A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-11 / 2. szám

Nálunk járt a Télapó Két lányom izgatottan kérdezgeti napok óta: — Apu, mikor jön már a Télapó? Menynyit kell még addig aludni? Már nem áokat — nyugtatom meg ókét kissé titokzatos arccal. — Beszéltem vele. Azt üzeni, hogy jók legyetek, máskülönben ajándék helyett virgácsot kaptok. A két gyerek megszeppenve hallgat, én pedig fölényesen folytatom. Azt is megmondta, hogy mindennap meg kell ennetek a levest, ruhácskáitokat rendbe kell raknotok esténként, s ami a legfontosabb, cipőtöket olyan fényesre kell kefélnetek, hogy még a légy ás elcsússzon rajta. A gyerekeknek láthatólag nem volt Ínyükre Télapó üzenete. Éva nem is állhatta meg szó nélkül: — Még a paradicsomlevest is meo kell ennem? — Meg bizony. Annál is inkább, mert Télapónak is ez a legkedvesebb eledele. A várva várt napig nem is volt velük semmi baj a lányokkal. Megették a levest, rendberakták a ruhájukat, sót még édesanyjuknak is felajánlották segítségüket az esti mosogatásnál. Lefekvéskor az ablakba állították fényesre kefélt cipőcskélket, hadd lássa meg Télapó, ha erre vetődik. Az egyik reggel pár szem cUkrot is találtak a cipőben s nem győzték újságolni, hogy Itt járt Télapó, és megvizitálta topánkálkat. — Cukrot is tett bele, itt van ni! — mutatták örvendezve. — Tényleg ? — színlelten! a meglepettet. — Ezt biztosan előlegnek hagyta itt, mert jól viselkedtetek. — De hogy jött be az ablakon? — kérdezte . hirtelen a kisebbik 'lányom. — Ogy hogy ... hogy, nyitva hagytam egy kicsit az ablakot — füllentettem gyorsan. Száz szőnék Is egy a vége, elérkezett a várva várt este. A gyerekek már majd kibújtak a bőrükből, folyton az ajtót lesték, hogy mikor toppan be Télapó. Egyszerre csak csengettyüszó hallatszik, nyílik az ajtó, s Íme megjelenik a hófehérszakállú, süveges, bundásember. Egyik kezében kosár, a másikban kampósbot, nyakában csengő. A két gyerek uccu neki vesd el magad, ugrik a sarokba, s onnan pislog ki félénken. — Hát Jók voltatok-e? — kérdezi vastag hangon Télapó. A kislányok csendesen rebegik, hogy jók voltak, nagyon jók. — Akkor nesztek, Itt az ajándék — mondja Télapó és előszedi a cukorkát, csokoládét, pólyás babát. A gyerekek félelmüket leküzdve kapnak az ajándék után. Télapó meg felemeli az ujját, úgy mondja: — Aztán meg ne halljam, hogy roazszalkodtatok, mert Jövóre virgácsot ho„zokJ De ml történik másnap délben, az ebédnél. A levesbe bele sem ütik a kanalat. RéjUk szólok: — Már elfelejtettétek, mit mondott tegnap este Télapó? A nagyobbik lányom fitymálva mondja: — Télapó? Ajaj! Dehogy volt az Télapó! A Zima bácsi öltözött fel Télapónak. — Honnan tudod? — Hát a fia mesélte, a Jancsi. Megleste, mikor öltözött. Meglepetésemben nem tudtam szóhoz jutni. Később Igyekeztem megmagyarázni a dolgot. — Tudjátok gyerekek, Zima bácsi a Télapó segédje. Mivel Télapó nem tud mindenhová eljutni, megbízza az embereket, hogy segítsék ki munkájában. így segítette ki őt Zima bácsi is. De meglátjátok, jövöre már az Igazi Télapó jön el hozzánk. A gyerekek figyelmesen hallgatnak, s mintha összebeszéltek volna, egyszerre csak kitör belőlük a kacagás. Végre megszól ál a nagyobbik: — Hét Apu, ezt aztán jól kigondoltad! D. Gy. Már megsült a csülke is Nem finánc, mégis a bőrét húzzu .., felé, a malac visít, oldalra döntik, és már villan ls Mihály bátyám kezében a hosszúpengéjű kés. Megismétlődik a pörzsölés ceremóniája. A disznó hátbőrét le kell adni, átért fektetik a hátára, hogy ott meg ne égjen a bőr. Nem nagyon tetszik ez a falusiaknak, kétszer annyi munkát ad, meg szalonnát is kevesebbet hagyhatnak, mert a parasztember csak bőröstől szereti a szalonnát. Ezután következik a csutakolás, azaz „nagymosás". Hurkamosás — Ügyse mosakodtál még életedben, legalább most az egyszer tiszta leszel — évődnek a pörzsölt disznóval. Delet harangoznak, mire szétdarabolják és teknőbe kerül. Az asszonyok- veszik át a parancsolást, ök mondják meg, melyik hús mehet pecsenyének, melyik kerül a káposztába, vagy a kolbászba. A konyha megtelik különböző fűszerek orrcsiklandó szagával; fokhagyma, vöröshagyma, paprika, bors, majoránna illata keveredik a sistergő pecsenye illatával. Az asszonyok hurkát mosnak, az emberek a húsvéti sonkákat és a szalonnákat formázzák, leszedik röla a felesleges húst. Mire a kisgömböc prés alá kerül és a kolbászok, hurkák kigömbölyödve tekeregnek a nagy vájlingban, addigra öreg este lesz. Tiszta vászonabroszt teritnek a nagy asztalra. Közepére állítják a hasas kancsőt piros borral. Körülüli a család és a rokonság. Megkezdődik a disznótoros vacsora. mely néha felér egy lakodalommal. Nem írom le a különböző Ínyenc fogásokat, tény az, hogy akit disznótorba hívtak, még soha nem panaszkodott, hogy éhen maradt volna. * OZSVALD ÁRPÁD