A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-04-05 / 14. szám

Sok kép — sok régi siker. Madarász Gézáné, Ács Károlyné, Ács Károly és Záhorszky Elemér sére megalakult a magyar dolgozók kultúregyesülete. Fergeteges taps. Ragyog az öröm az arcokon. Mindenki boldog. Az emberek nem akarnak hazamenni. Ott helyben mindjárt átadnak százhatvan belépési nyilatkozatot. Igy kezdődött. Elindultunk. Megalakult a Csemadok első szervezete az országban .. . Madarász Gézáné, az újváriak szeretett Anna nénije idézi fel emlékeit, azokat a felejthetetlen tlz év előtti márciusi napokat, amikor az időközben elhúnyt Tatarik Emillel, a Csemadok örökös díszelnökével, Petrányi Istvánnal, Seres Ernőnével, Bajkó Károllyal, Procházka Ferenccel, Procházka Jőzsefnéval, Sipeky Jánossal, Kovács Pállal, Chmelár Lajossal, Hübsch Sámuellel, Bencze Istvánnal, Sebestyén Icával, Nagy Máriával, Nagy Józseffel, dr. Frank Árpáddal sorra járták az újváti házakat és szerveztek, agitáltak lelkesen, fáradságot nem ismerve, míg végül március 20-én az ünnepi alakuló közgyűlés lerakhatta a ma már országos szervezet első helyi csoportjának alapjait. Az egyesület így már papíron megvolt tehát, de most jött csak a munka neheze: pénzt kellett szerezni, hogy feltámaszthassák a város valamikor élénk, a háborús viszonyok közt azonban megdermedt kulturális életét. Ekkor az asszonyok vették kezükbe a kezdeményezést. Madarászné, Seresné és Nagy Mária vezetésével összeállt húsz munkásasszony, és engedélyt szerzett, hogy május elsején papírvirágokat árulhasson az egyesület javára. Egy héten át éjjel-nappal dolgoztak a lelkes nők, míg aztán a munka ünnepén előállhattak nyolcezer vörös papírszekfűvel. De nemcsak ez a töméntelen virág készült el. Az asszonyok összadtak pénzt, ruhajegyeket, és vörös szövetet vásároltak, amiből Madarászné megvarrta a Csemadok első zászlaját. Május elsején, bennsőséges ünnepség keretében adták át az újvári aszszonyok a virágeladásből befolyt nyolcezer korona készpénzt és a sarló-kalapácsos vörös lobogót, amelyen ott díszelgett a felirat: „A dolgozó nők ajándéka a Csemadok-nak". Megindult tehát a szervezeti élet. Az ország első helyi csoportjának lelkes tagjai azonban nemcsak magukra, városuk dolgozóira gondoltak. Járni kezdték a környék falvait, Tardoskeddet, Udvardot, Kürtöt, Csúzt, Kamocsát, Andódot, Szimőt, Fúrt, -esőben, sárban, kánikulában dolgoztak, szerveztek, agitáltak, úgyhogy őszre ezekben a községekben is mindenütt megala>kult a Csemadok helyi csoportja. Közben otthon sem szünetelt a munka. Műsoros esteket rendeztek, egyfelvonásos színdarabokat, táncokat, zeneszámokat tanultak be, s ezzel szórakoztatták, nevelték nemcsak városuk hálás közönségét, hanem kultúrbrigádok formájában, ingyenes előadásokon a környékbeli falvak lakosságát is. Segítettek a szövetkezetek megalakításában, szervezésében. A helyi csoport taglétszáma egyre emelkedett. 1949-ben 160 tagja volt az egyesületnek, egy év alatt 500-ra, két év alatt pedig már 1500-ra nőtt ez a szám. kezdődött Érsekújvár, ez a ma még meglehetősen falusi jellegű, de, egy re jobban épülő, csinosodó jókora mezőváros mindennapi életét éli. A néhány kilométeres Sztálin utcán meg a főtéren hömpölygő emberfolyam: városi polgárok és falusi bevásárlók, a járási székhelyen ügyes-bajos ügyeiket intéző vidékiek, a poros, kövezetlen mellékutcákban méla csönd, amit csak olykorolykor zavar meg egy-egy traktor, motorkerékpár pöfögése, Semmi sem mutatja, hogy a város lakói ünnepre készülnének. Az emberek mégsem feledkeztek meg róla, hogy ml történt városukban tiz évvel ezelőtt, ünnepelnek, ha nem is a megszokott külsőségek közepette, hanem valahol bévül, önnön magukban, lelkük mélyén .... 1949. március 20. Esőfelhőktől terhes az alkonyi ég. Az üzletek ma valahogy korábban zártak, mint máskor. Azért nem üresek az utcák. Itt ls, ott is beszélgető csoportokat látni, öregek, fiatalok, gyerekek. Ünneplőben. Valamennyien egy irányba tartanak, a Szokol-ház felé. Valami nevezetes sportesemény hozta volna igy lázba a város népét? Aligha. Az emberek másról beszélgetnek. Szervezkedés ... magyar kultúra ... iskolák ... magasabb műveltség ... színjátszás - hallani innen ís, onnan is... Hat órára megtelik a nagyterem. Négyszáz ember szorong a feldíszített helyiségben. Mintegy varázsütésre elhal a duruzsoló, zsibongó beszélgetés, amikor Tatarik Emil tanító fellép az emelvényre. Csendesen szólal meg, de egyre jobban átforrósodik a hangja. Beszél a munkásosztály 1948-as februári győzelméről, a reakció elkerülhetetlen és végleges bukásáról, a nemzetiségi ellenétek felszámolásáról, arról, hogy az épülő szocialista társadalomnak minden polgár egyenértékű, teljesjogú tagja nemzetiségi, vallási, faji különbség nélkül, ha teljesíti a dolgozók államával szemben fennálló kötelezettségeit. Végül könnyfátyolos hangon bejelenti, hogy a lenini nemzetiségi politika szellemében, pártunk, Csehszlovákia Kommunista Pártja kezdeményezé-1951 — a kezdet kezdete. Dandin György még lajbiban, keménykalapban 1954 — A szabin nők elrablása