A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-04-05 / 14. szám

Feri rövidre fogta az ebédidőt, bár Takács Teri mindent elkövetett, hogy jól érezze magát A tészta még párolgott, most szedték ki a sütöböi. de párolgott Erzsi is, Teri nővéfe, a jóakarattól és szívélyességtől. Az ebéd alatt Teri beszámolt arról hogy mit végzett az asszonyok között. Kint járt a kertészetben. Beszélt Plavkanéval. a bábaasszonnyal, Liskánéval. akik megígérték, hogy minden erejükkei támogatni fogják az olvasókör létesítését. Teri még több asszonnyal és lánnyá! is beszélt, akik szavukat adták, hogy ott lesznek az űj kultúrteremben az ágitkettősök gyűlésén. Egyszerre keltek fel az asztaltól. Gyula gyorsan a biciklijére ült és eliramodott munkahelyére Erzsi egykori kesztyűs kezével nekifogott az ebédutáni mosogatáshoz. Teri kapát fogott. Feri pedig elindult, hogy felkeresse a Csemadok és a Csehszlovák Szovjet Barátság Szövetségének elnökét, hogy megbeszélje velük a rendezés részleteit. Feri lekanyarodott az útról és egy mellékösvényén újra kijutott a Fucsik utca végére, ahol a szövetkezet keitészete volt. Elnézte a virágzó növényeket és a Vakág békés folyását a forró napsugarak arany özönében, megérezte, hogy most itt a határban minden mozdulat a hazát a békét szolyálja, és megértette azt is, hogy elszántan és kíméletlenül harcolni kell minden olyan szándék ellen, amely ezt a békés tájat a tűz, a háborús uszítók martalékává akarja tenni. Mindez villanásszerűen cikázott át az agyán. Szivét a felszabadult falu bizakodással, reménnyel, hittel töltötte el. Gosztényiné, a Csemadok elnök felesége nem valami barátságosan fogadta. Inkább azt lehetne mondani, közönyösen. Nem kínálta meg székkel, állni hagyta és azt mondta, hogy férje pár percre a szomszédba ment, de mindjárt visszajön. Gosztényiné barna haját kendő takarta és két keze tele volt munkával. E rövid idő alatt, amíg Gosztényinéra várt. az asszony szótlanul dolgozott. A csirkéknek vágta a zöld . levelet, amit darával kevert össze, aztán a fazekakat rakta helyére, mert éppen a nyári konyhába hurcolkodott. Mindezt némán és komoran végezte, gyors mozdulatokkal, pillanatnyi pihenés nélkül, mintha dolga nagyon sürgős lenne. De volt is ebben a kis négyszögű udvarban mindenféle jószág. A csirkék, kacsák és aprólibák csipogó, gágogó kórusába beleszólt a malacok és az anyasertés elégedett röfögése meg a tehén bőgése. Az aprójószágot számolgatta most Feri, éppen ötvenhatnál tartott, amikor megérkezett Gosztényi, a gazda. Amikor meghallotta, hogy Feri mi járatban van, készségesnek és szolgálatkésznek mutatkozott. Ülőhellyel kínálta ... Abban a pillanatban, az asszony már törölgette is a széket és mentegetődzött, hogy ez eddig nem jutott eszébe... de mint látja, teli a két keze munkával. Feri mosolygott, tudta, hogy ez az aszszony mindig talál magának munkát reggeltől késő estig. Biztos, hogy a vasárnapot sem tölti lustálkodással. Az állatokkal teli udvar azonban azt is bizonyította, hogy nem bízik senkiben, bizalmatlanul tekint mindarra, ami portája kerítésén túl lejátszódik. Feri megsajnálja az asszonyt. Feri Gosztényihoz fordult, szántszándékkal hangosan szólt hozzá, hogy az asszony is hallja: SZABÓ BÉLA' A CSEMADOK hétköznapjai — Ebből a könyvből minden asszony és lány rengeteget tanulhat. Aki elolvassa, az megérti, hogy mit jelent a közös munka, mit jelent a szövetkezet. — Nekünk ilyesmire nincs időnk — szólt az asszony ridegen és visszaulasitóan. — Láthatja, hogy reggeltől estig teje van a kezünk munkával, ha teljesíteni akarjuk a beadást. Nem is értem, minek vallatta az uram a Csemadok elnökséget, minek az neki'! Feri arca bíborvörös lett a haragtól és felháborodástól, de türtőztette mugat és csak ennyit mondott: — Ha tudná asszonyom, hogy mit jelent a magyar szocialista kultúra gondozása, akkor nem beszélne így. Az asszony makacsul és elkeseredetten hallgatott. — Menjünk, — vágott bele Gosztényi hangja a kínos csendbe. Olyan voit ez a szó, mint dühös ostorpattogás. Egy gyerek rohant be ekkor, egyenesen anyja szoknyájába csimpaszkodott. — Éhes vagyok, — kiáltotta türelmetlenül. Anyja ingerülten félretolta. — Az imént ettél, te! — Most meg a saját gyermekedet tolod el magadtói. — Akárcsak a Csemadokot, — toldotta meg Feri. Feri ezt csendesen mondta, szinte önmagának és azonnyomban, amikor kimondta, meg is bánta ... Az volt az álláspontja, hogy magánbeszélgetéseknél sehol sem élezi ki a