A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-04-12 / 15. szám

OCedoeS. 3Cultú vtár J a k, 3Ced&el /jfotiír sak f A béketábor fölénye Mint ismeretes, a jelenlegi nemzetközi helyzetnek az a jellegzetes vonása, hogy két, egymással szemben ellentétes társadalmi és gazdasági rendszer, vagyis szocialista és kapitalista rendszer létezik. E két különböző társadalmi rendszerű államcsoportosulás a külpolitikában is egymással ellentétes irányzatokat követ. A Szovjetunió által vezetett szocialista világrendszer a szocialista és a kapitalista országok békés együttélésére, gazdasági versenyének fejlesztésére, a nemzetközi feszültség enyhítésére, az államok között felmerülő kérdések békés úton való megoldására törekszik. Ezzel szemben az amerikai imperialisták által vezetett kapitalista országok külpolitikája a nemzetközi feszültség fenntartására, a hidegháború táplálására, vagyis arra irányul, hogy a megfelelő pillanatban véres háborút robbantsanak ki. S bár az imperialisták a dolgozó tömegek félrevezetése céljából békés szólamokat hangoztatnak — mégis az események egész sora azt bizonyítja, hogy az imperialista háborús kalandorok az emberiség békés életének felforgatói, legveszélyesebb ellenségei. Ezt igazolja az atom- és hidrogénbomba kísérleti robbantások beszüntetésével, az őrült fegyverkezési hajsza korlátozásával, a közép-európai atommentes övezet megteremtésével és az egységc-s, békeszerető, demokratikus Németország létrehozásával kapcsolatos merev, elutasító magatartásuk és nem utolsósorban azok az agresszív katonai tömbök, amelyeket a szocialista országok népeinek megfélemlítése céljából összetákoltak. Az imperialista államok uralkodó körei azt állítják, hogy ezekkel az intézkedésekkel a kommunista agressziónak akarják az útját állni. De vajon hol van az általuk koholt kommunista agresszió, melyik az a szocialista ország, amelyik beavatkozik más országok belügyeibe? Ilyen szocialista ország nincs! A szocialista országok népeinek nem érdekük a háború, mert tudják, hogy a mainál Is boldogabb élethez nem a fegyverek ropogása, bombák robbanása, falvak és városok romhalmaza, hanem a békés építő munka vezet. De azt, hogy az imperialista országok uralkodó köreit nem békés célok vezetik, az elmondottakon kívül alátámasztják azok a katonai hadmozdulatok is, amelyeket az imperialisták a háborús konfliktus kirobbantása céljából a közelmúltban végrehajtottak. Mint ismeretes az 1958-as év elsősorban is az Amerikai Egyesült Államokra, Anglia és Nyugat-Németország gazdaságára a gazdasági válság árnyékát vetette, melyből mint mindig, úgy ezúttal is, háborús kalandokban kerestek kiutat. E célból ürügyül használták fel az iraki forradalmat. Az amerikai és az angol imperialisták magukat a Közép-Kelet békéje védelmezőiként beállítva — megszállták Libanont és Jordániát. Az imperialisták agressziója azonban félresikerült, mert a világ közvéleménye — a szovjet békeoffenzíva eredményeképpen — rákényszerítette Eisenhowert és Macmillant csapataik visszavonására. Ez a takarodó igen súlyos csorbát ejtett főleg az Amerikai Egyesült Államok uralkodó köreinek tekintélyén, s ezért a hidegháború amerikai prédikátorai, Eisenhower és Dulles a tekintélyükön esett csorbát a távol-keleti agresszióval igyekeztek kiköszörülni. Mint ismeretes, az amerikai 7. flotta egységei védelmükbe vették Tajvan szigetét — támogatták a Csang Kai-sek bandák Népi Kína ellenes provokációit és így valóban sikerült igen súlyos és veszedelmes konfliktust előidézniük. Csupán a Népi Kína és a Szovjetunió kormányának bölcsességén, szilárdságán és józanságán múlott, hogy a Csang Kai-sek-klikk mitt nem robbant ki az amerikai tábornokok „lokális kisháborúja", amely kétségkívül egy új világháború előidézője lett volna. Az 1958-as évben a tőkés rendszer bástyájának falán több rés támadt A sokáig szunnyadó Afrika, a fekete világrész is megmozdult, s egyre-másra alakultak meg az új, független néger államok, leválván a francia gyarmatbirodalom törzséről. Az imperialisták nem mondanak le szívesen a számukra búsás jövedelmet biztosító kizsákmányolási lehetőségekről. Belső ellentétek szitásával, mint például ez megtörtént Irakban és több más országban — és fegyveres beavatkozással akarják megtörni a gyarmati és a gyarmati sorsból felszabadult nemzetek függetlenségi harcát. Terveiket és számításukat azonban keresztül húzza ezeknek a népeknek a Szovjetunió és a többi szocialista országok által támogatott szabadságvágya és harca, mint az történt Irakban, Indonéziában és egyebütt. A francia imperializmus katonái nem tudják elfojtani az algériai nép hősi szabadságharcát és ez a harc, vagyis az elnyomott népek nemzeti felszabadító harca, mint azt a kameruni, belga-kongói és nyasza-földi forrongások is bizonyítják - állandóan fokozódik. A tartós világbéke megőrzése szempontjából a legfontosabb és legidőszerűbb probléma a német kérdés megoldása. A Szovjetunió, mint minden olyan kérdésnél, ami a béke ügyét szolgálja — így a német kérdés megoldásával kapcsolatban is kezdeményezően lépett fel. Javaslatot tett Nyugat-Berlin megszállásának megszüntetésére, vagyis Nyugat-Berlin szabad várossá való nyilvánítására és a német békeszerződés megkötésére. A Szovjetunió javaslatait az egyszerű német emberek, mind Nyugaton, mind Keleten, örömmel fogadták. örömmel fogadtuk mi is. Ugyanis számunkra, Csehszlovákia dolgozói számára nem lehet közömbös az a háborús készülődés, amely közvetlen szomszédságunkban, Nyugat-Németországban folyik. Nem nézhetjük ölhetett kézzel azt, hogy az amerikai imperialisták a német fasizmus fejlesztésére, Nyugat-Európa fasizálására törekedjenek, amit szemléltetően bizonyít az a tény, hogy az Északatlanti Tömb katonai alakulatai élére hitlerista, fasiszta tábornokokat állítanak és hogy atomfegyverekkel szerelik fel azt a nyugatnémet hadsereget, mely az Adenauer-klikk 2 .^SiCsemadok VIT. országos közgyűlése abban az időben ült össze, amikor Csehszlovákia dolgozó népe valóra váltja hazánk szocialista építése befejezésének történelmi felada tát kitűző XI. pártkongresszus határozatait. Két év után ismét összejöttünk, hogy értékeljük kultúregyesületünk munkájának eredményeit, hogy okulásul feltárjuk hibáinkat és fogyatékosságainkat, valamint meghatározzuk feladatainkat. Mielőtt kultúregyesületünk eredményeinek értékelését és a jövőbeni feladatainak elemzését megkezdenénk — nézzünk kicsit széjjel a nemzetközi küdőtéren és értékeljük, hogy milyen eredményeket hozott a Szovjetunió által vezetett szocialista világrendszernek és a megalakulása 10. évfordulóját ünneplő világbéke mozgalomnak a tartós béke biztosításáért folyó közös harca.