangó élet. Az emberi és magasabbrendű állati élet csakis a — 50 és a + 50 C° közötti hőhatárok között képzelhető el. Az e fölötti vagy alatti hőmérséklet még rövid időre is alig elviselhető. A magasabbrendű növények általában még ekkora hőingadozást sem bírnak ki. A baktériumok azonban kitűnően elviselik még a legszélsőségesebb hőmérsékletet is. Nagy részük 70 — 100 C°-ra való hevítéskor elpusztul, vannak azonban olyanok is, melyek még ' 140 C°-on sem pusztulnak el. A gennykeltő baktérium — 190 C°-ra lehűtve még fél év múlva is életképes marad. Egyes baktériumok és penészgombák spórái még — 253 C°-os hőmérsékleten sem vesztik el csírázóképességüket. Némelyek még a nyomással szemben is igen ellenállók, ezek a szinte elképzelhetetlen 3000 atmoszférás nyomást is elviselik. Az állatok között a kerti csiga a legedzettebb. — 110 C°-ra lehűtve is életképes marad. Ezekben az élőlényekben a túl magas vagy túl alacsony hőmérsékleten, valamint más kedvezőtlen körülmények között az élet csak lappang, normális élettevékenységüket csak akkor folytatják tovább ha normális életkörülménvek közé kerülnek. FÜZFÖ1 PÁL 10