dolgokat. Tudta, hogy vigyáznia kell minden szavára, végeredményben magyar dolgozók pártsajtóját képviseli, tehát semmi körülmények között nem szabad megbántania azokat, akik rödesen tagjai lesznek a szövetkezetnek. — Maga dühös rám, fiatalember. — Nem tagadom, dühös vagyok. Felháborít. hogy magyar asszony létére így nyilatkozik a Csemadokról. De megmondom, akkor is felháborítana, ha szlovák asszony mondaná... Egymással szemben álltak most. Nyíltan, szemrebbenés nélkül néztek egymás szemébe. A gyerek elfelejtett bőgni, arcvonásai kisimultak és ámulva, kíváncsian nézte anyját és az idegent, akinek felindultságában is vidáman csillogott a szeme. A szikár Gosztényi mogorva arcára is mosolyt csalt a készülő párbaj. — Hát jó — szólt elszántan az asszony, ha maga olyan nyíltan beszél velem akkor én is nyiltan beszélek. Hát először nekem ne mondja senki, hogy a Csemadok kultúregyesület, mert ha így volna, akkor a Csemadoknak az lenne a feladata, hogy szórakoztassa az embereket színdarabokkal, meg versekkel... — Hát nem azt csinálja a Csemadok? — Csinálja ... csinálja ... de nem szórakoztat ... Maga talán azt hiszi, hogy nekem szórakozást jelent végignézni a „Mélyszántást" vagy . . . vagy végighallgatni azokat a csasztuskákat, amelyek a kutákokról zengenek? Hát nagyon téved, mert engem a szövetkezet nem érdekel. — Szóval, maga szerint a Csemadok, amelynek tagjai nagyrészt szövetkezeti tagok, adjon elő olyan színműveket amelyek elcsavarják a nép fejét. Játsszanak ostobaságokat, amelyekben a kulák fiú elveszi a szegény lányt, holott maga is jól tudja, hogy ez hazugság, hogy elkeni, meghamisítja a valóságot. — Hát ha \ 'Jóságról van szó, megmondom én a valóságot is. Férjemet csak azért állították a Csemadok élére, mert be akarjak csalni a szövetkezetbe. — Ha így v Jna, ahogy -maga állítja, akkor sem látnék abban semmi kivetnivalót. Inkább büszke lehetne rá. A község zöme, többsége összeáll, színdarabokat játszik, éneket, dalol csak azért, hogy magukat becsalják a szövetkezetbe. A maga helyében én még rá is beszélném az urát. hogy menjen, lépjen be. — Persze, vigye magával a tehenet, meg a hízót is. — Ha csak egy tehene van, nem hiszem, hogy be kell vinnie. — És ha kettő van? Miért kell nekem az egyiket beadni ? ... Mikor a többi nincstelen legfeljebb bolhát vitt tehén heiyett a szövetkezetbe. — Szóval ez fáj magának? Az fáj, hogy a nincsteleneknek is van már a szövetkezetben tehenük és földjük? Ügy tudom, hogy az itteni szövetkezetben egy-egy tagra három hektár föld megművelése esik. Hát ez fáj magának, két tehén nélkül nem is bírná ki? Az úrinöknek egy zongora is elegendő volt, de magának kettő kellene . .. Gosztényiné a férjével egyszerre kezdett nevetni. Kiderült, hogy nem csak két tehenük van. hanem gyönyörű pár lovuk is és azt is be kell adni. Ferit azonban a lovak sem hozták zavarba. Az.t mondta az asszonynak, hogy vajon tényleg drágább-e neki a ló. mint a férje egészsége. Mert hiszen köztudomású a faluban, hogy Gosztényinak gyomorfekélye van, márpedig, akinek lóval keli megművelnie nyolc hektár földet, annak bizony ez nem válik egészségére. Viszont az is köztudomású, hogy a szövetkezetben tekintettel vannak a tagok egészségi állapotára és ebben az esetben könnyebb munkára osztják be. Vidám, barátságos légkör alakult ki közöttük. Gosztényiné most már nemcsak hellyel, hanem szalonnával és befőttel is kínálta. De Feri, aki végre mégis helyet foglalt és az ételt udvariasan visszautasította, megmagyarázta az asszonynak, hogy a beadott állatok árát a szövetkezet utolsó fillérig megtéríti. Az asszony leült és elmerülten hallgatott. Két munkáskeze .ernyedtén pihent ölében, tenyerével fölfelé. Olyan volt ez a két kérges tenyér, mint két üres edény. Feri mbst jónak látta, hogy a kisfiúhoz forduljon. Megkérdezte, jár-e már iskolába és hogy hívják? Kiderült, hogy ősszel kerül iskolába, mint Tóth Nagy Maris fia. Egyébként őt" is Ferinek hívják. Megsimogatta a kisfiú barna fejét. Az asszony hallgatott. Féri menni készült a Szovjet Barátok elnökéhez. Gosztényi ajánlkozott, hogy elkíséri. — Nincs innen messze, — mondotta — most épít új házat, bizonyára ott lesz. Feri elbúcsúzott. Az asszonyt arra kérte, hogy okvetlen jöjjön el az irodalmi vitaestre. Az asszony mosolyogva a kapuig kísérte. Feri a kapuból visszafordult s cinkos mosollyal annyit mondott: — Ami a szövetkezetet illeti, nem kell azonnal belépnie. Van ideje aratás után is. 1951 9