A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-03-01 / 9. szám

Két ízben is alkalmam volt látni Kónya Józs<f bohózatát, a Kincskeresőket. Műkedvelők adták elő: egyszer a diószegiek Magyarbélen, másodszor a dunaszerdahelyiek előadásában találkoztam vele A Kincskeresőknek időszerű mondanivalója van, s ez legfőbb értéke. Am a konfliktus egy elképzelt és csaknem lehetetlen helyzetből adódik: a Láposnak a „kincskeresés" alapján meginduló lecsapolásából. Dömény szövetkezeti elnök fia, Berci megmakacsolja magát, s érettségi után semmiképpen sem akar beiratkozni a főiskolára. Két oka is van rá. Az egyik a szerelem, a másik egy igen szép szándék. boldogítani akarja a falut, s ezt így ki is mondja a színppdon. Tulajdonképpeni célja- a Lápos lecsapolása. Erre a nagy munkára szeretné mozgósítani a falut, fiatalokat és öregeket egyaránt. Mindez így nagyon szép, és el is hinné az ember, ha az első motívum, a szerelem reális volna, s ha elégségesnek bizonyulna ahhoz, hogy megkösse a fiatalembert. Am szerelmese, Berec Kató alighogy tudomást szerez a fiú maradási szándékáról, szakit vele. Nagyon brutálisan, úrhatnám kispolgári gőggel vágja fejéhez: „Csak nem gondoltad, hogy egy trágyás paraszthoz fogok férjhezmenni." A továbbiakban kiderült, hogy Katóka csak tanárné akart lenni, városi asszony. Színházról, moziról, fényes kávéházakról és hangulatvilágításról álmodozott. Nem értem, hogy a szerző miért köti a tanári pályát a nagyvároshoz, hiszen a tanárok legtöbbje eldugott járási székhelyeken él, ahol nincsen színház, még kevésbé hangulatvilágítás. Azt sem értem, hogy egy olyan komoly és tartalmas fiú, mint Berci, hogy lehetett csak egy percig is szerelmes a léha és "üres Berec Katóba. Az ilyen beállítás hitelrontó. Nagyobb hiba — a mű fő hibája — azután, hogy a komoly mondanivaló is olyan fura helyzethez kapcsolódik, mely lerontja hitelét. Dömény Berci a szakítás után nem változatja meg szándékát, semmibe veszi apja akaratát, mert ahogy maga mondja, keményfejű, akár az apja, hiszen az ő fia. Igaz, közben a színen megjelenik Évi i— egy új szerelem lehetősége —, tehát új, váratlan pót-indítóok, mely erősíti Berci maradhatnékját. A lényeg jnégis a Lápos lecsapolása. Ez aztán olyan furán történik, hogy mindenképpen lehetetlen. Nem igazság, nem reaiitás. A városból jött brigádosok, Évi és Gabi, jobban mondva csak Évi ötlete alapján a fiatalok kidolgoznak egy tervet: elhíresztelik, hogy a Láposban kincs van elrejtve. A komédiát meg is játsszák az öreg Buginé és Bence szeme láttára. Megjön a török bég — egyébként Gabi i— a két feleségével (Julka és Évi). Berri és Jani, a szövetkezet könyvelője elvezeti őket a Láposra, ahol megtanakodj.ik a bég dédapjának öreg apja által a láposban elrejtett „kincs" dolgát. A hangos megbeszélés, vidám komédiázás az öreg Buginénak szói: csak híresztelje el a lehetetlent. Az eredmény az, hogy a munkakerülők, gyorsan gazdagodni vágyók föltúrják, fölkutatják a lápot. Mikor a csínytevők már megelégelték a dolgot, megszégyenítik őket- bejelentik, hogy járási hatóságoktól engedélyt kértek a Lápos lecsapolására, ahol öntözéses gazdálkodást és halastavat létesítenek. Á szövetkezeti elnök és Bence segítségével meggyőzik a „kincskeresőket", hogy az igazi kincs a Lápos tírmőerejében