A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-03-29 / 13. szám

Kísértetek éjszakája Köppernben azonban minden esetben csak pillanatnyi, és mindig rosszul végződik! így van ez a „Párizs-Bonn" pőttengely esetében is. amikor de Gaulle, a francia Ötödik Köztársaság ura és Adenauer, a Negyedik Birodalom kancellárja, Európának e két háborús vészmadara, szövetségre léptek a béke ellen. És így alakult meg a szétzúzott hitleri Berlin—Róma — Tokió tengely helyébe, az új „ersazt" — póttengely! A Német Szövetségi Köztársaság lakosai ugyan már hozzá vannak szokva az „ersatz" dolgokhoz, de még nem tudni milyen lesz a francia nép utolsó szava. Hiszen a mostani községi választások is azt mutatják, hogy a francia választók nemigen helyeslik a nagyorrú tábornokelnök pót (ersatz) demokráciáját. A Marly vadászkastélyban, ahol nemrégiben a két „szövetséges" turbékolt, csupán egy dologban egyeztek meg, mégpedig abban, hogy meghiúsítanak minden olyan tervet, amely a két német állam békés . úton való egyesülését szorgalmazná. Ettől fél Adenauer, mivel tudja, hogy ezzel véget érne az uralma, és ettől fél de Gaulle is, mert ebben az esetben a NATO valószínűleg fölöslegessé válna. így aztán kutya-macska barátságot kötöttek, akarom mondani „tengelyt" alakítottak! De Gaulle nagy hirtelében nem akar visszaemlékezni hetvenegyre, tizennégyre és negyvenre, el akarja felejteni, hogy éppen az Adenauer-fajta politikusok érdeme, hogy a német militarizmus hetven esztendő lefolyása alatt háromszor dúlta fel a franciák földjét. Adeneuer pedig bölcsen agyonhallgatja a revansiszták követelményeit Franciaországgal szemben. Tény az, hogy jelenleg de Gaulle támogatja Adenauert kérhetetlenségében, a kancellár viszont hajlandó a tábornok hiúságszekerét tolni, sőt mi több, ellenzékieskedni Washingtonnal szemben, hogy a NATO európai vezetésében Párizsnak jusson a prím! A hiú tábornok nem látja, hogy Adenauer túljár az eszén, nem veszi észre, hogy gazdasági, ipari és katonai túlsúlyával Bonn rövidesen kiszorítja őt a NATO vezető pozícióiból! Lehet, hogy továbbra is de Gaulle beszélne majd a NATO-ban, de csupán Bonn mondanivalóját tolmácsolná ... Meg kell azonban említenem, hogy a Párizs—Bonn tengely egyben Anglia ellen is irányul, mivel az angol kormány nem hajlandó áldozatokat hozni a „szabad kereskedelmi övezet" prosperitásáért, mivel ebből Bonnak lenne a legnagyobb haszna. Nyilvánvaló tehát, hogy a jelenlegi francia— nyugatnémet kutya-macska barátság a N.ÄTÖ-n belüli ellentéteken épül fel, s egyetlen összetartó kapcsa a két ország uralkodó osztályának kommunista ellenessége; ez azonban nem olyan szilárd, hogy a „póttengely" huzamosabb létezését biztosítsa! Kutya a macskának barátja csak ideigóráig lehet, és a francia meg a német nép őszinte barátságát csakis egy demokratikus francia kormány és egy demokratikus össznémet kormány alapozhatja meg. Walter Becher úr összetéveszti a filagóriát az allegóriával Ne nevess, kedves olvasó, ez nem tréfa, hanem szomorú valóság! Hogy kicsoda tulajdonképpen dr. Walter Becher úr? Őméltósága a bajor tartományi gyűlés képviselője, meggyőződéses fasiszta, aki a bajor rádió becsületes gondolkodású szociáldemokrata szerkesztőit indexre tetette, mivel ezek a naiv fiúk, hittek a bonni demokráciában, és bírálni merték a szövetségi kormány bel- és külpolitikáját! Dr. Walter Becher az utolsó bajorországi választások alkalmával csak-csak, hogy nem lett belügyminiszter! Ez a hétpróbás „Volksgenosse" megtáltosodott a sikertől, és szerényen szólván nagyzási hóbortba esett, minek következtében összetévesztette a filagóriát az allegóriával! Elhatározta ugyanis, hogy ő, dr. Walter Becher, bajor tartományi képviselő úr és „majdnem miniszter" diplomáciai kapcsolatokat vesz fel idegen kormányokkal. Elhatározását tett követte. Határtalan szerencsénkre éppen Csehszlovákiával, hazánk kormányával óhajtott érintkezésbe lépni! Becher úr eljuttatta a prágai igazságügyi minisztériumba az úgynevezett „szudétanémet Fehér könyvet". melyben többek között felsorolja