A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-11 / 2. szám

A pártlevél nyomán Az eddigi visszhangok és a megindult vita arra vallanak, hogy a CSKP KB levele a nép életszínvonala emelésének kérdésében nagy megértésre talált a dolgozók körében. A különféle kérdések közül úgyszólván minden többgyermekes családot érint a családi pótlékok emelése. Most arról folyik nagyban a vita, hogy vajon a családi pótlékot a második vagy pedig csak a harmadik gyerektől kezdve emeljük. Eddig úgy látszik túlsúlyban van azoknak a száma, akik a családi pótlék emelését a harmadik gyereknél kívánnák megvalósítani, és a továbbiaknál ezt az összeget változatlanul, minden további emelés nélkül hagynák. Erre a célra évente 500 millió koronát fordítana az állam. Ha a harmadik gyermek után havi 240 koronára emelnék a pótlékot, akkor az a háromgyermekes családoknál évente 1200 korona bevételi többletet, az ötgvermekes családoknál már 1260 korona többletet jelentene. A többgyermekes családok a többi családdal szemben elötenytelen helyzetben vannak, mert náluk nagyobbak a létfentartásra eső költségek. Azonkívül csökken ilyenkor az anya foglalkoztatásának lehetősége is. További problémát jelent az alacsony járadékok emelése. Az eddigi tapasztalatok szerint a szociális gondoskodás és a betegbiztosítás átszervezése lényegében bevált. Viszont a legkomolyabb probléma az úgynevezett régi nyugdíjasok alacsony járadékainak a kérdése. A korlátolt pénzeszközökre való tekintettel valamennyi régi nyugdíjasnak nem tudták felemelni a járadékat. Addig is az állam a nemzeti bizottságok segítségével a kiegészítő gondoskodás eszközeiből egyszeri vagy ismétlődő pénzsegélyóket nyújt a kedvezőtlen szociális helyzetben levő nyugdíjasoknak. A párt és a kormány ezenkívül állandó járradékokat akar juttatni azoknak a nyugdíjasoknak, akiknek a volt tőkés kizsákmányolás következtében alacsony a nyugdíjjáradékuk. Sok esetben a munkaadó évekig nem jelentette be alkalmazottját a betegsegélyzőbe vagy nyugdíjintézetbe, úgyhogy ezt az időt a nyugdíjalapba be sem számították. Az ilyen és hasonló eseteket — a múlt bűneit - igyekszik jóvátenni a tervezett intézkedés. A nemzeti bizottságok mellett működő albizottságok döntenek esetről esetre ezekről a járadékokról. Ugyanúgy ők határoznak majd a volt vállalkozók, a volt rendszer vezető emberei és a büntetett előéletű személyek nyugdíjjárulékáról is. Ezek az egyének ugyanis a múltban semmit sem tettek a szocialista rendszer érdekében. A családi pótlék és az alacsony járadékok rendezése A szociális biztosításról szóló törvény olyan öregségi járadékot is bevezetett, amely a 60 éven felüli férfiakat és az 55 éven felüli nőket 20 éves szolgálat után illeti meg. ha tovább dolgoznak. E járadékok összege a teljes nyugdíj egyharmadát teszi ki. Sokan nem értették meg e járadék bevezetésének lényegét. Ez gazdasági ösztönzőnek készült, éspedig azért, hogy ne csökkenjen a dolgozók életszínvonala, amikor még a népgazdaságnak szüksége van rájuk. Mindenki, aki betöltötte 60. évét tekintet nélkül, hogy változtatta-e munkahelyét vagy nem, megkapja az egyharmados járadékot. A további ledolgozott minden egyes munkaévért 4 százalékkal emelkednek a nyugdíj igények. Államunk eddig már 300 milliót fizetett ki ilyen címen. Tudjuk, hogy állandóan növekedni fog az öregségi járadékra jogosult személyek száma. Népgazdasagunk érdekében meg kell hosszabbítani az idősebb és teljesítőképes dolgozóknak a termelésben való részvételét. Szükséges, hogy a vita befejezése után a járadékok problémája is rendezést nyerjen, s högy e vívmányainkkal ne történjenek visszaélések. Ez okbói fontos a sürgős megoldás. GREK IMRE A militarizmus ROSA LUXEMBURG Negyven évvel ezelőtt, 1919. január 15-én az első világháború okozói és a háború nyertesei által felbérelt állatias német zsoldosok agyonverték Rosa Luxemburgot, a közismert forradalmárt, a német és a nemzetközi