A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-04-26 / 17. szám

Komárom, 1955 Ismét százmilliók léptei döngenek a világ valamennyi városának utcáin, munkások sorakoznak a nagy májusi felvonuláshoz ... Hetven esztendeje immár, hogy 1889 júniusában a II. Internacionálé párizsi kongresszusán elhatározták: a proletariátus minden évben május elsején tüntetni fog a nyolcórás munkanapért. Most amikor ismét május elsejét ünnepeljük, nem feledkezhetünk meg azokról a tragikus eseményekről, amelyek a proletariátus e nagy ünnepét megelőzték. 1886 május elsején a chicagói munkásság tüntető felvonuláson követelte a nyolcórás munkaidőt. A rendőrség beavatkozott, bomba robbant — s négy munkásvezért halálra ítéltek... Ezeknek az eseményeknek az emlékére lett május elseje a nemzetközi proletár szolidaritás, s a szocialista országokban a felszabadult munka ünnepe. Moszkva, 1956 Peking, 1951 HOLLOS KORVIN LAJOS: fl/i r • / • A JrULfrUL Pattantsd ki piros szirmodat napok virága, te, zsendülj fel bimbós virradat, leheld szét illatod, szabad szép május elseje! Bíborruhás napkelte, lm ujjongva vár hadad, mely évek szenvedésein a börtön ablakrésein látta csak arcodat. Te napjaink közt szép sziget s világítótorony, mely útmutatva integet vas-színű köznapok felett vörös reflektoron. Te nagy tanú, ki jót tanult harcunk heroldjaként, benned jövőnk szól és a múlt, vágyunk, mi hajt s vérünk, mi hullt, hős május elsejénk. • Legyünk oly ifjak, mint te vagy, ifjúság hírnöke, oly villanók, oly boldogak, oly lángolók, oly harcosak, dolgozók ünnepe. S te légy öröktüz, szent tüzünk, szikrázó fáklya te, mit éveinkre feltűzünk jelként, s amelyre esküszünk, szép május elseje!