mindazoknak a csehszlovák állampolgároknak a nevét, akik „szerény" véleménye szerint vétettek a kitelepített Szudéta-németek ellen! Becher úr azt követeli, hogy a Fehér könyvben felsorolt csehszlovák állampolgárokat kormányunk vonja felelősségre. Arcátlan követelését azzal okolta meg, hogy a közelmúltban a Német Szövetségi Köztársaságban nácista háborús bűnösöket, „részben" csehszlovák tanúk vallomásai alapján ítéltek el. Becher úr nagyzási hóbortjában és übermenschi szemtelenségében valóban összetévesztette az allegóriát a filagóriával, és csak ezért volt mersze a Protektorátus náci bestiáit öszehasonlítani azokkal a csehszlovák hazafiakkal, akik negyvenötben a csehszlovák hazafiak gyilkosait kikergették hazánkból. Becher képviselő és „majdnem miniszter" úrnak csak azt ajánlhatom, hogy igazságszeretét és elhivatottságát olt használja fel, ahol erre a legnagyobb szükség van, a Német Szövetségi Köztársaságban! Figyelem: Olvasóközönségünk örömére ez évben már magyar nyelven is megjelenik a Szovjetszkij Szojuz című szovjet folyóirat. A lap gazdagon illusztrálva számol be a Szovjetunió népeinek életé- 1 és építőmunkájáról. A fényképanyagon kívül megtaláljuk benne a szovjet képzőművészet legjobb alkatoásainak reprodukcióit. A képanyag nagy része színes. A „Szovjetszkij Szojuz" eddig tíz nyelven jelenik meg. 12 szám előfizetési díja egy évre Kcs 50,—. Megrendelhető: Novinárstvo Orbis, Bratislava, Leningrádská u. 14. A megrendelésen kérjük feltüntetni a katalógusi számot: 700 j NOVINÄRSTVO ORBIS, Bratislava, Leningrádská 14. 10 A nyugat-németországi Köppern jelentéktelen kis város, hiába is kerestem a térképen. Az utolsó hetekben azonban mégis az érdeklődés középpontjába került. Köppernben egy langyos februári éjszakán kísértetek jelentek meg, még pedig húsból és vérbő) való kísértetek . . . Éjfél után egy órára járt az idő. Egy rendszerető és istenfélő német városkában ilyenkor már minden jótét lélek dicséri az urat. az egyik az úristent, a másik Adenauer kancellár urat, és természetesen ez az időszak a zárórák ideje. így vélte ezt Kurt Strumpf, a „Winter" kávéház tulajdonosa is amikor távozásra szólította fel vendégeit Néhányan a derék sörivó polgárok közül szót fogadtak, elköszöntek és hazamentek, többen még maradtak. Köztük Herr Gentner is, egy notórius alkoholista és botránycsináló. A záróra szót úgy látszik személyes sértésnek vette, vagy még inkább ürügynek. Földhöz vágta a poharát, majd rikkantott egy nagyot: „Ilyen piszkos pohár csal egy piszkos zsidónál lehetséges . ." Majt lebüdöszsidőzta a kávéház tulajdonost és megfenyegette, hogy gázkamrába küld öt is! Herr Usinger von Fridrichsdorf — civilben kalapgyáros - biztatni kezdte Gentnert, hogy ne hagyja magát, és egés; egyszerűen lője le ezt a rühes zsidót A három „Volksgenosse" (néptárs! megtámadta Strumpfot. Feleségét egy ökölcsapással leterítették, majd a kávéház ajtaját szétverve nagy büszkén kivonultak. Amikor pedig a kávés kiment az utcára, hogy bezárja a kávéházat, golyó süvített el a füle mellett. A Frankfurter Rundschau munkatársának Kurt Strümp, a „Winter" kávéház tulajdonosa így panaszkodott: „Tegnap hasonló rémes éjszakát éltem át, mint huszonkét évvel ezelőtt. Egy SS-banda tört be akkor frankfurti üzletünkbe, összetörte berendezésünket szüleimet megkínozták és elhurcolták Tizenhárom éves voltam akkor, és ha nem sikerül megszöknöm, én is a gázkamrában végeztem volna! Ma huszonkét év elmúltával, mi a Német Szövetségi Köztársaságban élő zsidók ismét rettegésben élünk, és félünk a jövőtől..." Igen, a náci fasizmus kísértetei ismét előbújtak a homályból, rettegésben tartják polgártársaikat, é.s veszedelmet jelentenek nemcsak a német népre, hanem a bonni állam szomszédai számára is. Hitler ugyan elpusztult, de megátalkodott hívei Bonn és Washington aktív segítségével újabb vérfürdőkre, rablóhadjáratokra készülnek! A kutya-macska barátság, avagy a „Párizs-Bonn tengely" Történnek а világban még furcsa dolgok, és nagyritkán a kutya is összebarátkozik a macskával. Ez a barátság