A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-04-12 / 15. szám

N. SZ. HRUSCSOV J Hruscsov elvtárs irodalmi és művészeti kér- T désekre vonatkozó három beszédének rövidí- f tett szövegét 1957-ben a Kommunyiszt és f a PRAVDA folyóirat közölte. Ezek a beszédek ^ a SZKP Központi Bizottságában, az írók ér- A tekezletén, a művészek, a szobrászok, és a ze- : neszerzők fogadásán hangzottak el. Forrjon egybe az irodalom és a művészet a nép életével A kommunista párt Leninnek ahhoz az útmutatásához igazodva, hogy az irodalom és a művészet szervesen összefügg az egész népnek a kommunizmusért vívott harcával, mindig elsőrendű jelentőséget tulajdonított és tulajdonít ma is az írók, a művészek, a szobrászok, a zeneszerzők, az összes szovjet kulturális személyiségek tevékenységének, a sok nemzetiségű szovjet szocialista kultúránk felvirágoztatásának. I. A szovjet irodalom és művészet a nép életével, a népnek a kommunizmusért vívott harcával való kapcsolatából meríti erejét. Az irodalom és művészet fejlesztésének kérdéseit nem szabad elkülönítve vizsgálni az ország további gazdasági és kulturális felemelésével összefüggő feladatokról, amelyek megoldásán dolgozik most a Kommunista Párt és a szovjet nép, harcolva a kommunista társadalom felépítéséért. A szellemi kultúra fejlődésének alapja: az anyagi kultúra fejlődése Országunk munkásai és parasztjai 1917 októberében a bolsevik pártot és Lenint követve, azért mentek harcba a feudáliskapitalista rend megdöntéséért, hogy kivívják szabadságukat és új, jobb életet építsenek. És miben jut kifejezésre ez a jobb élet? Abban, hogy az ember szabad állampolgár, maga dönt sorsáról, nem a kizsákmányolók javára, hanem a maga javára dolgozik és bőségesen meg van mindene, ami a kulturális és biztos élethez szükséges. A kommunista párt legelső kötelességének tartja, hogy állandóan gondoskodjék a dolgozók jólétének szakadatlan növeléséről. Nem vonlnánk kommunisták, Lenin tanítványai és követői, ha megijednénk azoktól a nehézségektől, amelyek a nép jólétéért vívott harc közben merülnek fel. Mi számot vetünk azzal, hogy nagy és bonyolult feladat előtt állunk. De a kommunista párt, a szovjet nép meg fog birkózni ezzel a feladattal. Ez a szilárd meggyőződésünk a szocialista mezőgazdaság rendelkezésére álló reális lehetőségek pontos felmérésén, az élenjáró kolhozok tapasztalatainak számbavételén alapul. Az egész nép helyesli és támogatja a párt által kitűzött feladatot. Országszerte hatalmas erővel bontakoznak ki a dolgozók kezdeményezései. Az anyagi kultúra fejlődése alapja a szellemi kultúra fejlődésének. Az anyagi kultúra alacsony színvonala esetében nem virágozhat az egész társadalom szellemi kultúrája. Ez a két tényező kölcsönösen összefügg. Következetesen érvényesíteni kell a lenini nemzetiségi politikát A Szovjetunió 15 egyenjogú testvéri szövetséges köztársaságot önkéntes alapon egyesítő sok nemzetiségű szocialista állam. Ezek a korábban elnyomott népek a szocialista fejlődés útján haladva és állandó önállóságot nyerve, korlátlan lehetőségekhez jutottak gazdaságuk és kultúrájuk fejlesztésében, rövid idő alatt óriási ugrást tettek előre. Nyíltan meg kell mondanunk, hogy még nem mutattuk meg amúgy igazában azokat a nagy történelmi átalakulásokat, amelyek a szovjet hatalom idején mentek végbe köztársaságaink népeinek életében. Irodalmi és művészeti dolgozóink e tekintetben is sokkal adósak maradtak népünknek. Azt tanácsolnám az irodalmároknak és a művészeknek, hogy alaposabban nézzék meg országunk valamennyi nemzetiségének életét, jobban mélyedjenek el benne. Akkor majd ezernyi élő példa fogja szemléltetni előttünk, mennyire megváltozott az emberek sorsa. Az utóbbi években többször jártam Kazahsztánban, Üzbegisztánban és Tádzsikisztánban és voltam Kirgiziában, valamint a balti köztársaságokban — Litvániában, Lettországban és Észtországban — is. Mindegyik szövetséges köztársaság óriási sikereket ért el a gazdasági és kulturális építés terén. Mindegyik szövetséges köztársaságban nagyszámban nőttek fel szakképzett káderek. Kápráztató a gazdasági és kulturális felvirágzás a mi szovjet köztársaságinkban! A kommunista párt vezetésével, a kommunizmusért vívott történelmi harcban, nagyszerű emberek formálódtak és nőttek fel a szovjet társadalom viszonyai között! Velük találkozva és beszélgetve, csak fájlalhatjuk