A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-03-08 / 10. szám

12 A dr. Misianik felfedezte szlovák költemények (a kódex 197—222. oldalán) a szlovák szerelmi lírának eddig az Usö és a XVI. században egyedülálló alkotásai. Velük kapcsolatban a Kultúrny zivot és a Slovenská literatúra című folyóiratok azt a feltevést vetették fel, hogy szintén Balassi alkotásai. Mielőtt a szerzőség kérdésére feleletet adnánk, vizsgáljuk meg, milyenek voltak a szlovák nyelvű nemesi udvarló költészet létrejöttének feltételei a XVI. században, mert kétségkívül Ilyen jellegű költemények vannak a kódexben. A felszabadulás előtt, a nacionalista ellentétek idején, sem szlovák, sem magyar részről nem tételezték fel, hogy a XVI. században szlovák nemesi humanista irodalom létezhetett. Amikor Ján Kollár a múlt században felfedezte a Szilágyi és Hagymási című széphistória XVI. századi szlovák változatát, egy magyar irodalomtörténész azt irta róla, hogy feltétlenül hamisítvány, mert szlovák nyelven ilyen kulturális érték a XVI. században egyáltalán nem keletkezhetett. A szlovák burzsoá történészek egy része pedig azt állította, hogy szlovák nemesség nem volt; a szlovákok csak jobbágyok voltak, akiket a magyar nemesek elnyomtak. Felesleges volna e problémát részletesebben fejtegetni, mert anakronizmus még csak feltenni is olyan kérdést, hogy volt-e a XVI. században szlovák nemzetiségű nemesség. Az igazság ugyanis az, hogy mai értelemben ekkor magyar nemzetiségű nemesség sem volt. A nemzetiség, ahogy ma ismerjük, burzsoá eredetű fogalom, amely nálunk a XVIII. század végén és a XIX. század elején alakult ki. (Természetesen a nemzet szó már évszázadokkal előbb is élt, de akkor még más volt a jelentése). A XVI. században és általában a feudalizmus korában a nemzetet nálunk a „Natio Hungarica", a feudális, magyarországi nemesség alkotta, s ez hivatalos nyelvként a latint használta. A jobbágyságot kirekesztették a nemzetből, s a „nemzeti" kultúra termékeit a XVI. század végéig nem érthette sem a szlovák, sem a magyar nép, mert latin nyelven írták. A XVI. században az irodalomból a latint fokozatosan kiszorítják a magyarországi népek különböző nyelvei, (nemzeti nyelvek), de ez még csak a nemzeti öntudat első csíráját jelentette. Magyarország népei csak fokozatosan, később váltak nemzetekké, s a polgári nemzetek között az éles ellentétek Magyarországon csak a XIX. században jelentkeztek. Az elmondottak után világos, hogy ebben a korban még ismeretlenek voltak a nacionalista ellentétek, s a mai Szlovákia (Felsömagyarország) területén élö nemesség rendszerint több nyelvet is beszélt a latinon kívül. Voltak nemesi családok, melyek leveleik nagy részét szlovákul írták, nyilvánvalóan azért, mert így könnyebben ki tudták magukat fejezni. A legismertebb Balassi-epigonok a XVII. században: Rimay János, Madách Gáspár, Beniczky Péter szintén írtak szlovákul is, sőt Beniczky gyakran ugyanarról a témáról magyar és szlovák költeményt is szerzett Balassi-strófákban. Balassi fellépéséig a szlovákok irodalmi nyelveként használt cseh nyelv költői szempontból valamivel pailározottabb, fejlettebb volt a magyarnál. Valószínűleg ezzel magyarázható, hogy XVI. századbeli epikus énekeik gördülékenyebbek, soraik rövidebbek a magyar históriásokénál. Már a izigetvárról szerzett szlovák históriás énekről írt tanulmányomban említettem, hogy az első magyar és szlovák irodalmi termékeket a XVI. században különböző nyelven, de közös témáról írták. A szlovák históriás énekszerzök éppúgy írnuk a mohácsi csatáról, Egerről, Kékkőről, Murányról, Érsekújvárról st'o., mint a magyarok. Nem is lehetett másként, hiszen közös volt a két nép történelme, közösek voltak küzdelmei. A most előkerült lírai versek pedig azt bizonyítják, hogy nemcsak az epikus énekeket írták hasonló témáról, hanem szoros összefüggés, rokonság volt a magyar és a szlovák szerelmi költészet között is. A Misianik felfedezte szlovák szerelmes versek legtöbbje csak nyelveben különbözik az egykorú magyar udvarló költészet termékeitől. Az első szlovák szerelmi költemények kezdősorai: 1. Pani matka, pán otec .. . 2. Ach poteseni mé rctomllé ... 3. My:,'el serdce к bohu ja mám ... 4. Pane boze mily, tobe se zalují... 5. Mejz ty lítost, má na'milsf... 