A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-04-05 / 14. szám

Az épülő Ghana sároltak meg, azóta az Aranypart, birtok volt. A második világháború után ezen a gyarmaton is megalakult a felszabadító mozgalom. Tíz év kellett hozzá, míg a lakosság végül is 1957 márciusában kivívta függetlenségét. Ghana felszabadulása óta kerek két esztendő telt el. Nem nagy idő ez, mégis jelentősek az eredmények, melyeket a szabad Ghana elért. Milyen az ország arculata napjainkban. Első pillantásra ez alatt a két év alatt nem sok változást látunk. Kumasi környékén most is hatalmas kakaóültetvények terülnek el, a Volta folyó völgye ugyanolyan festői, csak éppen az idegenvezető büszkén kijelenti, hogy itt áll majd egyszer a hatalmas duzzasztógát, amely Ghana ipari fejlődésének bázisa lesz. A fővárosban, Akkrában elsősorban is a Ghanai Bank, néhány áruház és egy űj hotel hipermodern épülete tűnik az idegen szemébe, ezek akármelyik európai városnak is díszére válnának. Térjünk be azonban a mellékutcába, hogy lássuk, miként élnek az egyszerű emberek. Hullámbádoggal fedett fakunyhókban él a fekete lakosság legnagyobb része. Igen szűkös viszonyokat találunk a gyarmatosítók hagyatékaként, de a nagy tisztaságot is észre kell vennie az idegennek. A; legeldugottabb utcácskákban is meglepő a tisztaság. Ugyanez tapasztalható a piacon is. Árulnak itt mindent gablonci bizsutériától kezdve a legkülönfélébb textilárun keresztül a zöldségig és gyümölcsig. Feltűnők a piacon a ghanai nők, akik szeretnek igen tarkán öltözködni. A város lakosságának legnagyobb részét a kikötői munkások teszik ki, ezért nem lesz érdektelen közelebbről megnézni, hogy dolgoznak. A parttól meglehetősen távol horgonyzó nagy tengeri hajókról kis csónakokon szállítják partra az árut. Amint a csónak nekiütközik a homokpadnak, teherhordók szaladnak be a vízbe, és kezdődik a kirakodás. Cukrosládákat, lisztes, rizses, burgonyás zsákokat és mindenféle más áruval telt ládákat cipelnek a vállukon vagy a fejükön partra a teherhordók. A ghanai partvidék lakossága legnagyobb részt halászatból él. — Képünkön: halászat kerítóhálóval Labadi falucskában AKKra nemregen meg csupán egy nagy falu volt. Csak az utolsó években épült sok modern kereskedelmi és kózigazdasági épülete Utcai csemegekereskedö a Volta folyó vidékéről Ghana, melyet függetlensége kivívásáig Aranypartnak hívtak, 1957-ig brit gyarmat volt. Természeti kincseit (bauxit, arany, gyémánt, mangán, wolfram) az angolok használták ki, s hatalmas kakaótermése — ebben első az egész világon — szintén Angliába vándorolt. Az országban nem maradt semmi. Lakói, akiknek számát mintegy 4 millióra becsülik, nehéz körülmények között dolgoztak a kakaóültetvényeken, az őserdőkben és a bányákban. A lakosságnak csak 7 százaléka tanult meg írni-olvasni. A gyarmatosítók jobban szerették az írástudatlan négert, az olcsó munkaerőt. Nem volt ez más, mint modern rabszolgaság. E téren az angoloknak megvoltak a maguk hagyományai.'.. A területet portugál hajósok fedezték fel a XIV. században. A XVII. században angol kalmárok is szívesen ellátogattak ide - olcsó rabszolgákért. Az angolok 1821-ben dán, 1871-ben holland területeket vá-