A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-03-29 / 13. szám

Naprendszerünk ilá Az óriási méreteivel lenyűgöző nagy­nak tűnő naprendszerünk — szűkebb koz­mikus hazánk — megismerése után szinte önkéntelenül tesszük fel a kérdést: mi van ezen túl? Derült, holdtalan éjszakán különös, ezüstösen csillogó sávot láthatunk mely a csillagos égen szabálytalanul keresztül­húzódva, óriási abroncsként fogja körül az égboltot. Ha ezt a csillogó sávot — a Tejutat vagy Galaktikát - csupán gyen­ge nagyítású színházi távcsővel figyeljük meg, sűrűn egymás mellett levő, apró csillagok ezrei bontakoznak ki szemünk előtt. A csillagok sűrűsége azonban min­den képzeletet felülmúlóan megsokszoro­zódik, ha ugyanezt a Tejutat csillagászati távcsővel nézzük meg. Látómezőnk annyi­ra benépesül az apró csillagocskák száz­ezreivel, hogy jóformán minden négyzet­centiméternyi területen többet is látha­tunk belőlük. Galaktikánk fényes csíkja azonban nem szakad meg a látóhatárun­kon, hanem folytatva útját, a déli égbol­tot éppen úgy körülveszi, akárcsak az északit. Ennek a Galaktikának — kozmi­kus hazánknak — vagyunk mi is, egész Naprendszerünkkel együtt szerény állam­polgárai. Kozmikus mértékegységek Kíváncsiságunk állandóan fokozódik. Sze­retnénk megismerni Galaktikánk méreteit és a többi csillag lakóit is. Mielőtt azon­ban képzeletbeli kirándulásunkra elindul­nánk, újabb mértékegységekkel kell meg­billió km-rel egyenlő. A távoli csillagok mérésére azonban még ez a mértékegység is kicsinek bizonyult, ezért vezették be a parszeket. Egy parszek egyenlő 3,26 fényévvel, vagyis 30,8 billió km-rel. Még nagyobb távolságok mérésére a kilopar­szeket és a megaparszeket használják. Egy kiloparszek egyenlő 1000 parszekkel, vagy­is 50 800 billió km-rel. Egy megaparszek egyenlő 1 millió parszekkel. vagyis 30,8 trillió km-rel. Annak megvilágítására, hogy mennyi egy megaparszek, a következő példa a leg­alkalmasabb. A leheletfinomságú pókháló­szál annyira könnyű, hogy 100 km hosszú szál csupán 1,25 g-t nyom. Fél kg pókháló­szállal a 40 000 km kerületű Földünket körül lehetne fogni, és 4 kg 80 dk elég lenne a Föld és Hold közötti távolságra. Egy megaparszek hosszú pókhálófonál sú­lya 385 billió kg lenne. Utazás a Tejűtban Most, hogy megismerkedtünk a legin­kább használatos csillagászati mértékegy­ségekkel, tegyünk egy képzeletbeli uta­zást a fény sebességével (percenként 18 millió km-es) haladó rakétával. Az egyik legközelebbi napszomszédunkat, az Alfa Centaurit ezzel a csodarakétával ls csak 4 év és 4 hónap alatt érnénk el. Egy ilyen kirándulás tehát közel 9 esztendőt venne el az életünkből. Képzgljük el, hogy éle-: tünket tetszés szerint meg tudjuk hosz­szabbítani, így már nem kell félnünk, hogy egy ilyen kozmikus kirándulás végét nem éljük meg. Folytassuk utunkat! Az Alfa Centaurit elhagyva visszapillantunk a mi „óriási" naprendszerünk felé, de ott bi­zony nem látunk mást, mint egy halvány csillagocskát, a Napunkat. A körülötte keringő bolygókból még a legjobb táv­csővel sem veszünk észre egyet sem. Irányítsuk tovább rakétánkat az esti ég­bolt közismert csillagképe, a Göncölszekér felé. Az Alfa Centaurit már több mint 4 éve elhagytuk és még egyetlen egy csil­laggal sem találkoztunk. Végre 5 esztendős állandó utazás után találkozunk egy, a mi Napunknál is nagyobb csillaggal. Üt­közben 4 — 10 évenként hagyunk magunk mögött egy-egy napot, de a kitűzött cél­tól, a Göncölszekértö! még igen messze vagyunk. Mire a kocsirúd első csillagát el­érjük, éppen 59 földi év telt el indulásunk óta. Mi azonban nem veszítjük el a türel­münket és utazunk tovább. Sorra látogat­juk a Göncölszekér többi csillagait is • és mikor az utolsó hátsó kerék csillagához érünk, éppen 204 évvel lettünk Időseb­bek, miközben