6'. Boze, pózai toho smútku... 7. Darcvals' rnne, Boze... 8. Lilium kvtti sadila v stepnici. A magyar versel után néhol megtalálható a másoló monogramja a másolás kelte vagy némi megjegyzés, de : szlovák versek mellől még az ilyen" gyér adatol is hiányoznak. Az egyik verset a másiktól „Alia' (más) megjegyzés választja el, s a szövegek végén az „Amen" szót látjuk. Ebből talán arri lehetne következtetni, hogy a szlovák költeményeket vallásos műveket is tartalmazó könyvbö másolták ki. A köziratok összehasonlításából úgj látszik, hogy a szlovák szövegeket is Fancsal Jób János liptói nemes, Balassi földije másolta A magyar helyesírást csehvel keverte: lágyítójeleket nem használ, de a j hangot cseheser g-vel is jelöli. A költemények cseh nyelvét í középszlovák nyelvjárásból vett szlovakizmusokkal tűzdeli meg. A legfontosabb kérdés a szlovák szerelmes versekkel kapcsolatban kétségkívül az, ki voll az a költő, aki elsőként szólaltatta meg szlovál nyelven a szerelmi lírát? A felfedező, Ján Misianik feltételezi, hogy valamennyi Balassitó származik. Ehhez mindenekelőtt azt jegyezném meg, hogy az első költemény nem hasonlít Balassi müveihez, de pl. a második már igen. Viszont a második sem lehet eredeti Balassi-költemény, mert versföiből ezt olvassuk ki: ADAM RANTHAZPIT. Ez nyilvánvalóan a szerző neve habár a különös végződés szövegrontásbö! is származhatik, s lehet, hogy a költőt nem pontosan így hívták. A szlovák költeményeket tartalmuk és stílusuk alapján két típusra lehet osztani. Az első vers vaskos, népies allegória a kertbe beeresztett kecskéről, mely miatt a lány pártáját elveszítette. Ilyeneket főként deákok szoktak írni. A többi hét reneszánsz, nemesi udvarló vers. A „Pani matka, pán otec ..." szokatlan stílusú, sajátos költemény, s verstani szempontból is különbözik a többitől: sokkal szabályosabb, hibátlanabb. A XVI. század magyar szerelmi lírájában ismertek voltak a madárallegóriák, de a kissé durva, parlagias kecske-hasonlatokat csak a paraszti jellegű részletekben szerepeltették. A szlovák versben használt „trgala rohami" kifejezéshez hasonló értelemben szól pl. a most felfedezett Júlia-drámában Dienes („parasztember") Sylvanusnak, amikor az nem akar kibékülni régi szeretőjével, Galateával: „Vagyon héja csak nem mondám, az egyik kos szarvának". A szlovák költemény balladikus jellegű: anya és lánya párbeszédéből sejtjük meg, mi történt a „kecske" és a lány között, de a gyöngébb fantáziájúak kedvéért az anya a vers végén kimondja, hogy férfit kell kecske helyett érteni. A költeményben rendkívül újszerűnek hatnak a kor magyar irodalmában még csaknem teljesen ismeretlen páratlan rímek. A négyes strófák versképlete egészen pontos: 7A — 6B — 7A — 6B

, Az „Ach, potesení mé . . ." kezdetű szlovák költemény szerzője Anyicskájától búcsúzik. Tipikus humanista udvarló vers, melyhez hasonlót nagy számban találunk az egykorú magyar irodalomban is, pl. A Vásárhelyi-kódexben vagy a Balassi-kódexben. A gyötrődő szerelmes elmondja benne kedvesének, hogy mindenkinél jobban szerette; csalódott, mert szerelméért hűtlenséggel fizetett, elbujdosik s meg akar halni szerelmi bánatában. Az utolsó strófában azonban a szerző váratlanul, a költemény szellemének ellentmondva, könnyedén feladja a küzdelmet: „Kdyz рак jináée by ti nemuoze, zvolím sobe jinú Anicku premilú". Ez az ellentmondás megerősíti azt a feltevésünket, melyet a versfőkkel kapcsolatban említettünk: a másoló megváltoztathatta az eredeti szöveget. Az egykorú udvarló költészetben ilyen fordulattal alig találkozunk, mert a reneszánsz udvarló verset szerelmes levélként szokták elküldeni, s a költemény megírásával a szerzőnek konkrét célja volt: egy nő meghódítása. Ki lehetett Adam Ranthazpit (esetleg Rantáz? Rántás?), aki a kor szokása szerint az udvarló költemény versföibe tette nevét? A lexikonokban, családnevek jegyzékében hiába keresünk ilyen nevet. A további XVI. századi családtörténeti és irodalmi kutatástól várjuk, hogy fényt derítsen az első szlovák Urai költő személyére - és életére. Addig csupán annyit állapíthatunk meg róla, hogy hasonló tehetség volt, mint a kor magyar humanista versszerzöi, pl. a Vásárhelyi daloskönyv névtelen udvarló-poétái. A költemény egyes udvarló motívumai és Anna nevének emlegetése