rejlik. E vidám példabeszéd után . a szerző összepárosítja a szerelmeseket; a közönség nagy derültségére az öreg Euginét és Bencét is. Sajnos ez még csak nem is kétes törté-A Kincskeresők a Csemadok műsorán net, cselekménye vontatott, zavaros, széteső, megtűzdelve öncélű nevettető elemekkel; a szerző szándéka első pillantásra nyilvánvaló: hatálytalanítani az egykori népszínművet, mely mindmáig felfelbukkan a műkedvelő színpadokon. Én nem hiszek az ilyen kísérlet sikerében. Olyan ez, mint a hurkatöltés: innen veszem a belet, amonnan a tölteléket. Olcsó eszközök színpadi hatására számítani azt jelenti, mint célt téveszteni. Magyar nóta, vaskos naturalizmus olykor brutalitás. Így nem lehet, haladó eszméket „becsempészni" az emberek szívébe. Kacagni lehet, azt igen, ha az ember — .tint mondtam - elfojtja kételyeit. Aki meg nem kételkedik, nem a jót keresi benne — azt kielégíti a sallang, a nóta, a tréfa, farriszáiás meg egyebek. Ott, ahol öntudatos emberekkel kerül szembe Kónya, ha nem is személyesen, megjárja. Ebben a tekintetben nem is én mondom a kritikát, hanem egy falusi ember; hallgassuk meg Kubik elvtársat, a nyárasdi HNB titkárát: — Nálunk nem tetszett ez a furcsa komédia. Mi nem vagyunk ostobák. Ne traktáljanak bennünket ilyen török bég meg kincskereső mesével. Igaz, hogy Nyárasdon véletlenül Dömény a szövetkezet elnökének neve, de r.om Dömény elvtárs sértődött meg, hanem mások. Steiner elvtárs, a dunaszerdahelyi műkedvelők rendezője így nyilatkozott: — Mindig felháborodom, ha ilyeneket hallok a színpadról Gabi szájából: „...Az ilyen sipogó boszorkányokat hatóságilag ki kellene, irtani... Nem öreganyám! Főzzön bele a kávéjába egy doboz sárga cipőkrémet, tegyen bele feketeborsot, majorannát, szekfűszeget meg egy marék aprószeget. Ezt aztán főzze addig, míg a szegek megpuhulnak!... És ha az sem használ, akkor vegyen meg egy kiló dinamitot, a gyújtózsinórt nyelje le, a végét gyújtsa meg, és várja türelemmel míg fel nem robban ..." Gabi ezeket egy kacagtató epizód jelenetben mondja, amelyben Jani vénasszonynak öltözve nyugtalanítja, míg Julkának udvarol. A közönség ugyan tudja, hogy ez nem igazi öregasszonynak szól. Am a szerep logikája szerint Gabi nem tudhatja kit rejt az álruha. Akár így, akár úgy — ezek sérelmes, szörnyű szavak. — Mit gondolhat a néző, ha történetesen idős asszony, ilyen szavak hallatára? — kérdi Steiner elvtárs. A kérdést felelje meg maga Kónya József — vagy alaposan dolgozza át a Kincskeresőket. Hiszen a rendezővel való beszélgetésben maga is tiltakozik az ízléstelen megjátszás ellen. Am az ízléstelenséget ó maga szolgáltatja. Mégis vannak értékei ennek a furcsa mesének. Ha nem is reális, ha hihetetlen is, olyan problémákat érint, melyek megoldása égetően sürgős. Népmesei ötlettel, a kincskereséssel azokat veszi célba, akik a szövetkezeten kívül keresik boldogulásukat, a söprűcsinálő Orgonásokat és a munkakerülőket... Az ízléstelenségek lefaragása után is maradna elég kacagni yaló, mert Kónya tud komikus helyzeteket teremteni, és amellett tagadhatatlanul jó figurákat is. Ilyen az öreg Bence és a vén Buginé, s mindenek felett a malaclopó Lenór. Kár, hogy csak epizód figurák. A jellemeket a rossz meseszövés rontja le. Az öreg Dömény igen gyámoltalan figurának tűnik fia mellett. Nem