munkásmozgalom nagyszerű harcosát. Rosa Luxemburg az akkori cári birodalomhoz tartozó egy lengyel kisvárosban született 1871. március 5-én. Gyermekkori élményeinek döntő szerepük volt abban, hogy egész életét az elnyomás elleni harc szolgálatába állította. Már kora ifjúságában tagja a „Proletariát" nevű illegális lengyel munkáskörnek, melynek leleplezése után a cári „Ochranka" elől kénytelen Svájcba menekülni, ahol a zürichi egyetemen közgazdaságtant tanul. A kilencvenes évektől kezdve Németországban él és elszánt harcot folytat a Kernst ein-féle revizionizmus ellen. Az első világháború kezdetén Rosa Luxemburg a sovinizmus tomboló orkánjában nem hódolt be a német imperializmusnak, hanem Kari Liebknechttel együtt tovább folytatta a küzdelmet a német nép megrontói ellen. A szociáldemokrata vezetők nyilvánvaló árulása után és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatására Kari Liebknechttel és a baloldal töbpi tagjával megalakította a Németországi Kommunista Pártot. Rosa Luxemburg — minden tévedése és elméleti hibája ellenére, amelyek bizonyos területeken komoly károkat okoztak a néelleni küzdelem két met munkásmozgalomnak — úgy vonult be a történelembe, mint az opportunizmus és a jobboldali szociáldemokrata árulás elleni harc legnagyobb alakja a nyugat -európai munkásmozgalomban, mint a német militarizmus és az imperialista háború elleni harc egyik zászlóvivője, mint a Németországi Kommunista Párt egyik megalapítója. És így — mint ahogy V. I. Lenin jellemezte — Rosa Luxemburg, minden tévedése ellenére, „a forradalom sasa" volt és marad. KARL LIEBKNECHT Rosa Luxemburggal együtt gyilkolták meg Karl Liebknechtet, a nemzetközi és a német munkásmozgalom élharcosainak, a Németországi Kommunista Párt megalapítóinak egyikét. Lipcsében született — 1871 augusztus 13-án. Apja a német szociáldemokrata párt vezető egyénisége volt. Karl Liebknecht már diákkorában dolgozott a szocialista ifjtísági mozgalomban. Közben jogot és a közgazdaságtant tanult a berlini egyetemen. 1902-ben a berlini proletariátus beválasztotta d városi tanácsba, később pedig a birodalmi gyűlés tagja lett. Mint képviselő minden alkalmat megragadott, hogy leleplezze a háborút előkészítő iparmágnásokat. Karl Liebknecht nagy figyelmet szentelt a pártszervezetek fokozódó tevékenységének; különösen fontosnak tartotta az internacionalizmus — mint a militarizmus elleni harc eszköze — megerősödését. Mindamellett hibázott abban, hogy nem nagy harcosa tudta megérteni az opportunistákkal és a centralistákkal való szakítás fontosságát, s hogy megóvja a párt és a munkásosztály egységét, 1914. augusztusában, meggyőző-' dése ellenére megszavazta a háborús intézkedéseket. Ezekért a hibáiért és tévedéseiért V. 1. Lenin részéről éles kritikában részesült, amely segített abban, hogy Liebknecht később helyes álláspontot foglaljon el. Hibáját csakhamar jóvátette, amikor 1919 május 1-én Rosa Luxemburggal és másokkal a Potsdamerplatzon rendezett tüntetés élére állt. Itt felhívta a tömeget a háború beszüntetésére és a reakciós császári kormány megdöntésére. Ezért a forradalmi tettéért letartóztatták és négy évi kényszermunkára ítélték. A forradalmi tömegek nyomására a kormány 1918 októberében kénytelen volt Liebknechtet szabadon engedni, aki azután részt vett a Németországi Kommunista Párt megalapításában.• A német imperialista burzsoázia szociáldemokrata segédlettel és a világreakció támogatásával elfojtotta a rlémet proletariátus forradalmát. Rosa Luxemburg és Karol Liebknecht mártírhalála messzire világító jel volt, melyet a német nép nem értett meg. s Az egész nemzet katasztrófája lett a következménye. Rosa Luxemburg és Karol Liebknecht gyilkosai ma új világháborút szítanak. A két nagy mártír örököseinek szent kötelessége, hogy az egység, a demokrácia és a béke útjára vezessék az egész német népet. —ti— 14 A militarizmus elleni küzdelem két nagy harcosa