A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-03-22 / 12. szám

Két jelenet ,.A kőszívű ember fiai"-ból gofi fi/terf! A Csemadok műkedvelőinek losonci együtte­se Jókai M6r A kőszívű ember íiai című regé­nyének drámai változatával indult az országos versenyben. Február huszadikán mutatkozott be a tornaijai közönség előtt. A négy felvonásba tömöritett, de tizenegy képre tördelt dráma (Földes Mihály átdolgo­zása) összesen negyvenhárom alakot vonultat fel a színpadra, s már magában ezt a körül­ményt tekintve, igényes rendezői munkát köve­tel. Dedák Sándor feladatának sok tekintetben eleget tett. Az együttes tagjai a mű eszmei mondanivalóját érthető és elfogadható szinten közvetítették, s az előadásnak tagadhatatlan közönségsikere volt. Egy alapvető követelményről a rendező, az együttes mégis megfeledkezett. Jökai hősei a realisztikusan megrajzolt epizödfigurák kivéte­lével mind romantikus hősök. A végletekig jök vagy rosszak, egész lényükön eluralkodó szen­vedélyek és érzések megtestesítői. A játék­nak Is ehhez kellett volna igazodnia. Minthogy ez meg nem történt, nélkülözte a romantika lenyűgöző, megbővölő légkörét. Emberfeletti szenvedélyek és érzések vlharzása, kavargása helyett, azok sem realisztikusan, sem roman­tikusan nem ható kevésbé értékes redukcióját kaptuk. így történt meg, hogy a bíráló bizottság s losonciak teljesítményénél a kassai színjátszók teljesítményét többre értékelte. Vince Ottó Boci-boci tarka cimü háromfel­vonásos operettjét Rimaszombatban még na­gyobb közönségsikerrel adták elő, mint a lo­sonciak „A kőszívű ember fial"-t. Az operett hat rövid képbe markolva az át­alakuló magyar falvak problematikáját, ellen­tétektől zilált világát vetíti. Mondanivalója nagy igényű, a szocialista törvények tisztele­tére tanít, s ezt a lehető Iegmindennapibb tör­ténethez kapcsolja: egy fekete-vágás bonyodal­mas históriájához. Virág István, a gépállomás brigádvezetöje fe­leségül akarja venni Tajti Borit, egy csinos parasztlányt. A menyegzőre borjút szokás vág­ni, annál is inkább, mert a babona azt tartja, hogy a házasság csak úgy lehet boldog, ha az ifjú pár a lakodalom napján frissen vágott bor­jú szívét eszi. A vőlegény tiltakozik a szokás, meg a fekete-vágás ellen. A menyasszony édesapja régen kiábrándult a babonákból, s szegény paraszt lévén tiszteletben tartja a törvényt, azért titokban elviszi a háztól Bim­bót, a levágásra szánt borjút. Bori előbbi kérője, Klspál Jóska, módos gazdalegény, barátaival feketén vágott borjút csempész a nászházba és Virág István nevé­ben egyúttal feljelentést tesz. így ármány­kodik, hogy Bori szemében befeketítse a vőle­gényt és elrontsa a lakodalmat. A véletlen és a rendőrség leleplezi őt. s a fiatal pár végül zavartalanul egybekel. Az operettet Spisák Géza, az eperjesi szín­ház tagja rendezte. Munkájának eredménye a gyors, könnyed játékritmus, s az eszmei mondanivaló világos, félreérthetetlen tolmácso­lása. Bár teljes mértékben kihasználja a ko­mikus helyzeteket, mégsem túlozza el azokat a mondanivaló s a jellemek rovására. Antal Pál Tajti Nándor szerepében kitűnő parasztfigurát alkotott. Kostyánszky Katalin Bori szerepében szép hangjával és alakításá­val érvényesült, Novotny Márta pedig Rozika szerepében. Zsolcer Béla Virág Istvánból al­kotott hiteles jellemet. A többiek alakítása is átgondolt alapos munka eredménye volt. A kó­rus és a táncegyüttes különösen a menyegzőt megjelenítő utölső képben jutott