A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-03-01 / 9. szám

Macmillan Moszkvában Február 21-én hivatalos lá­togatásra Moszkvába érke­zett Harold Macmillan brit miniszterelnök. — Macmillan Hruscsov szovjet miniszter­elnök társaságában elvonul a repülőtéren fogadására összesereglett moszkvaiak előtt. Képrádión érkezett) A kommunista ideológia egyes problémai az SZKP XXI. kongresszusán elhangzott hozzászólásokban AZ SZKP XXI. kongresszusán elhangzott vitában többen behatóan foglalkoztak a kommunista ideológia, s így az irodalom meg a művészet különböző kérdéseivel. Va­lamennyi hozzászóló kiemelte, milyen óriási jelentőséget tulajdonít a párt a kommunista nevelömunkának, a marxizmus-leninizmus szellemében történő új társadalom felépí­tésének. Furcevova elvtársnő, az SZKP KB elnök­ségének tagja kifejtette, hogy az írók és művészek a párt hűséges segítőtársai. Hiszen a jó könyvet sok millió ember elol­vassa. Ezért a párt mindig igen nagy figyel­met szentelt az íróknak, s általában a mű­vészet és tudomány alkotó munkásainak. Mi bizonyíthatná ezt jobban, mint az a tény, hogy míg a cárizmus alatt, 1913-ban 99 millió könyvet adtak ki, addig csupán tavaly több mint 1 milliárd könyvet hoztak for­galomba. A szovjet nép olvasás-szomjára jellemző, hogy az országban 400 ezer könyv­tár működik. Ez a csodálatra méltó fejlődés, a valóban jó irodalom és művészet határta­lan szeretete azonban növekvő kötelessége­ket ró az írókra, akiktől a széles nyilvános­ság elvárja, hogy műveikben fokozott mér­tékben ábrázolják a szovjet nép minden­napi életét, a kommunizmus megteremtése érdekében folytatott nagyszerű építőmun­káját, valamint a falu életében végbemenő átalakulást. Az írók feladata, hogy a lehető leghívebben érzékeltessék az új ember er­kölcsi arculatát, s megmutassák a kapitalista ideológia maradványainak gyökeres kikü­szöböléséért folytatott küzdelmet. Furcevo­va elvtársnö hangsúlyozta, mily nagy becs­ben tartják a szovjet olvasók Solohov regényeit és elbeszéléseit, Alekszander Tvardovszkij epikus és lírai költeményeit, Kocsetov, Polevoj, Panfiorov és Nyikola­jova regényeit, valamint más ismert írók műveit. Az ellenség jól tudja, milyen hatalmas fegyvert jelentenek a kommunizmus esz­meiességétől áthatott, s a művészet magas követelményei alapján megalkotott szovjet művek. Ezért támadja dühödten a szovjet irodalmat és művészetet, s használja ki a revizionizmust, melynek szószólói demagóg módon a személyi kultusz éles bírálatának fedezéke mögül igyekeznek ideológiai za­vart kelteni. A revizionisták mindenképpen felmagasztalják az individualizmust, a kü­lönféle modern dekadens irányzatokat; annál kevésbé akarnak hallani és tudni az irodalom és általában a művészet pártszerűségének követelményéről. Furcevova elvtársnő természetesen nem hallgatta el azt sem, hogy az írók még nem ábrázolták adekvát módon a szovjet nép hősi munkateljesítményeit, a végtelen ki­terjedésű szüzföldek feltörését, a kohók és bányák ifjúmunkás építőinek nagyszerű munkáját, a technika terén elért bámulatos eredményeket stb. E tekintetben még sok adósságot kell leróniuk. A film, a rádió és televízió ugyancsak igen hatásos nevelő eszközök, nem szólván a színházakról, me­lyek ugyan sok szép és tartalmas élményt nyújtanak, azonban nemegyszer ideológiai és művészeti szempontból gyenge és je­lentéktelen témájú müveket adnak elő. Fi­gyelemre méltó, hogy a Szovjetunió 80 ezer mozijából 61 ezer vidéken működik, s hogy a filmgyárak a XXI. kongresszus óta 350 egész estét betöltő filmet készítettek. A hétéves terv végén a filmszínházak száma eléri a 120 ezret, a távolbalátó készülékeké pedig a 15 milliót. Ez a rohamos fejlődés mindennél, többet mond. V. J. Szemicsasztnij elvtárs méltatta a Komszomol építőmunkáját, s az oktatás, valamint a nevelés kérdéseit boncolgatva értékelte a szovjet állam hatalmas áldo­zatkészségét, amely minden lehetőt meg­tesz a fiatalság kommunista nevelése ér­dekében. Az állam óriási összegeket fordít internátusos iskolák, óvodák, úttörő-palo­ták építésére, de még mindig nem sikerült az ifjúság számára írt könyvek iránti ke­resletet teljes mértékben kielégíteni. Java­solja, hogy a nagy tömegű feleslegesen ki­adott könyv helyett inkább a gyermek-iro­dalom terjesztésére juttassák a papírt, ugyanakkor szállítsák le a gyermekkönyvek árát. Szemicsasztnij elvtárs hangsúlyozta a közöségi érzés kialakításának szükséges­ségét. E téren még sok a tennivaló. Oda kell hatni, hogy a magántulajdon szülte erkölcsöt, az individualizmust és önzést, kommunista közösségi érzés váltsa fel, s hogy az ifjúság egésze — jelképesen szólva — többes számban gondolkodjék, s ahhoz képest cselekedjék. Az SZKP KB titkára és a párt elnöksé­gének tagja, M. A. Szuszlov elvtárs hozzá­szólásában ugyancsak foglalkozott a céltu­datos kommunista nevelés követelményeivel. Ennek keretében kiemelte a szocialista ha­zaszeretetet s a proletár nemzetköziség fel­emelő eszmeiességét, amiből szükségszerűen következik a szocializmus ellenségei elleni gyűlölet. A kommunista öntudattal össze­egyezhetetlen a szocialista tulajdon iránti közömbösség, illetve felelőtlen magatartás, a rossz vagy gyenge munkaerkölcs stb. A kommunista társadalomban nem lehet helyük sem élősködőknek, sem pedig mun­kájukat hanyagul végző embereknek. A kommunista nevelés természetesen nemcsak népművelési és propaganda feladat, hanem forradalmi gyakorlat, melyet elsősor­ban azáltal érünk el, hogy az összes dol­gozókat aktívan bekapcsoljuk az építés munkájába, a kommunista építés gyakorlati feladatainak megvalósításába. Az írók munkáját értékelve, Szuszlov elv­társ rámutatott az idegen eszmei befolyás elleni következetes harc szükségességére, valamint arra a követelményre, hogy az íróknak s a többi művészeknek alaposan és közelről kell megismerniük a valóságot, hogy valóban híven tükröztessék az új társadalom fejlődését. Amint a hozzászólásokból kitűnik, számos észrevétel reánk nézve is becses tanulságul szolgálhat. — szirt — 14

Next

/
Thumbnails
Contents