valószínűleg Balassi hatását tükrözik. !rt-e Balassi is szlovák költeményeket? Lehetséges, hogy igen, de konkrét bizonyíték nélkül ezt nem lehet állítani. Feltételezzük, hogy tudott szlovákul, de nincs bizonyítékunk arra, hogy Rimayhoz hasonlóan szlovákul is Irt volna. A kódex szlovák verseiben kétségkívül vannak olyan motívumok, melyek Balassi költészetében is előfordulnak, de egy sem jellegzetesen csak rá vonatkoztatható, hanem а XVI,—XVII. századi humanista udvarló líra általánosan használt költői eszközeihez tartoznak. Ilyen egykorú udvarló szokás pl. a gyürüküldés: „Mitoval te miloval, prsten zlaty dával" (4. vers). Balassi külön költeményt is szerzett (Eredj édes gyűrűm ...) egy ilyen szerelmét jelentő gyürűajándékához, s a Vásárhelyi daloskönyvben is több helyen előfordul ez a motívum. Mind a magyar, mind a szlovák egykorú szerelmes versekre jellemző a szerelmi gyötrődés, a panaszkodás az irigy, rossz nyelvekre, a klasszikus mitológiából ismert szerelmek emlegetésére, Venus és Cupido szerepeltetése, a holtig való szolgálat felajánlása. Közös műveltségi forrásra vall a kódex magyar és szlovák lírai költeményeiben azonos állatok, növények stb. emlegetése; ilyen pl. herdlicka — gerlice. jelen — szarvas, cipros — ciprusfa, sokol vták — sólyom madár, labuf — hattyú, a mesés pelikán madár stb. A Boze pozal toho smútku zalostného szlovák költemény tartalma és néhány kifejezése is csaknem pontosan megegyezik Balassinak Lelkemet szállotta meg nagy keserűség kezdetű versével. Mindkét költemény heroida, melyben a hősnő panaszkodik, hogy udvarlója (a költő) elhagyta. Balassi Losonczi Anna nevére írta a verset, s azt mondatja vele, hogy őt „más szűz kezére, mint tudatlan ember ok nélkül eresztette". A szlovák költemény hősnője is ezt mondja: „Ac jest to vina má, ze sem neumela ptácka ehyteného varovati jeho", Kissé eltérő megfogalmazásban, de megtalálhatók e szlovák versben Balassi „Kit egy bokrétáról szerzett" című költeményének a virágok rejtett értelmével kapcsolatos magyarázatai is. Igaz, hogy Balassi maga is vett át ilyen motívumokat költő-elődeitől, elsősorban Ovidiustól. A szlovák heroida második része szebb Balassi ifjúkori Anna-versénél. A szlovák szerző itt rendkívül érzéki módon írja le, hogyan várja vissza udvarlóját a szerelmes nő. A két heroida között észlelhető nagyfokú egyezés nem lehet véletlen: vagy közös forrást, vagy egyes motívumok átvételét kell feltételeznünk. A magyar versekhez hasonlóan a szlovák szövegeket is prózai sorokba írta a másoló. Az első szlovák költeményt kivéve a többiben szabálytalanul fordulnak elő a belső rimek, ami nehézzé teszi a versforma megállapítását, a verssorok szétírását. A sűrűn előforduló rímekből az látszik, hogy a költemények nagy részét rövid sorokban, fejlett lírai stílussal írták, több helyen világosan felismerhető bennük a rövid [itemü (3 — 2) huszita ritmus. A két utolsó szlovák vers versfőiben szintén nevet találunk; a hetedikben ez áll: DANIEL, .a nyolcadikban: LIDMILLE DEIEL. Ez utóbbi szintén szövegromlás lehet Daniel helyett. Adam Rantazpit mellett tehát egy másik szlovák szerelmes versszerző leve is előtűnt: Daniel. Az ismeretlen Dánielről — az utolsó .költeménnyel is valószínűleg ő jdvarolt Ludmillának — nehéz lesz valami kötelebbit megtudnunk, mert nem ismerjük elönevét. A szlovák költemények között találunk egy magyar Virág éneket, s a kódex 298—310. aldalán még hat magyar verset. A Virág ének valószínűleg müköltői alkotás a protestánsoktól s sokat üldözött népi virágénékek mintájára, vlinden versszaka „Lölköm Kata" szavakkal cezdődik, szövegében sok szójátékot találunk. Néhány sorát idézzük: Lölköm Kata, azírt immár szívem Kata, <eserves szívem tőled így búcsúztatta, logy az te szíved mivolta •egyen bíkessíge felőlem úgy kívánta. A „Reméntelenképpen minap történetből" cezdetű vers egy ismert Balassi-költeménynek Kérde egy barátom) eddig ismeretlen váltotta. A költő kevésbé jelentős müvei közé artozik; latin nyelvből. Angerianus egyik epig•ammájábó! fordította, nyolc versszakban. Kibő•ftett, tizennégyversszakos változata a Vásárhe/i-kódexben található. Az itt olvasható változat :saknem megegyezik a Vásárhelyi daloskönyv L08. énekével. CSANDA SANDOR ismeretlen költemények a XVí. századból