tudok elképzelni olyan szövetkezetet, ahol az elnök helyett a fia intézkedik olyan létfontosságú kérdésben, mint a láp lecsapolása. Odáig mégse fajulhat a helyzet, hogy az engedélyt a fiú kéri és kapja meg a járási hatóságoktól, nem beszélve arról, hogy vezetőség és taggyűlés is létezik. Ez a körülmény az apát végkép tehetetlenné lapítja. Azonfelül ilyen nagyméretű munkához legalább egy mérnökre is szükség volna. Ezzel nem azt mondom, hogy a szerző iktasson be még egy alakot. Közvetve is érzékeltetni lehet, hogy a Iecsapolás nem csak egy ötlet következménye, hanem terv és komoly szándék az alapja. Julka és Jani következetesen felépített jellemek, míg a fent idézett jelenetben le nem rontja őket maga a szerző. Jani öregasszonynak öltözik, s bár más a célja, szándéka, kénytelen úgy megjátszani szerepét, hogy az felér Gabi fent idézett sérelmes kijelentéseivel. Julka meg segít neki szelet pumpálni az öregasszonyba. Évi és Gabi nem jellemek, csak arra jók, hogy tovább vigyék a cselekményt, ők szolgáltatják a népmesei kincskereső ötletet. Berci nagyon szép karakternek indul, s a szerző megkapó szavakat ad a szájába az első felvonásban: — Ha kimondtam ezt a szót, hazám, mindig ezt a kedves, szelíd, Garam menti rónaságot láttam magam előtt, és rajta nyúlánk jegenyék és illatos akácok közt meghúzódva a mi kis falunkat. Oly szép és olyan vonzó volt ez a kép, hogy még a szívem is belefájdult. — És ez csábított haza? — kérdi Julka. — Nem, hugocskám. Más. Ha gondolatban beléptem ebbe a faluba, csupa eltörődött, fáradt öreget láttam dolgozni a mezőn is, az istállókban is. Nem bírtam a szemrehányó tekintetüket. Máskor meg láttam, amint a fiatalok hosszú sorban menetelnek ki a faluból, hűtlenül magukra hagyva apáikat. Én is árulónak éreztem magam. Szükségesnek tartottam idézni e sorokat. Elsősorban azért, hogy dokumentálják: a szerző igenis mélyére lát a problémának. Másodszor azért, mert Berci így, ezzel a motívummal elfogadható jellem lenne, ha tovább mélyíti, ha nem hagyja magát beugratni a kincskereső motívummal. Itt aztán elpárolog, elfüstölög az, ami szépség volt benne. Ha a fenti szép megokolást egy szép szerelem egészíti ki, érthető, eleven hús-vér jellem alakul belőle. A további fejlemények magát a problémát ködösítik el, az áldatlan helyzetet, a „morbus városi enziszre" vezetve. Én tudom, hogy fiatalságunk nem olyan beteg és kalandvágyó. Láttam annak idején az Ifjúsági Vasútra tódulni száz és ezerszám. Ott voltam vele -keleten és a zdiari nagy építkezésen. Az Ifjúsági Vasútvonalon minden ellenszolgáltatás nélkül dolgozott. Másutt is eléggé mostoha körülmények között, mert vonzották a nagy feladatok. A probléma lényege az, hogy az ipar mellett maradjon kellő számú és jól képzett ifjúsági falun, az EFSZ-ben is. Ilyesmit a problémák elkendőzésével és agyonnevetésével nem lehet megoldani, még kincskereséssel sem; hanem ebben a konkrét esetben, a Lápos, a sok helyen még meglévő láposok esetében — csatornázással. Am erre már nem ötlet, hanem konkrét terv van, mely 1961-ig megvalósul, Lám az élet nem vígjátékot írt, de a maga dolgát jobban oldotta s oldja meg, mint Kónya József. Nem is ízléstelen s az öregasszonyokat sem fenyegeti hatósági kiirtással, hanem öregségi segélyt juttat nekik. BÄBI TIBOR 10