A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-04-19 / 16. szám

Beteljesedett Deáki... ! Innen indult el csodálatos útjára a szegény Szapucsek gyerek, hogy végül Magyarország hercegprímási székében kössön ki. Egykor, kevesek hasznára, megestek ilyen csodák. Annál nagyobbak esnek mostanában. » Józan paraszti fők diktálják itt az iramot, hadd legyen szocialista falu a falujuk. őszre ötszáz hektárt hoznak be a szövetkezetbe a gazdák. Magánkézen aztán nem marad már egy barázda sem. Márciusban a szövetkezet vette át a gépállomás traktoros-brigádját. Elz is jelent valamit. Nagy nekigyűrkőzést, ugrást a jövőbe. Ilyet csak szilárd gazdasági és pénzügyi alapokra épült szövetkezet tehet meg ... Elhaladok az utcán. Fölébem ágaskodik az Árpád-kori templom két tornya. Ott a sarkon túl egy ablakban plakát ötlik a szemembe. — Kisunokám — kiáltják a sárga alapra nyomtatott fekete betűk. Tegnap járt itt a Magyar Területi Színház együttese. Azt mondják, havonta kétszer is ellátogat a faluba. Ez is igehirdetés — mégpedig hatásos. A műkedvelő együttesek is gyakran fellépnek. Csaknem minden szombaton és vasárnap. így van ez rendjén. Tájékozódom itt is, ott is á hivatalos embereknél, aztán elindulok a brigádszállás felé. * * * Gyúrosi János, az agronómus bosszankodik. — Ez a nagy darab ember, a Tuska, itt csapja agyon a napot a javítóműhelyben. Vajícsek Pál, a traktoros brigád mechanikusa csitítja. — Mit tegyen ? A taggyűlés megszabta és határozatban szögezte le a tennivalóit. Elosztja a munkát, aztán itt cselleng -ennyi a kötelessége. — Jó, jö, de csak utána kellene nézni a traktorosoknak. Menjen ki ö is a határba. Másképp a munka minősége érzi meg. — Nézzenek utána a csoportvezetők! Ezt ls kimondta a taggyűlés. Tuska Pál csak jóindulatúan mosolyog. Mintha nem is érintené, amit az előbb mondtak. Teheti, mert tudja, mi a dolga, ö a brigád vezetője. Március elején a gépállomás emberestül, traktorostul átadta őt a deáki földmüvesszövetkezetnek. Mit tudja Gyúrosi, mitől fő a feje? Mai napig elsimítottak 409 hektárt. Műtrágyáztak, fejtrágyáztak, elkészítették a talajt annak rendje-módja szerint, egy hét múlva meg nekilátnak elvetni a cukorrépát és a heremagot. Csak azok a vetőgépek! Ha ő nem csellengene itt, bizony javitatlanul maradnak. Elindul az iroda felé, de én visszacitálom. — Tuska elvtá(s, nekem traktorost íglrt. Mosolyog. — Azt ám! A Kolozsit, de mirfdegy az. Nálunk nincs rossz traktoros. Ha úgy volna, lenne egy sereg megrongált gépünk, teljesítményünk meg semmi. Töffögő traktor fordul be a géppark udvarára. — Itt a Dora Laci. Csípje meg ezt. ö kíméli legjobban a gépet. Tavaly hétezer koronát takarított meg a javításokon. A motorzúgás elhalkul, végül elakad. Dora Laci leugrik a nyeregből. Nézegeti a gépet, fejét csóválja. — Mi a baj, Laci? v- kérdi a brigádvezető. " — Rossz az ékszíj. — Na, semmi, cseréld ki! A fiú nekilát. — Szerencséje van — fordul felém Tuska Pál. — Ha ez«a baj ném éri, akkor ő is vakulásig künn marad a mezőn. Kolozsit haza se lehetne keregetni. — Hát a többiek? — Hárman fuvarba mentek az építkező gazdákhoz. Egy Tapolcsányba heremagért. A többi már befejezte a munkát. A nap lenyugvóban van. Bágyadt, piros fénnyel hinti be a gépek fura csendéletét. A hold is felkapaszkodott az égre. Sápadtan, foltosán farkasszemet néz idősebb égi testvérével, Betérünk az irodába. Dora Laci már ott ül az asztalnál, s a napi teljesítménylista felett töri a fejét. Itt van Gyúrosi, az agronómus és Vajícsek Pál is, a mechanikus. Tuska észreveszi, hogy az ajtóval szemközti falat nézegetem. Bekeretezett okmány függ ott. A félhomályban nem tudom kisilabizálni szövegét. — A köztársaság elnöke tüntetett ki bennünket kiváló munkánkért — mondja büszkén. Vajícsek Pál megtoldja: — A gépállomás jutalomképpen egy rádióval ajándékozta meg a brigádot. Most, hogy átvett bennünket a szövetkezet, viszszavette, merthogy a brigád szétesett. — Pedig nem esett szét. Átmentünk úgy, ahogy voltunk. Még jó, hogy a kitün-Tuska Pál aláírja a napi teljesítménylistát Mi baja...? Az ékszíj szakadt el Befejeződött a mai nap is