és sajnálhatjuk, hogy oly ritkán sikerült íróinknak s művészeinknek méltóképpen megörökíteni műveikben embereink művészi mását, oly ritkán sikerül nekik megmutatni, hogy ezek a szocializmus korában született és nevelkedett új emberek, kik az emberiség szabadságáért és boldogságáért harcolnak, a kommunista erkölcs adta magasrendű lelki tulajdonságokat és jellemvonásokat testesítik meg. Ha az írók és művészek megerősítik kapcsolatukat a nép mindennapi életével és munkájával, könnyebb lesz leküzdeniök a szovjet emberekről alkotott elavult képzeteiket, könnyebb lesz megismerniük embereink lelkét, jellemét, gondolatait, és vágyait s megteremteniük elbeszéléseikben, regényeikben, költeményeikben, drámáikban, film-, zenemüveikben, festményeikben, kortársaink valósághűén, tisztán megformált alakját. II. Az elmélet és gyakorlat kapcsolatának marxista értelmezése A „tiszta elmélet" egyes hívei holmi szűklátókörű prakticizmusának próbálják beállítani pártunk tevékenységét, pártunk intézkedéseit. Az írók között is akadnak egyesek, akik osztják az iiyen nézeteket. Az efféle eltévelyedéseket nem hagyhatjuk válasz nélkül. Nos, vizsgáljuk meg, hogyan kell értelmezni marxista szemszögből az elmélet és gyakorlat kapcsolatát. Egyetlen marxista-leninistának sem jut eszébe, hogy lebecsülje a forradalmi elmélet jelentőségét. Mint Lenin mondotta, forradalmi elmélet nélkül forradalmi gyakorlat sincs. A marxizmus-leninizmus elmélete a munkásosztály létérdekeit, a dolgozók létérdekeit fejezik ki. Ez az elmélet nem dogma, hanem vezérfonal a gyakorlati forradalmi tevékenységhez, A történelmi fejlődés mindegyik új szakaszában a társadalom szükségleteiből adódó sajátos feladatokat vet fel az élet. Az elmélet alkotó alkalmazása, a marxista-leninista tudomány előrehaladása és hozzáértő fejlesztése abban áll, hogy az élö tapasztalat tudományos általánosítása alapján helyesen értelmezzük a társadalmi fejlődés megérett új feladatait és megjelöljük ezek gyakoriati megoldásának módjait. A kommunista pártnak az utóbbi években a párt- és államépítés, s úgyszintén a gazdasági élet fellendítése és az életszínvonal emelése terén foganatosított intézkedései annak tanújelei, hogy pártunk egész tevékenysége az elmélet és a gyakorlat elválaszthatatlan egységén alapul. Ez az amit nem értenek meg azok az élettől elszakadt emberek, akik a marxistaleninista tudomány prédikátorainak és magyarázóinak szerepében tetszelegnek, de valójában szakítottak a leninizmussal és a párt és a nép létérdekei ellen irányuló szakadás, frakciós tevékenység útjára tévedtek. Ismerem az ilyen embereket, akik teoretikusnak tüntetik fel magukat, de lényegében egész elméleti „bölcsességük" csak annyiból áll, hogy unos-untalan bűvészmutatványokat végeznek marxizmus-leninizmus klasszikusainak írásaiból kiragadott idézetekkel. Ezek az elméleti tógában tetszelgő gyásztudósok nem képesek megérteni azt a fontos marxista igazságot, hogy az embereknek elsősorban enniök és inniok kell, lakásra van szükségük és öltözködniük kell, mielőtt politikával, tudománnyal és művészettel foglalkozhatnának. Ezek a talmudisták és betúrágók elfelejtik: a nép éppen azért ragadta magához a hatalmat, hogy minél gyorsabban fejlessze a termelőerőket, megsokszorozza a társadalom javait, növelje jóléiét és jobb életkörülményeket teremtsen. Ha Marx, Engels és Lenin feltámadna, kinevetné az idézetekkel dobálózó betúrágőkat, akik a mai társadalom életének tanulmányozása, az elmélet alkotó fejlesztése helyett még arra is idézetet keresnek a klasszikusok műveiben, hogy a kerület gépállomásával mi legyen az eljárás. Nevetséges dolog mondjuk arra vonatkozóan keresni útmutatást Marxnál vagy Engelsnél, mi legyen a kolhoztagok egyéni gazdaságaira kivetett termény-beszolgáltatással. Mi, kommunisták, akik az aktív forradalmi cselekvés emberei vagyunk, abban látjuk feladatunkat, hogy megváltoztassuk a világot, felépítsük a kommunista társadalmat. Elméletünk abból meríti erejét, hogy szoros kapcsolatban van az élettel, milliók alkotó tapasztalatait foglalja össze s a világ lakosságának túlnyomó többségét alkotó dolgozók létérdekeit pártolja. A marxista-leninista elmélet abból meríti erejét, hogy lényegénél fogva forradalmi, nem túri a pangást, a konzervativizmust, a maradiságot, megvilágítja a kommunista jövő útját, előre vezeti a népeket e cél 15