érvényre. Dal, tánc, zene szépen kiegészítette egymást, s Mayer Frigyes mérnöknek, az egyesület kar­mesterének munkája igazán méltányolni való. így hát a kassai műkedvelő színjátszók együttese eljutott az országos döntő versenybe és csakhamar összeméri erejét a lévaiakkal és a komáromiakkal. Az előbbi Musatescu Ti­tanic keringőjével, az utóbbi Bartha Lajos Szerelem című drámájával indul a versenyben, s nekünk nem marad más hátra, minthogy sok sikert kívánjunk nekik. В. T. Megkerült a boci nehéz lélegzetüket, látom a lámpák fényében mozgó alakokat. Puszta kézzel vagy lapáttal hányják a szenet a szállítószalagra, s eszükbe se jut megfélemleni. Tudják, hogy a vassal, fával feltámasztott tárna biztonságos, akár a vasúti állomások várótermei. Itt vannak, min­den nap leszállnak a föld alá, s az ö munkájuk is csak munka, az ő életük is csak élet, mint bárkié e földön, s* már semmi különöset nem látnak abban. 1 hogy a föld alatt dolgoznak, csak mélyebben érzik, hogy egymásra utalt, tarsas lények, s ennyivel gazdagabbak nálunk a föld színén foglalatoskodóknál. Végre utolértem a mérnököt. Verítékező homlokát törölgetve üldögélt a vájógépen. — Látja, ezt a rengeteg szenet ez *"a kis szerszám marta ki a falból. Itt, ni, ez a fo­gakkal ellátott hosszú kar — mi kaszának mondjuk — ez fürészeli alá a szénréteget az egész tárna hosszán, aztán kirobbantjuk vagy kompreszorokkal szétzúzzuk. Két óra múlva olyan tiszta lesz a tárna, mintha kisöpörték voir.a — magyarázza a számomra csaknem ért­hetetlen munkamenetet, s bár az út idáig nagy erőfeszítést követelt, újra feltámad kiirthatat­lan jókedve és fütyörészni kezd. Néhány méterrel odább a szállítószalag egy megemeit garaton át a csillékbe ejti a szenet. A csillesor szabályos időközökben meg-megrán­dul. Nem látom sehol a végét, sem a mozdony­kezelőt csak a csörömpölésről és a moz­gásról észlelem, hogy valahol ott van lámpáink fénykörén túl. Áz üj vágat falán, szemben a tárnabejárattal az előbbivel azonos hangszóró és mikrofon van beépítve. A mérnök megnyomja a fekete kap­csológombot és felkiált a szolgálatos ügye­lőnek. — Tyrala és társa. Hetes fal. Indulunk visz­sza. Ahogy távolodunk a tárnabejárattól, a vágat egyre szélesedik. Hátamban újra ott érzem az erős légáramot. Már nem félnék egyedül maradni. Ez a légáram kísérő nélkül is végül a kashoz vezetne. Útközben a mérnök elmagyarázza, hogy a bányának összesen négy emelete van, s je­lenleg tizenegy tárnában folyik a munka. Van egy-két tárna, ahol a látottnál modernebb technikát alkalmaznak. A Brandt-eke után nem kell robbantani a szénréteget, mert maga fordítja ki a falból és egyenesen a szállító sza­lagra löki. A szovjet szénkombajnok is csak­nem egész kiküszöbölik a nehéz testi munkát. Ha igy halad a dolog, a bányásznak csakhamar nem lesz egyéb gondja a gépkezelésnél ... Majdnem hat órát töltöttünk lenn a föld alatt. Szénportól feketén bukkantunk ki az aknabejáraton. Ilyen kirándulás után ha aka­rod, ha nem mindenképpen meg kell fürödni. Az öltözőkből zuhanyokhoz és kádfürdőkhöz nyílnak az ajtók. Negyedóra alatt visszaved­lettem megszokott ruhámba Künn a sápadt holdat ringató felhők alatt visszatekintettem a bányaépületek felé. Fé­nyes ötágú csillag forgott felettük. Az egyre sötétedő éjszakában elmosódtak az épületek körvonalai, s a csillag egyre forgott, úszott, mintha maga is az eget borító felhőkből buk­kant volna elő. Donbasz, a szovjet szénkombájn

Next

/
Thumbnails
Contents