állandóan a fény sebessé­gével száguldottunk előre Naprendsze­rünktől emiatt olyan messze kerültünk, hogy Napunkat már csak a legerősebb távcsövei figyelhetjük meg, mintegy sá­padt fényű csillagocskát. Az északi Sark­csillagra még további 46 évig tartana az út. Az a fény tehát, melyet este szobánk ablakából a Sarkcsillagra nézve meglá­tunk ezelőtt 250 évvel, 1709-ben indult el onnan, 2 évvel a kuruc szabadságharc sorsát megpecsételő szatmári béke meg­kötése előtt. Mekkora a Tejút? Nehogy- azt higgyük, hogy az eddigi hosszú utazásunk során Galaktikánkat csak részben is megismertük. Ogy va­gyunk vele. mintha a Földünk nagyságát egy vidéki kisváros ismert utcájának a mérete alapján akarnánk meghatározni. A fény sebességével haladó rakétánknak ui. kb. 100 000 évig kellene megszakítás nélkül száguldania, hogy a Galaktikánk külső peremét elérje. Mivel a kiindulási pontunk nem a Tejút egyik szélén volt (ui- naprendszerünk valahol a Tejút köze­pe táján van), kb. ugyanekkora utat kel­lene megtenni, hogy a másik szélét elér­jük. Kozmikus hazánk átmérője tehát mintegy 200 000 fényév. Alakja (L kép) egy koronghoz hasonló, melyben a csilla­gok spirál alakban helyezkednek el. Ga­laktikánk tehát egy csillagfelhó, mely kb. 200-250 milliárd napból áll. Sebességek a világűrben Galaktikánk egyszeri körülforgása 225 millió évig tart, miközben naprendszerünk 275 km-es mp-kénti sebességgel halad. Ez azonban még nem is számottevő koz­mikus sebesség. Galaktikánk külső pere­mén ismerünk olyan csillagokat, is me­lyeknek a sebessége mp-ként eléri a 3000 km-t. Ezzel a szédületes sebességgel ke­ringő Galaktikánk még egyenesvonalú mcegást is végez, 600 km mp-kénti se­bességgel rohan előre a világűrben. Ha csillagos este megkeressük az égen az Androméda csillagképet, annak kö­zépső csillaga felett egy igen halvány, elmosódott szélű csillagocskát vehetünk észre. Nem is gondoljuk, hogy milyen iszonyú távolságból jött ez a bágyadt fé­nyű üzenet. Megpillanatottuk Te jutunk „legközelebbi" tejútszomszédját. az And­roméda ködöt, ahonnan a fény 800 000 évvel ezelőtt indult el. A mind tökéletesebb csillagászati mű­szerekkel sikerült kimutatni, hogy a mi Tejutunkon kívül a világmindenségben még sok hozzá hasonló — sok milliárd napból álló — tejútrendszer létezik Táv­csöveinkkel már kb. 400 millió fényévnyi távolságot tudunk áttekinteni, és ezen belül mintegy 2 millió galaktikáról van tu­domásunk. Valószínűleg még sok-sok mil­liárd létezik, csak a távcsöveink felfogó képessége nem ér el odáig. A világmindenség, amint láthatjuk, ha­tártalan és végtelen. Ennek ellenére anya­gi összetétele nem ismeretlen előttünk'. , Színképelemzéssel minden kétséget kizá­róan megállapították, hogy a világminden­ség vegyi összetétele egységes, vagyis ugyanolyan elemekből tevődik össze, akár­csak a Földünk. Fűzfői Pál 12 ismerkednünk, mivel a földi távolságok mérésére használt km túlságosan kicsi ah­hoz, hogy égi távolságokat mérjünk vele. Ha kilométerekben akarnánk a csillagtá­volságokat meghatározni, kb olyan munkát végeznénk, mintha a baktériumok méré­sére- használt mikron (a milliméter ezred­része) vagy millimikron (a milliméter agymilliomodrésze) mértékegységekkel akarnánk megmérni egyenlítőnk hosszát. Régente az önként kínálkozó Nap-Föld középtávolságot (149 500 000 km) hasz­nálták mértékegységül, ez azonban túl kicsinek bizonyult, mivel még a legköze­lebbi napszomszédunk, a Proxima Centauri Is 260 000 ilyen csillagászati egységnyire /an tőlünk. Ezért vezették be a nagyobb mértékegységeket, a fényévet, valamint a aarszeket és ennek többszöröseit. A fény­ív az az út, melyet a másodpercenként ЮОООО km-es sebességgel haladó fény 1 ív alatt tesz meg, Egy fényév tehát 9,5

Next

/
Thumbnails
Contents